Apostoli királyokhoz illőn

Nem rendelkezünk megbízható évadatokkal az Árpádok történetében a X. század végéig. Így István király – aki az 1100 körül leírt Szent István-kislegenda szerint Esztergomban született – világra jövetelének esztendejéről is egymásnak ellentmondó évszámok maradtak fenn. A kutatások alapján 969–980 között – Györffy György: István király és műve című, örökbecsű kötete szerint 975-nél néhány évvel később – Vajk néven látta meg a napvilágot.

Apja, Géza nagyfejedelem Árpád vezér dédunokája, anyja, Sarolt az Erdélyben uralkodó Gyulák leszármazottja volt. Géza felismerte, hogy a magyarok a kereszténység felvételével válhatnak Európa részévé, ezért 972-ben papokat kért I. Ottó német-római császártól. Bruno Sankt Gallen-i szerzetes térítő püspökként jött Magyarországra, megkeresztelte Gézát és udvarának tagjait. Vajk az István nevet kapta. A nagyfejedelem 995 körül II. Henrik bajor herceg, későbbi német-római császár nővérével, Gizellával házasította össze.

István apja halála után, 997-ben vette át az uralmat, az ezt fegyverrel vitató Koppányt – a család legidősebb férfi tagját – legyőzte. A királylajstrom szerint István koronázása és halála között harminchét év, hét hónap és tizennégy nap telt el. Mivel a halála augusztus 15-re esett, így a koronázás dátuma 1001. január 1-je. István a koronát és az apostoli áldást II. Szilveszter pápától kapta, tehát országát nem sógora, III. Ottó német-római császár, hanem a római egyház védnöksége alá helyezte.

Uralkodásának első évei az ország egyesítésével, a királyi hatalom megszilárdításával teltek. Uralkodóháza építése során a húgát, Saroltát a kabar Aba Sámuel vezérhez, másik testvérét, Ilonát a velencei dózséhoz, Orseolo Ottóhoz adta feleségül. 1018-ban a bizánci császár oldalán a bolgárok ellen harcolt, ekkor fia, Imre herceg házasságra lépett egy bizánci hercegnővel. Elkezdte összeállítani a helyes kormányzás alapelveit is felölelő Intelmeit Imre számára, aki rövidesen egy vadászaton meghalt. Az ezt követő trónöröklési viták hevében szervezett összeesküvés vezetésével Vazult, István unokatestvérét gyanúsították. A király megvakíttatta, megsüketíttette rokonát, akinek három fia elmenekült, közülük András és Béla később magyar király lett. István utódául unokaöccsét, a velencei Orseolo Pétert választotta.

István kijelölte a királyi birtokok székhelyeit, a várispánságok létrehozásával megalapozta a megyerendszert. Kibocsátotta az első magyar ezüstpénzt, kiadta első törvénykönyvét. Az esztergomi érsekségen túl püspökségeket, bencés monostorokat alapított, minden tíz községben templomot építtetett. Az apátságok, kolostorok keretében lábra kapott a latin nyelvű írásbeliség, iskolák, szellemi műhelyek alakultak, ahol a hittérítőkön kívül az udvar és a vármegyék későbbi fő emberei pallérozódtak.

Az 1030-as években kiadott második törvénykönyv fennmaradt 56 cikkelye a királyság és az egyház, a közrend és a magántulajdon megerősítését szolgálta. A földek nagy része adományozható királyi birtokká vált, a tisztségeket hűséges hívek töltötték be. A törvények tiltották a király elleni összeesküvést, az emberölést, a lopást, a gyújtogatást; a lakosságot templomba járásra, vasárnapi munkaszünetre, böjtre, gyónásra kötelezték.

Első királyunk 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Esztergomban vagy Székesfehérvárott hunyt el. Végakaratának megfelelően a fehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el. Istvánt 1083. augusztus 20-án utóda, a lovagkirály I. László emeltette oltárra – azaz tette az egyház szentjévé. Szent István magát és országát Szűz Máriának ajánlotta. A katolikus egyház Magyarország fővédőszentjeként, a nemzet mennyei patrónusaként tiszteli.