A lengyelek után a cseheket is legyőztük! A B csoport harmadik helyéről jutottunk a nyolcaddöntőbe!

Németországban javában zajlik a 23. női kézilabda-világbajnokság, ahová a lányaink nagy reményekkel indultak.

A csapatból többen az éremszerzést sem tartották elképzelhetetlennek, ám két meccs után úgy tűnik, medál nélkül tér majd haza a válogatott. A torna számunkra a norvégok elleni összecsapással kezdődött, vetélytársunkat a világ legkitűnőbb csapataként emlegetik. Hatszor voltak Európa legjobbjai, de világbajnoki címet szintén szereztek, kétszer is. Azért mi nem szoktunk megijedni tőlük, nemrégiben egy felkészülési tornán már 12- 8-ra is vezettünk ellenük – hogy aztán 29-24-re kikapjunk. Hanem most, a világbajnokságon nem voltunk egy súlycsoportban. Hogy 30-22-re veszítettünk, még hízelgő is ránk nézve. Nora Mörkék az első félidőben eldöntötték a meccset, s ha a tízgólos előnyüket növelni akarták volna, könnyedén megteszik, ám megkegyelmeztek nekünk, így a „kivégzés” elmaradt…

A csalódás viszont nem: válogatottunktól sokkal többet vártunk. Következtek a svédek, akiket a verhető kategóriába soroltunk, mivel nem dicsekedhetnek olyan rangos pedigrével, mint skandináv szomszédjuk. Sajnos ellenük sem remekeltünk: a svédek 25-22 arányban győztek, akik ráadásul nyomukba sem léphetnek a norvégoknak.

A magyar csapatban nem akadt igazi vezéregyéniség. Ha korábban azt mondtam, „női válogatott”, Görbicz Anita, a valódi világklasszis „ugrott be”. (A férfiaknál ugyanígy Nagy László.) Most Anitának volt egy hitehagyott nyilatkozata, ami nem sok jót ígért. Igaza is lett, az első két mérkőzésen ezúttal ő sem vette a hátára a csapatot, miként azt már sokszor megtette. Büntetőt is hibázott, jóllehet korábban az OTP hitelt is adott volna a heteseire. És nem jött senki, hogy a helyére álljon.

A labdarúgásban lassan tendenciává válik, hogy klubjában a légiósok egyike-másika parádézik. Szól is róluk a fáma – ám ha a dolgok mögé nézünk, megállapíthatjuk: sajnos a magyar tehetségek nem tolonganak az elismerésért. A Bajnokok Ligájában a Győrnek és a Veszprémnek szívünkből szurkolunk. Ám a Rába partjára elsősorban Nora Mörk vagy Heidi Löke hozza a dicsőséget. Csak éppen – bizományban. Amikor hazamennek, marad, amit a világbajnokságon látunk. Ez az eddigiek alapján nem túl sok.

Keseregni még korai volna, a csoportból továbbjuthatunk, amihez három mérkőzést kell nyerni, ám a nyitányt nehéz elfelejteni. Nem is annyira a számszerű eredmény, mint inkább a teljesítmény miatt. Kézilabda-nagyhatalomként utaztunk ki Németországba – ehhez mérve méltatlan a skandinávokkal szembeni halovány „muzsika”.


(A magyar női kézilabda-válogatott a lengyelek legyőzése után már az utolsó csoportkörtől függetlenül a továbbjutást ünnepelhette. Ezután 30-29-re legyőzte Csehország csapatát a németországi világbajnokság csoportkörének ötödik, utolsó fordulójában, pénteken Bietigheim-Bissingen, így a B csoport harmadik helyéről jutott a nyolcaddöntőbe- a szerk.)