Az ezerarcú, fotós szemmel

Sandro Miller 16 éves korától kezdve autodidakta módon képezte magát: nagy művészek albumainak tanulmányozásával alapozott, mások képein keresztül sajátította el a kompozíció, a fény és a portré művészetét. Napjainkban a legkeresettebb reklámfotósok között jegyzik, olyan neves megrendelőkkel a tarsolyában, mint a Forbes, az American Express, a Coca-Cola és a BMW.

A kilencvenes évek végén találkozott először John Malkovich színésszel egy színházi fotózás során. Hamar kiderült: ugyan más műfajban, de mégis közös (művész)nyelvet beszélnek. Két évtized alatt számos projektet hoztak létre együtt; a Műcsarnokban látható legutóbbi közös munkájukkal a fotográfus olyan emberek előtt akart tisztelegni – korántsem hagyományos módon! –, akiknek képei hozzájárultak pályája, látásmódja alakulásához. Ilyen példakép többek között Alfred Hitchcock, a pop art híressége, Andy Warhol vagy a portréfénykép műfajának egyik élő klasszikusa, Annie Leibovitz.

Elfogult vagyok Malkovichcsal, akinek bámulatos az átváltozó képessége: bárki bő- rébe képes tökéletesen belebújni a színpadon vagy a kamerák előtt. Miként a fényképeken is. Kaméleonként alakul át egyik fotóról a másikra: hol Albert Einstein, hol Che Guevara, hol John Lennon képét ölti magára. Sandro Miller „újratervezte” Irving Penn Truman Capoteról készített képét, Bert Stern fotóit Marilyn Monroe-ról, Dorothea Lange felvételét egy menekülő anyáról, Robert Mapplethorpe puskás önarcképét vagy Richard Avedon portréját egy méhektől hemzsegő méhészről. Elképesztő fotósorozat ez az elmúlt évtizedek legikonikusabb portréiról, mindegyiken a színésszel a főszerepben. Roppant szórakoztató művészi játék ez, és nem az olcsóbb fajtából!