Ki fog itt gyógyítani?

Bár az elvándorlást saját bőrünkön érezzük a zsúfolt orvosi rendelőkben, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai most magukat az érintetteket, az orvostanhallgatókat kérdezték meg: hol képzelik el a jövőjüket? Az eredmény lehangoló: az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók majd’ 40 százaléka tervezi, hogy külföldön vállal munkát, írja a Népszava. Nem örökre terveznek azonban, túlnyomó többségük úgy nyilatkozott, ha az itthoni egészségügyi helyzet változna, mindenképpen hazajönnének, a külföldi út csak a kalandvágy és a gyakorlat végett lenne hasznos. A tendencia folyamatosan erősödik, tíz éve az orvosaink hét, pár éve már tizenkét százaléka dolgozott külföldön.

De nézzük a felmérés eredményeit!

Hogy tervez-e külföldi munkavállalást, a megkérdezett diákok 57,8 százaléka válaszolt határozott nemmel, 38,1 százalékuk pedig határozott igennel (a maradék nem foglalt határozottan állást). Elgondolkodtató adalék, hogy a megkérdezettek közül minden 25. tanuló úgy fogalmazott, már nem is biztos abban, hogy egyáltalán orvosként akar dolgozni.

És hogy miért költöznének? Kétharmaduk az orvosi munka- és életkörülményeket, valamint a bérezést nem érezte elégségesnek a maradáshoz. Ha költöznek is, nem biztos, hogy örökre külföldön maradnak: az országot elhagyni tervezők egyharmada néhány hónap vagy pár év múlva visszajönne (főképp a család és a honvágy miatt), és csak tizedük nyilatkozott úgy, hogy biztosan nem költözik haza.

Ahhoz, hogy visszatérjenek, azt kérik: szűnjön meg a fiatal doktorok kizsigerelése, javuljanak az egészségügy méltatlan körülményei (például legyenek tisztábban a kórházak), illetve kapjanak jobb fizetést, olyat, amiből már lehet saját egzisztenciát építeni.