Királynői lapátolás - Kovács Tamarával, a Vasas kajakosával F. Tóth Benedek beszélgetett

– Sikeres éve az idei: világ- és Európa-bajnok lett, az Év női kajakosává választották. A vízen nem kevés kilométert hagyott maga mögött. Összeszámolta már, mennyit?

– Méterre pontosan nem tudom, csak évre: tizenegy esztendő munkája van benne. De örülök annak, hogy a felnőttek között ilyen gyorsan eljutottam idáig, mert ha kajakról van szó, a hazai mezőny világszinten is nagyon erős.

– Ez a mezőny már akkor is erős volt, amikor kajakozni kezdett, most viszont már ön is közéjük tartozik. Anno mi vitte a vízre?

– A testvéreim. Ők kenuztak, én kajakoztam. S mivel a hangulat családias volt, ott ragadtam.

– Versenyszinten is csak úgy ott lehet ragadni? Mert az egyre keményebb edzésekkel jár, s egy idő után az ember megtapasztalja képességének határait. Hol tart ebben?

– Minden edzésen határokat kell áttörni ahhoz, hogy a versenyeken minél jobb eredményeket érjünk el.

– Vagyis a verseny a felkészüléshez képest szinte csak „játék”?

– Lényegében igen, de a versenyeken is korlátokat kell ledönteni a siker érdekében. Vagyis ezt a játékot nagyon komolyan kell venni, mert a versenyen nincs olyan, hogy na, jó, álljunk vissza, s kezdjük újból. A versenyen minden indulás egyetlen esélyt jelent, és az eredmény kilencven százalékban azon múlik, mennyire vagy ott fejben.

– A győzelemnek mindenki örül, de mit lehet tanulni a kudarcokból?

– Nagyon is sokat. Tavaly például többnyire ezüstérmeket szereztem, vagyis az idén az volt a feladatom, hogy aranyérmes legyek. Ez sikerült is: megtanultam versenyezni.

– Ehhez mire volt szükség?

– Sok gyakorlásra, kellő bemelegítésre,  koncentrálásra, és arra, hogy mikor mire gondoljak versenyzés közben.

– Miért, mire gondol?

– Ezt nem árulom el, maradjon az én titkom.

– Maradjon, de annyit elárulhatna, hogy mire gondoljunk. Mantrát mond, netán verset, ahol minden rím nyolc tempót jelent? Ezt amolyan sorvezetőként kell elképzelni?

– Fogjuk rá. De hogy érzékeltessem ennek fontosságát: az Európabajnokságon elrontottam a rajtot, aminek az lett az eredménye, hogy minden hirtelen kusza lett körülöttem. Semmi olyanra nem gondoltam, amire szoktam. Vagyis fejben nagyon össze kellett szednem magam, ami sikerült is, és Európabajnok lettem. Ez jó példája annak, miért van szükség kemény edzésekre.

– Az edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin keményen bánik önnel?

– Tud kemény lenni. De köztünk olyan nagy a korkülönbség, hogy néha úgy érzem, ő a pótnagymamám.

– Vagyis Kati néninek eddig kajakos lányai voltak, most viszont van egy unokája is?

– Valahogy így.

– Edzőjéről tudni kell, hogy mindig is bajnokokat nevelt. Mitől jó edző ő?

– Leginkább a specialitását szeretem, a résztávos edzéseit. Az erőnlétem, a futás-úszás-kondi edzések intenzitása rajtam is múlik, de ő nagyon tudja, miben kell fejlődni, és mikor muszáj szintet lépni. Azt is tudja, hogy leginkább egyesben szeretek menni, és a szívemhez a „királynő szám”, az 500 méteres táv áll a legközelebb. De egy olimpián, ha elindulhatnék, például Tokióban, már a csapatnak is örülnék. A nagy álom, persze, az 500 egyes.

– És van olyan, amit most üzenne Kati néninek?

– Talán azt, hogy lehetne velem keményebb.

– Nocsak, harcosabb nagymamát szeretne?

– Néha érzem, hogy a szíve ellágyul. Igaz, ezek hosszú távon kiegyenlítődnek: vannak edzések, amikor még maradnék, de azt mondja, szükség van a pihenésre; máskor meg mennék már, mégis maradnom kell.

– Edzés és versenyzés mellett tanul is. Győrben, rekreációszervezés szakon jár az egyetemre. Jut ideje erre is?

– Muszáj. Sőt: Budapesten ingatlanközvetítő és -értékbecslő képzésre is járok. Nekem ugyanis az is számít, hogy biztonságban érezzem magam, mert tudom, hogy egyszer majd véget ér a versenysport korszaka.

– És mi lenne szívesebben: rekreátor vagy ingatlanközvetítő?

– Ingatlanközvetítő. De érdekel a rendezvényszervezés is.

– Kastélyok, családi házak vagy panelek?

– Ha már választani lehet, akkor inkább a kastélyok.