Sajtóelhárítás

A nem éppen környezetbarát szemléletet takargató terv számos kérdést vet fel. Ezek közül csak kettő: miképpen fog működni az elképzelés? Az elektromos autó tulajdonosa este beáll a garázsba, de már nem teheti rá a töltőjét az autójára? Vagy ráteheti, de ahhoz külön vezetéket kell kiépítenie, amelyről az üzemanyagnak minősített elektromosság a járművébe csorog? A másik kérdés inkább elvi: egy ilyen intézkedés éppenséggel nem hátráltatná az egyébként sem olcsó villanyautók terjedését? Amit egyébként a kormányzat különböző kedvezmények felkínálásával támogat: a vásárlók helyett akár másfél millió forintot is áll, az önkormányzatoknak pedig felajánlotta az ingyen töltőállomások létesítésének lehetőségét.

Ezekkel az elképzelésekkel megy tehát szembe a mostani terv. De sebaj, az ellentmondásnak bizonyára van az olvasók által nem ismert feloldása, amelyről érdeklődve levélben a tárca sajtóosztályához fordultam. A válasz azonban csak nem akart megérkezni. Felhívtam hát a sajtóosztályt, ahol a 15 napos válaszadási határidőre hivatkoztak. Ezek sem dolgoztak sose a sajtóban, gondoltam a valószerűtlenül hosszú határidő hallatán, de sebaj, kivártam a megadott időtartamot – mindhiába. Viszont az iparág szereplőitől időközben kiszivárgott hírek szerint a törvény tervezetéről az előterjesztők között is vita van, különösen az áramadóztatás mértékéről és mikéntjéről, ezért az elképzelést egyelőre jegelik. A tárca sajtóelhárítói pedig fellélegezhetnek: ezzel a kérdéssel egy ideig feltehetően nem zaklatják őket a sajtó munkatársai. Kérdés persze, hogy ilyen esetben az érdeklődő levél megválaszolásának elmaradása etikus megoldásnak tekinthető-e.