Pattanásig feszülő helyzet

Előre lehetett tudni, hogy óriási érdeklődés kíséri majd a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya által meghirdetett közmeghallgatást, amelyet egyszer már lefújtak decemberben.

Az Albertirsa–Kecskemét közé tervezett magasfeszültségű távvezeték kiemelt kormányberuházás, megvalósításának határideje 2019 vége. Az óra tehát vészesenketyeg, el is szólta magát a fórumon az egyik tervező: „nagyon kellett sietni”, ezért nem tudták megkeresni a lakosságot. A kétszáz főnyi érdeklődőt Kovács Gábor, a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir Zrt.) átviteli vezérigazgató-helyettese tájékoztatta, a tervező céget pedig Podonyi Gábor, a Pöyry Erőterv Zrt. villamoshálózatok irodavezetője képviselte. Podonyi Gábor előbb a „javító szándékú beruházás” részleteit ismertette.

Sok egyéb mellett utalt arra, hogy minden vonatkozó tervezési előírást betartottak, és a távvezetéknek nincs egészségkárosító hatása – eközben a kivetített diaképen a távvezeték alatt békésen legelésző teheneket láthatott a publikum. Mivel erről a kijelentésről a nyomvonal területén élőknek élesen más a véleménye, hangos morgolódásba kezdtek. Majd miután meghallgatták, hogy nem kell tartaniuk „építési zajtermeléstől”, és az építés során nem jelentkezik térerő a vezeték alatt, arról is értesülhettek, milyen oszlopokat helyeznek majd ki, és azok újrafestése mikor szükséges. A szakértő újabb diaképet mutatott, amelyen kerecsensólymok és gólyák távvezetékoszlopra épített fészkei tűntek fel, bizonyítva ezzel, hogy milyen jól érzik ott magukat, amúgy pedig a madarak egy idő után „megszokják” a póznával való ütközést. Nos, a közmeghallgatáson részt vevők számára itt szakadt el a cérna. „Mi nem vagyunk madarak!” – jegyezte meg hangosan egyikük.

Bárány Sándor, a nyomvonal közelében élők érdekeit képviselő civil szerveződés, az Erős Vidék Mozgalom vezetője a lényegre terelte a figyelmet, és konkrét kérdéseket tett fel az illetékeseknek, de érdemi választ egyikre sem kapott. Azt viszont beismerték a beruházás képviselői, hogy a lakosságot nem kérdezték meg, a nyomvonaltól 28 méternél távolabb élőket nem tájékoztatták, és csak a biztonsági övezetben lakókat vonják be az eljárásba. A jelenlévők megdöbbenvehallották: a környezeti hatástanulmány az állatok viselkedését 500 méteres körben vizsgálta, az emberek azonban 28 méteren belül számítanak érintettnek. „Az állatok élete fontosabb nekik!" – vágta közbe valaki.

Sokaknak az is nagy meglepetést okozott, hogy a polgármesterek korábbi ígérete, vagyis 200 méteres hatótávon belül nem lehet érintett tanya, semmisnek tekinthető, mivel ebben a kérdésben a jegyző önállóan nyilatkozik. Csakhogy előzetesen minden szakember a polgármestereket kereste fel, holott nyilván tudták, az ő szavuk úgysem számít. A Mavir színeiben Kovács Gábor erre ezt a magyarázat adta: „Mert velük látszott célszerűnek az egyeztetés.” Egy másik kérdés kapcsán az is világossá vált, hogy sehol sincs előírva a 200 méteres védőtávolság, így azt nem is tudják tartani a mostani nyomvonalnál.

Az ötórás fórumon sokan hozzászóltak, és 240 írásos kifogás érkezett a kormányhivatalhoz.

Mindezeket mérlegelve hozzák meg a döntést február 1-jéig. Amennyiben a Mavir Zrt. nem vonja vissza a kérelmét, a kormányhivatal kiadja az engedélyt vagy elutasíthatja azt. A közmeghallgatáson patthelyzet alakult ki, hiszen sem az érintettek, sem a kivitelezők nem engedtek álláspontjukból.

Bármi történik is, az nem megy a fejünkbe, miért nem ül le egymással szemtől szembe a beruházó és/vagy a tervezőa tanyalakókkal, hogy egyeztesse velük a legideálisabb nyomvonalat. Úgy is kérdezhetnénk: miért nem veszik őket emberszámba…