Feladni nem szabad

– Azért hívtam a Szabad Földet, mert mások számára tanulságul szolgálhat a történetem – fogad bennünket Tóth István Jászladányban.

Előttünk, a fészerben pofás japán Kubota kistraktorja áll. Az 1982 óta szolgálatban álló masinát használtan vásárolta meg 2016 novemberében 772 ezer forintért, ráköltött még annyit, s máris használhatta két 150 négyszögöles kertjének műveléséhez.

– Nagyon egyszerű szerkezet, egy irányjelző van rajta meg két lámpa – mutatja. – Nem kell rá rendszám, forgalmi engedély sem, így aztán az is csak az én elhatározásom volt, hogy felelősségbiztosítást kötök-e rá, hiszen azt semmiféle jogszabály nem írja elő.

Tóth István ugyanis nem olyan ember, aki szeret kockáztatni. Mondjuk, megcsúszik a jeges úton, véletlenségből rosszul tolat és kárt tesz valakinek az értékében, aztán máris fizethet vagyonokat.

És itt kezdődtek a bonyodalmak.

Első gondolata az volt, hogy ahhoz a biztosítóhoz fordul, amelyiknél már a házára is szerződése van. Igen ám, de ez a társaság kistraktorranem köt szerződést. Talán a posta, ha már egyszer úgyis ott van a falujában? Nem, ők sem.

A takarékszövetkezet, ami szintén helyben van? Fájlalják, de nem.

– Miért ez a nagy érdektelenség? – adódik a kérdésem.

– Igazából nem tudták hová besorolni a kistraktort. És mivel nem kötelező rá a felelősségbiztosítás, valószínűleg még senki sem jelentkezett ilyen igénnyel.

Ekkor azonban mégis talált biztosítót Tóth István: szolnoki kirendeltségükön tavaly szeptember 9-én évi 9989 forintért megköttetett a szerződés az előző év végén a tulajdonába került kistraktorra.

Olvasónk azonban nem gondolhatta sokáig, hogy az ügy elrendeződött: a gépjármű-biztosítási kötvényen ugyanis a jármű 2500 köbcentisként szerepelt. Már ez is gyanús volt számára, hiszen a kistraktor motorja ennél sokkal kisebb.

Szóvá is tette, de nyugtatták, ne törődjön vele, semmi jelentősége.

Nem értette ezt Tóth István, pedig a meglepetések még csak ekkor kezdődtek. Szeptember végén ugyanis számviteli bizonylatot postáztak számára 58 655 forintról, hozzá pedig a csekket, amin kéretett befizetni az összeget.

Természetesen nem fizette be, miért is tette volna. Ellenben érdeklődött, mi végre a „nagy megtiszteltetés”?

– Azt mondták, ez a büntetés, merthogy nem volt bejelentve a gép már a birtokomba kerülés, vagyis az előző év vége óta, hogy megkössem rá a felelősségbiztosítást.

– De hiszen nem is volt kötelező biztosítást kötnie rá… – ámulok.

– Persze hogy nem!

Ha azt gondolnánk, hogy ezek után a biztosító visszavonta az igényét, tévedünk. Olvasónk újabb kötvényt kapott, amelyben már helyesen szerepelt az előzőnél sokkal alacsonyabb hengerűrtartalom, a biztosítási díjat viszont önkényesen megemelték 11 675 forintra.

A „büntetését” ugyanakkor 48 ezerre mérsékelték, majd megemelték 50 ezerre.

Ekkora fejetlenséget régen tapasztalt Tóth István, bizalma a biztosítóban megrendült, felkereste a fővárosi központját, és felmondta a szerződést.

Az pedig november 21-ével meg is szűnt. Ne higgyük azonban, hogy sűrű bocsánatkérések közepette.

Nem, dehogy! Hanem díjnemfizetés miatt. Ja, és még felszólították, hogy mielőbb keresse fel a társaságot, és a törvényi előírásoknak megfelelően kösse meg velük a kötelező felelősségbiztosítást.

– Egyedül azt tudom a javukra írni – hajtja össze a dokumentumokat olvasónk –, hogy a befizetett 9989 forintos éves biztosítási díjat maradéktalanul visszaküldték.

– Akkor tehát most nincs biztosítása a kistraktorra?

– De már van! Egy másik társaság azt javasolta, tegyek rá fűnyíró adaptert, mert így már biztosítható. És ez így is történt, a szerződést pedig decemberben megkötöttem velük.