Forog tovább az óriáskerék

Woody Allenre sok rosszat lehet mondani, de hogy a mester ellustult volna, igazságtalan lenne állítani. A 82 éves rendező – mintha kötelező lenne – évről évre előrukkol egy új filmmel. A mennyiség pedig talán tényleg – ahogy az őt kritizálók mondják – a minőség rovására megy. Legújabban Az óriáskerék került a mozikba, parádés szereposztással. A színészekre nem lehet panasz, kisujjból kirázzák karaktereiket.

Az ötvenes évek Amerikájában, a New York-i Coney Islandon járunk. A tengerpart, a strand, a bóvli, a vidámpark vonzza az embereket, a sűrű nyári forgatagban csak főhőseink boldogtalanok. Ginny, a negyvenedik születésnapját „ünneplő” asszony (Kate Winslet), akit élete végéig kísért egy múltbéli félrelépés, s akinek mindennapjait kiskamasz, piromán fia (Jack Gore) és alkoholproblémákkal küszködő férje, Humpty (Jim Belushi) sem teszi könnyebbé. Ginny csak akkor vidám, ha esik az eső: ilyenkor nem dolgozik a fiatal életmentő (Justin Timberlake), az asszony szeretője.

Ebbe a puskaporos hangulatba érkezik meg Humpty lánya, Carolina (Juno Temple): a gengszterfeleség köpött a rendőröknek, és most menekülni kényszerül. A fiatal nő, a mostohaszerepbe kényszerült Ginny és az életmentő között pedig – némileg kiszámítható módon – hamar szerelmi háromszög alakul ki.

A szépen fotózott képek, a színházszerű díszlet, a fényekkel való játék nem oldja a hangulatot. Sőt!

A vurstli zaja lassan már minket is idegesít – nem nehéz együttérezni az állandó migrénnel küzdő Ginnyvel. A humor a rendezőtől már megszokott stílusban hatja át a filmet, felüdülés a lassan hömpölygő cselekményben.

A mester – mint a legtöbb filmjében – csak kérdéseket tesz fel, de válaszolokat már nem ad rájuk. A lezárás pedig méltó a filmhez: ezek a karakterek nem érdemelnek jobb (vagy egyáltalán: más) sorsot.