Isten postása

E példabeszédekkel kezdődött ismerkedésünk Takács Ferenccel, vagyis Ferenc testvérrel, akire már többen is felhívták a Szabad Föld figyelmét, merthogy mintha része lenne abban a napjainkban zajló protestáns megtérési hullámban, amely korábbi politikusokat, bűnözőket is magával ragadott. Ez utóbbi kategória rovott múltú tagjai persze nem véletlenül kerültek Ferenc testvér elé, ugyanis vagy húsz éve foglalkozik börtönmisszióval is.

– A börtön némelyest hasonlít a zuhanó repülőhöz, az elítéltek ott, ha nem is életveszélyben, de mindenképpen vészes helyzetbe kerülve, talán a korábbinál többet fordulnak Istenhez. Amúgy azt honnan lehet tudni, hogy a megtérést nem csak színlelik egy kis szabadidőért, unaloműzésért?

– Isten a börtönben lévő embert is szereti, amit megtapasztalhatnak azok, akik velem együtt imádkoznak. A megtérés pedig olyan változást eredményez, amit egyetlen színész sem tudna eljátszani. A börtön statisztikája szerint a megtért foglyok közül szinte senki nem esik vissza, azokban a körletekben pedig, ahol bibliaórákat tartanak a missziósok, harmadával csökkent a belső bűnözés.

– Megtérésügyben gyanítom, egyszer, valamikor a térítő is megtért.

– Ahogy minden kisgyerek, én is ateistaként jöttem a világra, ráadásul egy nem vallásos családban. A vallással való kapcsolatom kimerült abban, hogy karácsonykor láttam betlehemeseket. Viszont rengeteget olvastam, valamiért különösen vonzottak a vastag könyvek. Tudtam, hogy létezik egy Biblia nevezetű vastag könyv is, sokfelé hallottam erről, de sehol nem találtam. Se otthon, se könyvtárban, se könyvesboltban – ugyebár a hatvanas évekről beszélünk. Egyszer aztán késő este hazafelé igyekeztem a 12-es villamoson, ahová felszállt egy pap is. Hatalmas, magas férfi volt, csak fejét lehajtva fért el a kocsiban. Elpanaszoltam neki, hogy keresem, de sehol sem találom a Bibliát, erre benyúlt a reverendájába, kivett egy Károli-fordítást – tessék, szólt, és odaadta a sajátját.

– Már ott, a villamoson megtért?

– Nehezen történhetett volna, hiszen a Biblia 66 könyvből áll: 39 az ószövetségi, 27 pedig az újszövetségi rész. Elkezdtem elölről olvasni, olykor megakadtam, akkor továbblapoztam egy másik könyvhöz, majd visszatértem. Húszéves koromig ötször-hatszor végigolvastam ezt a valóban vastag könyvet, máig is sokat olvasom, sok minden megragadt belőle a fejemben, a szívemben. Hatalmas mennyiségű információ van benne, ami aztán egyszercsak összeáll benned, és megérted Istent, aki megszólít, s azt mondja: szeretlek téged.

– És akkor megtért?

– Még nem, de egyre közelebb kerültem Hozzá. Sokszor vitatkozva. Azt mondja például Isten, hogy „Meghaltam érted a kereszten”. Mire én: ezt biztosan nem kértem Tőled, miért tetted? Hogy aztán rádöbbenjek, ezzel megváltott engem és az emberiséget a bűntől.
Egy éjjel arra ébredtem, hogy megszólít egy szelíd férfihang: Nincs benned semmi jó – mondta. Dehogy nincs – válaszoltam –, hiszen gyerekkorom óta segítek az elesetteken, például a szomszéd néninek is felhoztam a kannás tejet. Kaptál érte 50 fillért, fagyira – mondta nyugodtan a férfihang, és hiába soroltam jócselekedeteimet, ő mindegyikben kimutatta az önös érdeket. Magamnál is jobban ismert engem. A megvilágosodásom 33 éves koromban ért, abban a korban, amikor Ő meghalt értem, értünk. Úgy számolom, hogy ugyan az irataim szerint most 63 éves vagyok, de csak ez az utóbbi 30 számít, vagyis 30-nak érzem magam.

– Nem baj, ha engem érdekelne az az első 33 év is?

