Szandi és Bud

Mexikói egérdinnye és perui földi cseresznye. Most, persze, kérdezhetik, hogyan jön ez a Budapesten felállított Bud Spencer-szoborhoz, de erre is van magyarázat.

És az köthető Tasnádi Szandihoz, a szobrászművészhez, akinek nem csak a magyar főváros, de még csak nem is az ország, de az egész világ köszönheti azt, hogy Nápoly híres szülöttjéről, a Bud Spencer művésznéven elhíresült egykori válogatott úszóról és olasz vízilabdázóról, Carlo Pedersoliról szobor készült.

Az nem titok, hogy készül még Bud Spencer-szobor, ráadásul nem is messze mostani helyétől, a Corvin sétánytól. Gianni Annoni, az Olaszországból Magyarországra költözött étteremtulajdonos ugyanis már jelezte Szandinak, ő is szeretne egy Pedersoli-szobrot. Részleteket egyelőre nem tudunk, csak annyit, hogy közel lesz Gianni budapesti étterméhez.

Így most úgy tűnhet, hogy a magyar vidék Bud Spencer-alkotás nélkül marad, de úgy tudjuk, Kazincbarcikán is lesz egy. A mostani is ott lett volna, eredetileg, hiszen Tasnádi Szandi először a borsodi várossal állapodott meg a szoborállításról, de a település végül visszalépett a nyerget cipelő alak koncepciójától. S mivel Szandi akkoriban másban nem gondolkozott (megformálásához hatszáz kilogrammnyi agyagot használt fel), meghirdette hát, hogy van egy szobor, amelyet ő talált ki, ő álmodott meg; és pénzt sem kér az álmodásért, sem a szobrászi munkáért (ami azért egy ilyen méretű, 2,4 méteres szobor esetében 3,5 millió forint), vagyis bárki, aki emléket állítana, és vállalja az ezzel járó költségeket (csak a bronzöntés 5,8 millió forint), akkor annak odaadja. Így került a szobor Budapestre, a Józsefváros szívébe.

Szandi két héttel azután tért vissza hozzá, hogy hivatalosan is átadták. Eddig bírta nélküle. Egy közeli étteremablakból nézte, ahogyan az emberek megállnak előtte. Elérzékenyült, amikor a szobor lábához virágot tettek, van, aki mécsest gyújtott. „Öröm és elégedettség – így foglalja össze, mire is gondolt közben. – Anyai érzéseim vannak. Beszélek a munkáimhoz, féltem őket, amikor magukra hagyom, miközben tudom, mindegyik csak önálló életét éli. És ez így jó.” 

Szandi mindig is szobrász akart lenni, miközben úgy tartja, hogy a szobrászat választotta őt: „A formákban való gondolkozás adta a legnagyobb szabadságot.” A Magyar Képzőművészeti Egyetem elvégzése után főként légies kisplasztikáiról ismerték őt, most azonban várják már az újabb köztériszobor-munkák.

És művészi sorsának érdekessége talán: azzal párhuzamosan, hogy a Bud Spencer-szobor Budapestre került, a tősgyökeres pestszentlőrinci lány vidékre költözött. Merthogy mindig is oda vágyott. Most Kunszentmiklóson él, ott alakította ki műhelyét. És így adhatunk választ is az írás elején megemlített mexikói egérdinnyére és a perui földi cseresznyére: ezeket ugyanis szívesen termesztené ott. S hogy miért? Mert, ahogyan mondja: a növénytermesztés, a növényekkel való gondoskodás is alkotás. Emellett pedig élvezheti a szabadságot, amelyet a szobrászat jelent az életében.