Pénzzé tett gyerekek - A rabszolgák felszabadításáért küzdő magyar hős amerikai díja

– Nagyon kíváncsinak születtem, tele kérdéssel és nagy igazságérzettel. A kettő sosem volt jó kombináció, főleg gyerekként nem. Szerencsére idővel megtanultam kérdezni és hátrébb állni – mondja a szociológus, aki inkább háttérembernek gondolja magát. Kutatásokat végez, önkénteskedik, úgy fogalmaz: információkat és embereket köt össze. Diplomamunkáját a hazai menekülthelyzetről írta, akkor szeretett bele a migráció témájába. – Az első terepkutatáskor szembesültem azzal, mennyire más az elmélet és a gyakorlat, a közvetlen tapasztalat mennyire megváltoztatja az ember korábbi nézeteit. Ekkor találkoztam először kizsákmányolással, és az egyetem után csatlakoztam egy emberkereskedelemmel, munkacélú kizsákmányolással foglalkozó projekthez.

Rövid ideig önkénteskedett az Amnesty Internationalnél, ahol a NaNe (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesülettel közösen készítették elő a Lilya 4ever (Lilya mindörökké) című játékfilm sajtóbemutatóját. A film fordulópont lett az életében.

– Egy észt lány fiatalkoráról és prostitúcióra kényszerítéséről szól. Megjelenik benne a gyerekvédelem működésképtelensége, a mélyszegénység, a nők elleni erőszak. Nem tudtam távol tartani magam egy ilyen súlyos témától, sorra olvastam az emberkereskedelemről szóló írásokat, híreket.

Az emberkereskedelemnek több formája létezik. Magyarországon a szexuális kizsákmányolás és azon belül a prostitúció a legjellemzőbbek, de komoly probléma a ház körüli rabszolgatartás és a koldultatás is. Új kizsákmányolási formák jelentek meg az elmúlt években, ilyen a gyermekpornográfia vagy az álházasság.

– Az emberkereskedelmet illetően fölmerült bennem a kérdés: vajon minden eset egyedi, vagy létezik valamilyen rendszer benne? Úgy látom, egyértelmű mintázatok vannak a beszervezést illetően, így adta magát a másik kérdés: ha a gyerekvédelmi és ellátórendszeri tagok ismerik ezeket, miért nem tesznek ellene? Mi az oka annak, hogy ez a rendszer fenn tud maradni? A választ a szakpolitikák jelentik, amelyek ma szétforgácsolva működnek, egyenként is hibásan.

A 18 év alattiaknál meglehetősen drámai a helyzet. Nemhogy védett szállást nem kaphatnak (mert kevés olyan intézmény van ma Magyarországon, ahol egy bűncselekmény áldozatává vált gyerek a rehabilitáció idejére elhelyezhető lenne), de még jelzés sem történik a gyerekjóléti szolgálatok felé. Ráadásul a gyerekek a prostitúciós tevékenységért nem áldozatnak minősülnek, hanem még szankciót is kaphatnak szabálysértés elkövetéséért – ez lehet pénzbírság vagy elzárás. Sajnos a szankciók egyötöde elzárást jelent. Vagyis az áldozatokat mint elkövetőket kezeli a rendszer, miközben az emberkereskedelemmel vádoltak nagy többsége a büntetőeljárás alatt szabadlábon védekezik. 2014-ben 53 lánygyereket büntettek elzárással prostitúció miatt, vagyis minden héten börtönbe került egy gyerek, védelem helyett.

– Pár éve elmentem egy gyermekotthonba gyerekfelügyelőnek, kíváncsi voltam, hogyan sodródnak bele a gyerekek a prostitúcióba, és mit tud tenni a gyerekvédelem ez ellen. Tizenkét gyerek tartozott a csoportomba, ebből nyolcan korábban érintettek voltak prostitúcióban, de soha, semmilyen segítséget nem kaptak. Az emberkereskedelemben jellemző – miként a többi bántalmazási formában is –, hogy az áldozattá vált emberek a túlélésük érdekében gyakran együttműködnek a fogva tartókkal, és azok valósága válik az áldozatok valóságává. Elhiszik, hogy erről a helyzetről ők tehetnek, semmit nem érnek, így nem tekintik magukat áldozatnak.

Példaként elmeséli egy 23 éves nő történetét, aki 13 éves korában került bele a prostitúcióba. Gyerekotthonban nevelkedett, ahonnan egy idősebb férfi szöktette meg. Bízott a férfiban, elhitte, hogy szereti őt és mint királynővel fog vele bánni. A lány, ahogy a férfi kérte, nem mesélt senkinek a terveikről. Amint megérkeztek egy másik városba, a lányt bezárták egy szobába, kuncsaftokat vittek hozzá, akik naponta többször megerőszakolták.

Szökni próbált, többször kísérelt meg öngyilkosságot.

Tizenhat éves volt, amikor kivitték Németországba, ahol egy 19 éves lány igazolványával élt. Itt már legálisan működött prostituáltként, hiszen a papírjai alapján felnőttkorú lett. Bár rengeteg ügyfele volt, sosem látott pénzt, mert mindennap le kellett adnia a bevételét. Több évet töltött Németországban, egy idő után összefolytak az emlékei, az időérzékét teljesen elvesztette.

Találkozott magyar férfiakkal is, könyörgött nekik, hogy vigyék el onnan – hiába. Nem emlékszik, hogy pontosan mikor, de egyszer csak feladta. Úgy érezte, nincs energiája küzdeni. Ekkor már nem is kellett bezárni, néha elmehetett félórákra bóklászni. A családon belüli erőszak túlélőihez hasonlóan ebben az állapotban már elhitte, hogy az ő hibája miatt került ide, semmire sem jó, ezért nem is próbálkozott a szökéssel.

Minek?! Sok ideje élt már ott, amikor egyszer csak rendőrök jelentek meg és kiszabadították. Hazahozták Magyarországra, elhelyezték egy védett házban, ahol hosszú idő után végre beszélgettek vele, kapott rendszeresen enni, éjszakánként újra tudott aludni.

Viki szerint egy megfelelően kialakított áldozatvédelmi rendszer nem az áldozatoktól várja el, hogy felismerjék és jelezzék, ők áldozatok, hanem a rendszer feladata ezeknek az embereknek a felkutatása és megfelelő védelme, valamint a társadalomba való visszailleszkedésének az előkészítése. A szociológus más kutatásai arra is rávilágítanak, miként prostituálódnak gyerekek anélkül, hogy tudnának róla.

– Találkoztam egy középiskolás tanár esetével, aki hotelekbe szervezte ki a tanítványait idősebb férfiaknak. Idővel kiderült az ügy, de a gyerekek visszavonták a korábbi vallomásukat, így nem lehetett semmit a tanárra bizonyítani. Közös megegyezéssel elment az iskolából. Később egy emberkereskedelemmel kapcsolatos workshopot csináltunk egy másik megyében, ahol egy gyermekvédelmi dolgozó jelezte, hogy olvasta a kutatási anyagot, ráismert a tanárra, aki később náluk is megfordult. Ugyanilyen bűncselekményt követett el, aztán innen is közös megegyezéssel távozott. Ami döbbenetes, hogy most is a gyerekvédelemben dolgozik! Ez sajnos nem egyedi eset, ahogy az emberkereskedelem sem egyedi esetekből áll. Ezért az ellene való fellépés sem állhat kizárólag elkötelezett szakemberek és civil szervezetek küzdelméből. Csak politikai akarattal megtámogatott állami feladatként, többlépcsős áldozatvédelmi rendszer felállításával lehet hathatós eredményt elérni.