– Apám mindenképpen azt szerette volna, ha a nevem előtt ott áll a két betű, hogy dr., de fiatalemberként ez egy cseppet sem érdekelt. Finommechanikai műszerész lettem, s ebbéli minőségemben megismerhettem a világ tán máig legbonyolultabb mechanikus gépét, a 65 ezer(!) alkatrészt tartalmazó könyvelőmasinát. Éltem a jól kereső fiatalemberek életét, megismertem egy olyan gyönyörű nőt, akivel alig lehetett végigmenni az utcán mindenféle beszólások nélkül, ő volt Olga, akit feleségül is vettem. Aztán kisiparos lettem, később export-importőr; csak hogy érezze, nem csináltam rosszul: az utolsó behozott tételünk 51 vagon kovácsolt acélbuga volt.

– Nem tűnik kifejezetten rossz helyzetnek... Mikor csapott le Isten erre az istentelen kisiparosra?

– Egyrészt ugyebár a Bibliában nem található olyan fejezet, amelyben Isten örömét fejezné ki a kisipar és az ehhez tartozó cselekedetek, úgymint például az adóelkerülés miatt, sőt ha nem is a kisiparosokról, de a kufárokról nem éppen dicsérően emlékezik meg… Másrészt az egyik bedolgozóm elvitt egy gyülekezetbe, ahol ugyan nekem túl hangos volt a zene meg a dicsőítés, viszont itt értettem meg igazán a Biblia üzenetét. Az ószövetségi próféciák és az újszövetségi beteljesülések összhangját – ilyen egyébként vagy 130 található a Bibliában. Ekkor értettem meg, hogy minden mindennel összefügg, és hogy aki Mózes első könyvét, vagyis a Biblia első könyvét, illetve, aki a Biblia utolsó könyvét, a Jelenések könyvét írta,kellett, hogy ismerjék egymás írását. Miközben a két könyv születése között jó 1700 esztendő telt el.

– Ugye nem haragszik, ha némi kétkedésemnek adok hangot?

– Belátom, ezt nem könnyű elsőre elhinni. De bizonyára nem ismeri az orosz származású amerikai Ivan Nikolayevitsh Panin nevét, aki életét arra szánta, hogy az ószövetségi héber és az újszövetségi görög nyelvű Biblia szövegében megtalálja a matematikai összefüggéseket, a numerikus mintákat. Arra a következtetésre jutott, hogy a Biblia minden írója magasan képzett matematikus volt, nekik köszönhető, hogy a szentírás számszerű szerkezete bizonyítja isteni eredetét. 1899-ben Panin levelet írt a New York Sunnak, amelyben arra kérte az olvasókat, hogy cáfolják meg a tézisét, ami azonban a mai napig senkinek sem sikerült.

– Mi történt önnel, miután megbizonyosodott Isten létezéséről?

– A református hitet választottam.

– Miért éppen azt? Hiszen a Biblia alapján lehetett volna zsidó, katolikus, akár evangélikus is.

– Zsidó nem lehettem, ők ugyanis nem ismerik el Jézust Messiásnak, még mindig a Megváltóra várnak. Katolikus azért nem lettem, mert náluk túl sok a festett kép és a szobor, holott az eredeti tízparancsolatban a második pont így szól: „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt, a vízben vannak.” Evangélikus meg valószínűleg azért nem lettem, mert Isten a reformátusokhoz vitt. Közelebbről a pasaréti templomba, ahol meghallgatva Cseri Kálmán lelkészt, minden a helyére került. Jézus szavait hallottam tőle.

– Meddig küszködött világi énje a keresztyén hitével?

– Még néhány évig, miközben egyre több szolgálatot vállaltam. De 1994-ben bezártam addigi üzleti vállalkozásaimat, mert az Ige másra szólított. Pál apostol a korinthusiaknak írt első levelében így beszél: „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” Nos, ez a mindenkor, ez megragadott. Vagyis nemcsak munkaidő után, akkor, amikor a négy cégemmel már nem kell foglalkozni, hanem mindenkor: éjjel és nappal kell az Urat szolgálni. És amikor ezt megértettem, odaszántam az életem, s azóta semmi mást nem csinálok, csak hirdetem a Krisztusban való hitet, ahogy Máté írja: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” Térítek a börtönökben, a tévé és a rádió előtt, gyülekezetekben, bel- és külfödön, úton-útfélen.

– Mondana néhány megtérített személyt?

– Szögezzük le: a megtérés mindig Isten munkája, én csak a postása vagyok. De így, ketten együtt, azt hiszem, többezernyi új hívőnek örülhetünk. Köztük van a híres-hírhedt Száva család néhány tagja éppúgy, mint Hagyó Miklós egykori budapesti főpolgármester-helyettes is.

– Akár engem is meg tudna téríteni?

– A hit egy épület. A teteje a mennyben van, a kapuja a földön. Én úgy látom, már fogja a kilincset…