Gyászhintó nászajándékba

Csengetett, Mylord? – sokan kedvelik az angol vígjátékot, amely egy angol főúri családot mutat be, a személyzet szemszögéből. A gyulaiak szerint e sorozat náluk is játszódhatna, mivel a felújított kastélyuk tárlatának külön vonzereje, hogy a cselédség rejtve maradt életéről is fellebbenti a fátylat. A személyzet hierarchiája úgy épült fel, mint egy fegyelmezett hadsereg. A házvezetőnő a cselédség felett állt, ezt mutatta, hogy úgy viselhette a frizuráját, mint az úrnője. Megtudhatjuk, miben állt Sándor, a komornyik cipőpucolási tudománya, milyen libériát öltött az inas ünnepkor, megemelhetjük a házvezetőnő éléskamrákat nyitó nehéz kulcscsomóját. Bekukkanthatunk  az inas szobájába, csak azt nem ajánlják, hogy kipróbáljuk az ágy alá tolt Zsolnay-éjjeliedényt. Kileshetjük a személyzet titkait; hajdan például csak havonta váltották és mosták a hálóruhájukat. Az uraik sem mosakodhattak túl gyakran, a testszag elfedésére „nemzeti illat” nevű parfümöt kevert a patikus.

Három arisztokrata család egymást követő nemzedékei teremtették meg e párját ritkító nemesi rezidenciát Gyulán. Ez volt az első hazai kastély, ahol színdarabot adtak elő, mégpedig 1746-ban – mesél Szilágyi Sándor történész-tárlatvezető a török hódoltság után kiépült kastély históriájáról.

Előbb a Harruckern család tette le itt a névjegyét, ők alakították ki a kastély barokk tömbjét, feltehetően bécsi mintára. Öröklés útján jutott a birtok a Wenckheimekhez, s ekkor köszöntött be a fénykor: lovarda és egzotikus télikert tette különlegessé e helyet. Három uralkodót is vendégül láttak itt, többek közt Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébetet.

Az Almásyak házasság révén kerültek kapcsolatba a Wenckheim családdal és Gyula városával. Az itt pihenő nemesi famíliák a nagyvonalú jótékonykodásnak köszönhették népszerűségüket. No meg a közvetlenségnek: gróf Almásy Dénesről azt beszélték, olyan udvarias volt a személyzettel, hogy előre köszönt nekik, és viseltes lódenkabátjában elvegyült a nép közt. A történészek találkoztak még olyan helybelivel, akinek a dédnagyanyja itt volt mosónő, és ismerte a grófkisasszonyokat.

A kastély egykori lakóiról most is legendákat mesélnek a mai fürdőváros lakói. Regénybe illő élete volt Wenckheim Krisztinának, róla regény is íródott ezzel a címmel:

A leggazdagabb árva. Már az romantikus, milyen frigyben fogant. Édesapja, az özvegy gróf – akiről Jókai Mór Egy magyar nábob című regényének főhősét formálta – beleszeretett egy nála 45 évvel fiatalabb cselédlányba, és ahogy illik, díszmagyarban megkérte a kezét. Az örökségüket féltő rokonok az idős grófnak nem mást küldtek nászajándékba, mint gyászhintót fekete koporsóval. Nem tudni, megfogant-e az átok, de a fiatalasszony 1849-ben, a szülés után nem sokkal meghalt, árván hagyva a 4 hónapos Krisztinát, aki hamar elvesztette az édesapját is. Wenckheim Krisztina ennek ellenére szép pályát futott be, Sisi királyné palotahölgye lett, majd nőül ment unkatestvéréhez. A menyegzője napján fogadalmi ajándékul árvaházat alapított. Taníttatta az árváit, és gondot viselt rájuk: minden karácsonykor megajándékozta őket ruhával, játékkal, nyalánkságokkal.

A gyerekek műsorral köszönték meg a grófnő gesztusát.

E kastélyban nevelkedett Almásy Denise grófnő is, aki ifjú leányként a lapok társasági rovatában, az első bálozók közt szerepelt. Könyvkötészettel foglalkozott, bevételével a Vakok Intézetét támogatta, és később is jeleskedett a jótékonyságban.

A hadikórházban önfeláldozóan ápolta az I. világháború sebesültjeit. Majd 1925 karácsonyán, amikor árvíz sújtotta a Körösök vidékét, talpraesettségét bizonyítva szervezte a károsultak ellátását élelemmel, segéllyel. Nevét az tette ismertté, hogy szemtanúja volt a fővárosban Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának.

A grófnő hősiesen küzdött, ezért megsebesítették a fegyveres merénylők, az életét csak a szerencséje óvta meg.