Szenvedjen halkabban!

„Minden anya veled fáj, mindjárt vége lesz.” „Legyen szíves halkabban szenvedni! A földszinten is a maga visítását hallgatják!” „Minden rendben, erős nő maga!” Néhány szerencsés és szerencsétlen kijelentés, melyek szülés közben hangzottak el – mégis a vajúdó, gyermekének életet adó anyának rendkívül fontosak lehetnek. Az idézett mondatokat nem mi találtuk ki: mindezekről édesanyák számoltak be, és a Világra jönni blog gyűjtötte össze.

A bántó szavak és viselkedés, a jogsértések ellen küzd a Másállapotot a szülészetben! mozgalom. – Két évvel ezelőtt kezdődött: az EMMA Egyesület beszélgetést szervezett, ahová olyan nőket vártak, akik a szülés közbeni negatív tapasztalataikat szeretnék kibeszélni, megbeszélni. Óriási volt az érdeklődés – meséli Roszik Linda klinikai szakpszichológus, a mozgalom önkéntese. – Tudtuk, éreztük, hogy e témáról beszélni kell, mert még mindig rengeteg jogsértés történik a szülőszobákon, olyanok is, melyeket ma még természetesnek veszünk.

Arról persze szó sincs, hogy hadat üzennének a szülészeteknek, a nőgyógyászoknak. Rengeteg kiváló szakember végzi a munkáját teljes odaadással, olyan orvosok, szülésznők, akiknek köszönhetően az anyák az egészséges gyerekükkel boldogan mennek haza. A Másállapotot a szülészetben! önkéntesei arra biztatják az édesanyákat, meséljék el élményeiket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. S az anyák elmondják: – Nem titkolják, hogy a megalázó megjegyzések rendszeresek a szülőszobán. A beleegyezésük és komolyabb indok nélkül végeznek el beavatkozásokat. El kell dönteniük, hogy ki legyen velük a szülésnél: a férjük, az édesanyjuk, a nővérük vagy a választott dúlájuk. Nem ihatnak, nem mozoghatnak vajúdás közben. Az újszülöttet különösebb indok nélkül viszik el tőlük éjszakára. Pedig az anyáknak mindezekhez joguk volna, miként a megfelelő tájékoztatáshoz is – magyarázza Roszik Linda.

– Ellentmondani nem mernek, hiszen egy óriási gépezettel, évtizedes szokásokkal egyedül szembeszállni nagyon nehéz, de félnek azért is, mert tartanak a kiszolgáltatottságtól, a rosszalló pillantásoktól. Nyilván beleegyeznek a császármetszésbe is, ha szükséges, de tudjuk, hogy az orvosok túl sokszor csak a gyorsított eljárás miatt beszélik rá az anyákat.

Márciusban a kormány bejelentette, hogy tízmilliárd forintot szán a családbarát szülészetek kialakítására. Ez üdvözlendő lépés, ám sajnos túl sok konkrétumot nem tartalmaz. Remélhetőleg mérlegelik majd, mi a legjobb az anyának, az apának, és persze a babának, hogy a szülés valóban családbarát legyen. Így például az anya élhessen az ambuláns ellátáshoz és az intézmény elhagyása jogával – vagyis távozhasson 24 órán belül, ha ő és a gyermeke egészségesek. A családbarát jelző jelentheti azt is, hogy a szülést követően az anya, amennyiben szeretné – ha csak nem szól közbe valamely egészségügyi vészhelyzet – maga mellett tudhassa a gyermekét, így az édesapa és a rokonok a babával is találkozhassanak. És a sor hosszan folytatható.

Reméljük, belátható időn belül már csak nevetünk az abszurd gondolaton, miszerint a szülés csupán háton fekve, kengyelbe dugott lábbal, siettetve, idegenekkel körülvéve történhet…