Kiben bíztak a magyarok? A 2008-as listára egyetlen politikus: Göncz Árpád fért fel

1948. 
Nem szoktuk mi azt, hogy adjanak a falunak. Azelőtt mindig csak vittek – mondja az egyik leskelődő véméndi, pedig most az egyszer téved, a falu határában lovasbandérium várja az érkező autókaravánt. Nagy kultúresemény színhelye Véménd: az ötszázadik népkönyvtár ünnepélyes átadására érkeznek a vendégek. Mától tehát 350 kötetes könyvtár várja a tudásra szomjazó helybélieket, akik ebéddel, majd egy kis italozással ünnepelik meg a nagy eseményt. A bíró szerint a jövő évi eredményeken már meg kell látszania annak, hogy Véménden tanult parasztok termelnek.

1958.
A kiskőrösi főtéren vevő nélkül toporog a tökmagos. Nem érdemes tökmagot árulni, mondja, majd sorolja az okokat. 1.: tökmagtilalom van a moziban, 2.: a tanácsháza előtt, 3.: a pályaudvar várótermeiben. Mindez felborítja a tökmag-értékesítési tervüket. És akkor még nem beszéltek az egyforintnyi piaci helypénzről sem. Továbbá baj van a fiatalokkal is, akik kényelmesek, ha fázik a kezük, nem húzzák ki a tökmag kedvéért a zsebükből. Inkább kávét isznak a cukrászdában.

1968. 
Hagyományosan az év végén választják meg az év legjobb sportolóit az újságírók. Az év legjobb labdarúgója Albert Flórián, a válogatott és a Ferencváros kapitánya lett. Az év labdarúgó válogatottja így fest: Tamás, Káposzta, Mészöly, Laczkó, Páncsics, Nagy I., Rákosi, Fazekas, Albert, Varga, Katona. A France Football párizsi lap 24 ország szavazata alapján választotta meg az év labdarúgóját, és adta át az ezzel járó Aranylabdát Albert Flóriánnak.

1978. 
Önkritikusan panaszkodik az Állami Biztosító: lassan haladnak az adminisztrációval, a károk rendezése után még három-négy hónapig is eltart, míg lezárnak egy ügyet. De az ügyfelek sem adminisztrálnak jobban: a biztosító fiókjaiban pillanatnyilag százezer(!) olyan csekk található, amelyről még az írásszakértők sem tudnák megfejteni, milyen célra szolgálnak. Meglehet, patikusokhoz kell forduljanak, mert azok állítólag miden írást el tudnak olvasni…

1988. 
Minden asszony irigyel. A férjem jóképű, kitűnően keres, nem iszik, nem dohányzik, vezető állása van, otthon is rengeteget dolgozik, tisztelettudó, bőkezű, engem a pesti Váci utcából öltöztet, és mégis…
Olyan szigorral bánik velem és a kisfiunkkal, hogy a zupás őrmesterek hozzá képest angyalok voltak. A gyerek már kétszer szökött meg otthonról, ugyanis ha csak egy négyest hoz haza, addig veri, amíg el nem törik a nádpálca. Az egész falu asszonyai együttvéve sem kaptak annyi pofont, mint én. Elég, ha egy kicsit odaég a rántott csirke, már jönnek az ütlegek. Már kétszer kíséreltem meg öngyilkosságot, de harmadszor azt sem merem megtenni. Lehet így élni?

1998. 
A gazdasági átalakulás vesztesei is köztünk élnek. Akár tetszik, akár nem, ők is velünk jönnek a XXI. századba. A nagycsaládosok, a háromszázezer hátrányos helyzetű gyermek, a négyszázezer munkanélküli, a harmincezer hajléktalan, a félmillió roma, a képzetlenek, az analfabéták, a fogyatékosok. Pedig vannak, akik szívesen lelöknék őket, megfeledkezvén arról, hogy bármelyikünk bekerülhet a lemaradók közé. Most, hogy vége a karácsonyi jótékonykodásnak, a szürke évkezdetkor se felejtsük el ezt.

2008. 
Országos, reprezentatív felmérés készült arról: kiben bíznak meg a magyarok. Az első öt személy: Erdei Zsolt ökölvívó, Egerszegi Krisztina úszóbajnok, Vágó István tévés személyiség, Szávay Ágnes teniszező és Besenyei Péter műrepülő. A húszas listára egyetlen politikus: Göncz Árpád fért fel. A mesterségek bizalmi listája pedig így kezdődik: tűzoltó, mentős, tudós, gyógyszerész, óvónő. Sajnos az újságírás nem került az első húszba, de a politikusszakma sem.