Csak a régi pukkant

Talán szakítani kellene a kényszerrel, hogy óévbúcsúztató szórakozásunk biztosítékát a televízióban keressük? Szerintem inkább töltsük a szilvesztert valami déli tengeren vízisíeléssel, jó koktélokkal. Vagy akár itthon is maradhatunk, de akkor öltözzünk estélyi ruhába, menjünk el baráti társaságunkkal egy nagyon elegáns étterembe, együnk különleges, gourmet vacsorát, rendeljünk francia pezsgőt, beszélgessünk, kacagjunk nagyokat, perdüljünk táncra – és kit érdekel a tévéműsor?

Ja, hogy önök sem így töltötték a szilvesztert? Biztosan csak lustaságból! Inkább macinaci, netán pizsama volt a dress code? A menü pedig virsli és sör? Attól tartok, mi voltunk többen… Akik gyakorolhattuk az ősi magyar népszokást, a szilveszteri tévéműsor nézését, utána meg szidását. Meg annak emlegetését: Hej, amikor még Hofi Géza…

Hát igen, Hofi nincs már, de van helyette sok mindenki más. Például Rokker Zsolti a Frizbiben. Aki a következő elmés szójátékokkal nevettette halálra a közönségét: Szarajevó, szabad Bosznia, Baszkföld, Kurt Russell… Sajnos, Nádas György is ugyanezt művelte, egy fokkal nívósabban, de csak eggyel. Maksa Zoltán pedig a macskák bagzó hangjait utánozta – csak gratulálni tudok az ATV-nek, érdemes volt Hajdú Pétert megszereznie. A pisi-kaki-pú témakör általában a középső csoportos óvodások humorforrása szokott lenni, de most a stúdió közönségét is roppant mód szórakoztatta. Hát még, ha csúnya szavakkal meregették a humor fenti nagyágyúi! Szarajevó? Meg kell szakadni a röhögéstől!

Hozzájuk képest a Sas-kabaré sok órája azért jóval magasabb szintet képviselt. Évek óta mindig ez hozza a legmagasabb nézettséget. Sokáig nem értettem, hogy miért, hiszen Sas József harminc éve ugyanazt csinálja, mintha csak 1977-ben élnénk, soha semmi új. De rájöttem: éppen ezért. Olyan jó ismerősek, otthonosak a csattanói, a sok ősz fej a nézőtéren és a képernyők előtt legalább ilyenkor érezheti: megállt az idő, sem ő, sem mi nem öregszünk. Egyet kacsint, belenevet a saját poénjaiba, csasztuskát énekel, olykor érzelmesen lehalkítja a hangját – ez kell a nézőnek. El kell ismerni: amit csinál, azt jól csinálja.

Biztosan bennem van a hiba, ha sokkal többet nevettem Puzsér Róbert Sznobjektív című műsorán a HírTévében. Az év legirritálóbb bulvárpillanatait elevenítette fel csavaros mondataival, igazán humorosan. Ő tényleg megosztó személyiség, olykor elgurul a gyógyszere, tévedései is számosak, de egyedi gondolkodásmódja, lényeglátó intellektusa és humora nagyon meggyőző tud lenni.

Akit sem Rokker Zsolti, sem Puzsér Róbert nem érdekelt, nézhette a szolnoki színház szokásos esztrádműsorát. Az idén a szokottnál is esetlegesebb válogatásban, váltakozó színvonalú előadókkal. A színháznak olyannyira bebiztosított már a helye a köztévén, hogy nemigen erőlteti meg magát bármiféle ötlettel, újdonsággal. Ennél az Operettszínház ünnepi gálaműsorai sokkal profibbak szoktak lenni. Nem is beszélve Mága Zoltán újévi koncertjeiről. Volt aztán még Fábry-show és Bagi–Nacsa a köztévén, mindegyik a szokott mederben folydogált, akárcsak a Magyarország, szeretlek. A két legnagyobb kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a tv2 ezúttal kihagyta a nagy szilveszteri móka és kacagtatás lehetőségét, helyette filmeket adtak, s igazuk volt. A legtöbbet az ATV tette most nézőiért, tényleg maratoni kabarézással. Olyannyira maratoni volt, hogy még a Himnuszról is elfeledkeztek…