Nyert a snecik réme

A Magyar Haltani Társaság már évek óta szervezi az internetes szavazást, hogy melyik legyen a következő esztendőben az Év Hala.

Most a balin mellett a domolykó és a kövi csík szállt versenybe (tavaly a sokkalta ismertebb szürke harcsa győzött).

Azért is jó választás, mert a balin (Leuciscus aspius) igen érdekes hal: keszeg létére ragadozó életmódot folytat. De még milyen keményen ragadoz: a tavak és folyók felszíni rablásainak többségéért felelős! Vadul tör a kisebb halrajok közé, főként szélhajtó küszt, azaz snecit zsákmányol. Bármilyen furcsa, egyetlen fogat sem találunk a szájában. Külsőre is keszegnek tűnik, méghozzá a nagyobb fajtából: a balin akár egyméteresre is megnő, bár zömmel az 50–70 centis példányok kerülnek horogra, hálóba. Ugyanakkor sokat mondó adat, miszerint a magyar horgászrekord 10,54 kilós, amit 1991-ben fogtak ki.

Elég nagy a szeme, jól lát. Teste lapos, orsó alakú, kimondottan a gyors, robbanékony úszást szolgáló formájú. Fejlődése érdekes: kisebb, félarasznyi koráig még a küszcsapatokkal együtt planktonon él, majd ahogyan növekszik, úgy vált át a kisebb, majd nagyobbacska halakra.

Horgászata izgalmas és sokrétű, mivel műcsalival, halszelettel, élő hallal a fenéken és sodrásban egyaránt várhatjuk a kapását. Bevágás után erőteljes kitörésekre kell számítani, de aztán elég gyorsan megadja magát még a nagyobb példány is. Húsa igen finom, bár szálkás. Sütve szaftos marad, ízletes, zamatos.

A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a környezetében bekövetkező változásokra. Ennek ellenére szinte egész Európában megtalálható, hazánk területén őshonosnak tekintjük. Elsősorban a nagyobb folyóvizek lakója, ahol a márnazónától egészen a torkolatig megtalálható.