Levente az idegenlégióban - Hanoiból írt levelet

1948.
Az országvesztő hitleristák 35-40 ezer leventét vittek nyugatra. Éheztek, fáztak, ekkor jelentkeztek a francia idegenlégió ügynökei, akik minden szépet és jót ígértek, ha aláírják a szerződést. Így történt aztán, hogy azok a fiatalok, akiknek itthon szántani, vetni, a demokráciát építeni kellene, elindultak a világ túlsó végébe kapitalista érdekekért harcolni. A makói Börcsök Ferenc édesanyjának írt Hanoiból. „Kevés a szárazföld, nyakig sárosak vagyunk. Amikor kaptunk száraz ruhát, s indulni kellett a banditák ellen, újra teljesen átáztunk.” Lám, a félrevezetett levente banditának nevezi a Vietnam függetlenségéért küzdő partizánokat, akik nehéz harcukat vívják a szabadságért.

1958.
Sokszor halljuk a háziasszony panaszát, hogy a dió sokat veszít súlyából. Az idén pontos méréseket végeztem. Hetvenhat darab apró dió súlya szedés után 100 deka volt, ami tizenöt nap után 65 dekával állandósult, így már 117 szem kellett egy kilóhoz. A papírhéjú dióból 47 darab volt egy kiló, ami tizenöt nap után 50 deka lett, vagyis a kilóhoz már 95 darab kellett. A nagyszemű olasz dióból 30 darab volt egy kiló, amiből húsz nap után 48 deka lett, vagyis ekkor 62 szemre volt szükség az egy kilóhoz.

1968.
Az észak-magyarországi városka ifjúsági klubjában vitaestet rendeztek arról, hogy megengedett-e a középiskolások között a szexuális kapcsolat. A legtöbbjük keserű szájízzel beszélt: a fiúk 80, a lányok 20 százaléka vallotta be, hogy csak kíváncsiságból tette vagy virtusból, hogy a többiek ne hecceljék a tapasztalatlansága miatt. A lányok közt elterjedt nézet, hogy szégyen, ha valaki 18 éves korában is szűz. A vita után néhány szülő és tanár tiltakozott az ifjúsági klub ilyesfajta tevékenysége ellen.

1978.
Már gyerekkoromban vonzódtam a bábozáshoz. Papírmasszából fejeket készítettem, varrtam hozzájuk zsákos ruhát. Mindkét kezemre bábot húztam, a szájharmonikámat a füleimhez rögzítettem, s a lábamhoz tett bőrönd volt a dob. Így zenével kísérhettem az általam átírt Lúdas Matyit. Később jártam a falvakat, ahol a gyerekek azt sem tudták, mi az a bábszínház. De amikor bevontam őket a játékba, már kórusban számolták, hányszor veri el Lúdas Matyi Döbrögi uramat. (Virág Péter bábos)

1988.
A nyugdíjasok régi kívánsága, hogy nyugdíjba vonulásuk után se írja le őket a társadalom. Például a személyi okmányukban jusson kifejezésre képzettségük, mesterségük. A kívánság most teljesült: a belügyminiszter rendelete szerint „Az állampolgár kérésére a nyugdíjas szó után a személyi igazolványba, a nyugdíjazást közvetlenül megelőző foglalkozást be kell jegyezni.”

1998.
A jó munkafeltételek és a társadalmi megbecsülés hiánya miatt sokan távoztak az országból. Azonban e távollétnek nagy az ára az egyén, a család és a társadalom számára, ezért sokan visszatérnének, ha nem csupán a „hazafias öntudatot” kapnák meg, hanem a munkájukkal arányos megbecsülést is. Ha ez megvalósul, sok magyar kutató és mérnök külföldi munkavállalása múló epizód lesz, s ők is a XXI. század Magyarországát választják majd.

2008.
Vasárnap, kora délután egy 22 éves pécsi nő telefonon hívta fel ismerősét, hogy találkozzanak egy parkolóban. A fiatal férfi el is ment, ahol is legnagyobb megdöbbenésére a nő kétéves kislányával, annak papírjaival és néhány szükséges holmival várta, mondván: vigye magával a gyereket, de ha nem kell neki, adja le a rendőrségen. Azzal beszállt Mercedesébe, és elhajtott. A kicsit a hatóságok nevelőszülőknél helyezték el. Mivel a gyerek nem volt veszélyben, nincsenek külsérelmi nyomai, s fejlődése korának megfelelő, a rendőrség nem indít büntetőeljárást.