Nézettség, a szent

Nem hittem volna, hogy sok néző akad még, aki képes felturbózni magát az RTL Klub X-Faktorán. Hiszen ez a tehetségkutató műsor már a 7. évadánál tart. És mégis: sorra nyeri a heti nézettséget, felváltva a Sztárban sztárral.

Pedig, úgy érzem, minden eddiginél gyengébb. Valószínűleg lejárt a hasonló tehetségkutatók ideje, vagy legalábbis hosszabb szünetet kellene tartani. (Mint ahogyan a Megasztár teszi a másik csatornán.) Hiszen már megkopott az újdonság varázsa, ami Tóth Verát, Caramelt, Rúzsa Magdit a magasba röpítette, s az azóta eltelt évek igazolták, hogy jogosan. Gáspár Laci, Tóth Gabi, Király Viktor, Radics Gigi, Vastagh Csaba, Janicsák Veca, Oláh Gergő annak is köszönhetik ismertségüket és karrierjük töretlenségét, hogy szinte állandóan jelen vannak a képernyőn, legtöbbször nem énekesként, hanem minden egyéb szerepkörökben.

Ebből is látszik, hogy valójában nem a hang számít. Hiszen a szórakoztatóipar bozótharcaiban sokan elvéreztek, akiknek már a nevére sem emlékszünk. Mert nem akarta senki sem megcsinálni őket, mert alkatilag nem alkalmasak arra, hogy sztárok legyenek. Pedig nincs rosszabb hangjuk, mint a fent említetteknek.

De persze ne felejtsük el, hogy ezek a műsorok nem elsősorban tehetségkutatók. Hanem show-műsorok. És hiába panaszkodnak egyes, már a válogatón kiesett fiatalok, hogy igazságtalanul kiszórták őket – ez már csak így van. Ha nincs is valakinek világraszóló hangja, de a szerkesztők és nyomásukra a zsűri úgy gondolja, hogy az illető felkeltheti a nézők figyelmét, akkor képernyőre kerül. Így juthat be és esetenként haladhat előre kopasz, agyontetovált lány, asszonykórus, láthatóan piás vagy drogos fiú, vén táncdalénekes. Mindegy, milyen, csak nézzék, s ha kell, szörnyülködjenek a nézők. Ha esetleg mégis elfogadják, annál jobb, de ha nem, úgy is jó.

Ám az idén még ez is kevés. Unalmasak a szereplők. Egyetlen sincs köztük, akitől az álmossággal küzdő nézőnek felpattanna a szemhéja. Mert, ugye, bájos és szép hangú az olasz kislány, jóképű és szépen énekelte az Álomarcú lányt az egyik fiú. És? Mérsékelten érdekes a tolókocsis fiú és párja. Mindnek jó a hangja, mint ahogyan az opera-énekesnőnek is. (Vele amúgy jól kiszúrtak legutóbb: Marie Antoinette-nek öltöztették Carmen, a tüzes cigánylány áriájához. Aztán a szemére hányták, hogy az előadásából hiányzott a tűz.)

Ha nem elég érdekes a mezőny, akkor a zsűrinek kell a főszerepet játszani. Hol vannak már azok az idők, amikor Presser Gábor vagy Alföldi Róbert ült a zsűriben… Most négy énekes tárja bölcsességeit elénk hétről hétre: egy nagyhangú, gyerekesen sértődékeny macsó, egy gyakran hisztiző, de másoknak beszólogató különc, egy szinte még gyereklány, s egy narcisztikus okvetetlenkedő. Civakodnak, piszkálják egymást – róluk szól a műsor. Csak az a baj, hogy ők sem elég érdekesek…

A másik legnézettebb műsor a Sztárban sztár. A tv2 immár ötödszörre kínálja fel ezt a műsort, még mindig sikerrel. Pedig már itt is lassan elfogytak a sztárok mind a szereplők, mind az általuk megjelenítettek részéről. Így aztán rengeteg az ismétlés.

Gyakran előfordul, hogy sem az eredeti előadóról, sem a bemutatott dalról, sem a magyar „sztárról” nem hallottunk még. De a zsűri legalább nem veszi halálosan komolyan önmagát. Rugalmasak, tudják, hogy itt nem a szakma, hanem a szórakoztatás a lényeg. Így juttatják mindig tovább Pápai Jocit, aki sem hangban, sem külsőben nem hasonlít soha a megidézett sztárra, képtelen megtanulni két strófánál többet – viszont nagyon mulatságos. Ez nem sok, de azért nem is kevés.