Macskák és emberek

Pedig Ceyda Torun igazából semmi különöset nem akar, de amit tesz, azt hatalmas szakmai tudással és a macskák – meg az emberek – iránti szívből jövő szeretettel teszi. Kamerájával szinte maga is macskaként ered a csaknem 15 milliós metropolisz négylábúinak nyomába, s közülük hét, gyökeresen különböző egyéniségű és sorsú egérvadászt ismerhetünk meg: a Simlist, a Szeretőt, a Pszichopatát, a Bulikirálynőt, a Játékost, a Vadászt és az Úriembert.

Szabad lelkű kóbor macskák mindannyian, akik azonban egyáltalán nem vetik meg az emberi törődést. S az isztambuliakban nem is csalódnak: a teázókban, az éttermekben vagy akár a lakásokban elidőzve ugyanolyan jól érezhetik magukat, mint az utcákon, a piacokon vagy a Boszporusz partján.

Hogy a macska milyen jótékony hatással tud lenni az emberre, annak ma már egész irodalma van. Testi-lelki egészségünk megőrzésében szinte nélkülözhetetlen társunk ő: csökkenti a vérnyomást, a stresszt és a szorongást, enyhíti a depressziót, vele békésebben alszunk, mérsékli az infarktus, a stroke veszélyét, erősíti az immunrendszerünket, elszívja a környezetünkből a káros energiákat. Nem gondolnám, hogy Isztambul cicabarátait ilyen felismerések vezetik, amikor pénzt, időt és energiát nem sajnálva gondoskodnak kedvenceikről, de a filmet nézve erősödik az érzésünk: lehet ebben valami.

Ami persze bizonyosan a kutyákra és a kutyabarátokra is igaz.

De térjünk vissza az ősi város nyávogó jószágaihoz: a bájos apróságoktól a tapasztalt öregekig minden cicageneráció helyet kap a filmben. Néznek ránk, s egy idő után mi is „macskaszemmel” látjuk a világot. S eszerint az emberek egész jók. Sokfélék – mint a macskák –, de nagyon emberiek.

Erről szól ez az elbűvölő film, amely a fővárosi mozik után vidéken is látható.

Lélekmelengető élmény!