Könyv keresi gazdáját!

„Könyvet még neked sem adok kölcsön” – régen sok polcon virított e tábla. Sokan évtizedeken át gyarapították a házi könyvtárukat, és féltve óvták a versesköteteket, a művészeti albumokat, a vászonba kötött regényfolyamokat. Gyakran megesik, hogy ezek a könyvek hagyatékba kerülnek, és jó esetben a régiségvásáron találnak vevőt, rossz esetben lomtalanításkor az utcán landolnak. Ami hajdan büszkeség volt, mára sokaknak nyűg. A diákok többsége csak a kötelező irodalmat olvassa papíralapon, minden mást az internetről tölt le. Milyen sors vár a megunt, elolvasott, „eladósorba került” könyvekre?

– Ma is tartja magát a tabu, hogy könyvet kukába nem dobunk – mondja Tőzsér Istvánné, az egri Bródy Sándor Könyvtár igazgatója. – Sokféle trend létezik, hogy a fölöslegessé vált, de még jó állapotú könyvek hogyan cserélhetnek gazdát. Akadnak buszmegállók, ahol leadhatunk egy kötetet, s vihetünk egy másikat. Mi is azon vagyunk, hogy minden könyv megtalálja a maga gazdáját.

Hozzájuk is bátran fordulhatunk, segítenek a közvetítésben: megesik, hogy rászoruló családokhoz, határon túli gyerekekhez jutnak el ezek az adományok. Évente néhányszor tartanak Bródy-antikvárnapokat is, amikor a tőlük leselejtezett darabok mellett azok a könyvek is vevőre találhatnak jelképes árért, amelyeket mások otthonról behoztak. Sokan unnak rá például a hatvanashetvenes évek kedvelt sorozataira, de akad, aki az „egyszer használatos” krimijétől szabadulna.

– Az olvasók ma a legfrissebb, legszebb kiadású könyvekre kíváncsiak, a mi könyvtárunkban is ezt tapasztaltuk. A múltkor egy iskolai könyvtár vezetőjétől hallottam, hogy a kislányok inkább sorban állnak A két Lotti vadonatúj kiadásáért, de a régi, ronggyá olvasott példánnyal már nem érik be – meséli az igazgató. A könyvmolyok egyre igényesebbek, a tartalom mellett az is számít, hogy jó érzés legyen kézbe venni a szépen megtervezett kötetet.

A buszmegállókat nem csupán a nagyvárosokban hasznosítják rendhagyó módon. A Borsod megyei Cserépfalun civil kezdeményezésből hozták létre a Cserépfalvi Könyvmegállót – tudjuk meg az Egerhez közeli település könyvtárosától, Halász Judittól. Először adományokból töltötték fel a fedett megálló polcait, és arra buzdították a helybelieket, nyugodtan vigyenek magukkal olvasnivalót, s hagyják ott, amire már nincs szükségük. Nagyjából 200 kötetet számlálnak, és arra is ügyelnek, hogy szépen rendben tartsák az állományt.

A falu szülöttéről, a neves könyvkiadóról, Cserépfalvi Imréről elnevezett megálló azért más, mint egy könyvtár: ha az elvitt könyv az olvasó szívéhez nőtt, nem is muszáj visszahoznia.