Elintézik aprópénzzel

Mezőkeresztes, Kolozsvári utca 7. Előttünk családi ház, jellegzetes, hosszúkás, egykor bizonyára gazdáké lehetett. Ezt azonban a mostani tulajdonos, Sztankó Béla is csak találgatja, amikor 2002-ben megvette, az épület már 5 éve üresen állt.

– Akkor költöztünk haza Amerikából. Vissza kellett jönnünk a beteg édesanyám miatt, nem hagyhattuk magára. Sokat jártuk az országot, végül ezt találtuk a legmegfelelőbb vételnek. Közel van a temető… No, nem azért, félre ne értsétek, bocsánat, én mindenkit tegezek, ugye, nem baj, szóval tetszett, hogy közelben a temető, a nyugalom miatt… 

– A ház akkor teljesen rendben volt? – terelgetem a szót. 

– Mutatok valamit, fáradjatok beljebb. A hátsó szobába irányít, a mestergerendára mutat. Készült 1885-ben, olvasom a fába faragott építési dátumot.

– Nem akarok senkit becsapni, nem mai gyerek az épület, vályogfalakkal, kőalappal. Fel kellett újítanunk, természetesen, ám aztán nem volt vele semmi bajunk. Körülbelül öt-hat évig. Akkor jelentkeztek az első repedések. 

Sztankó Béla sorra mutatja a hosszában-keresztben futó repedéseket a ház minden szegletében. Van, ahol kintről látszik jobban, van, ahol bentről. 

Először nem tudta mire vélni, hiszen az épületet belvíz nem éri, az égi áldást ereszcsatorna gyűjti és vezeti el az épülettől, a föld a térségben nem rengett, az utcán a forgalom csekély. Akkor meg mi lehet az okozója?

– Tudjátok, barátkozós típusú vagyok, sokakat ismerek Mezőkeresztesen, beszélgetek, mondom, mi történt a házammal. Mire a legtöbben azt válaszolták: mit csodálkozol, Béla? Hiszen a mienk is reped. De hát miért? Nem tudod? Nem. A bánya miatt. Azok szivattyúzzák le a vizet a talajból, amiatt van az egész.

A bánya néhány kilométerre található Mezőkeresztestől, Bükkábrányban, ahol 1985 óta fejtik a lignitet. Sok minden előz meg egy ekkora beruházást, a felszíni bányanyitás esetében például a talajban lévő víz leszivattyúzása. Ebben az esetben ez a művelet három évig tartott, s tart azóta is folyamatosan, hogy a víz utánpótlása ne lehetetlenítse el a szén fejtését.

Hát, ha ezért reped a háza fala, akkor fizesse ki a helyreállítását az, aki okozta, gondolta Sztankó Béla, és 2013 novemberében levelet írt a tulajdonos Mátrai Erőműnek Visontára. Tudnunk kell ugyanis, hogy a bükkábrányi bánya a szénből villamos energiát előállító visontai céghez tartozik. 

Az erőmű pedig, ha el nem kapkodta is, de másfél hónap múltán jelentkezett, újabb néhány hét múlva kiszállt, szemrevételezett, és megállapította: Sztankó Bélának igaza van. A bányászatnak köze lehet a ház falán újabban jelentkező repedéseknek, ezért a helyreállítási munkálatokra átutaltak számára 60 ezer forintot. Viszont hozzátették, hogy három évig nem reklamálhat, ha netán újabb repedések jelentkeznek.

Bár Sztankó Béla nem tud arról, hogy ilyen jogszabály létezne, az ajánlatot elfogadta, a repedéseket kijavította, remélve, hogy a történet ezzel számára be is fejeződött.

Pedig valójában csak akkor kezdődött el. 

A repedések ugyanis ismét jelentkeztek, egyre nagyobb ütemben és mértékben. Az elmúlt évben ezért ismét a bányához fordult. Ismét kijöttek, ismét felmértek, és ismét megítéltek számára kártérítést – ezúttal 109 ezer forintot. Miért éppen ennyit, nem tudta Sztankó Béla. Aztán felvette a kapcsolatot egy-két mesterrel, azok pedig megnézték az elvégzendő feladatot.

– Nem túlzok, valósággal kiröhögtek. Ekkora kár helyrehozatala az összeg sokszorosáért lehetséges csak.

A Mátrai Erőmű azonban elzárkózott a további kártérítés megfizetésétől, ezért Sztankó Béla ügyvédhez fordult. Az felvilágosította, hogy a pénz átvételével gyakorlatilag szerződést kötött: elfogadta a kártérítés mértékét.

Sztankó Béla ekkor megkezdte az azóta is tartó harcát a Mátrai Erőmű ellen.

– Nézzétek, a feleségemmel együtt 164 ezer forint a nyugdíjam, amiből 60 ezer elmegy a rezsire. A házat megcsináltatni ekkora jövedelemből nem lehet. Megpróbálhatnánk ugyan eladni, de nem vinne rá a lélek, hogy a helyzetet elhallgassam a leendő tulajdonos elől. A 80. évemben járok, több nyavalyával is küszködöm, legfeljebb egy-két évem van hátra, a feleségem pedig magára marad az egyre veszélyesebb házzal. Ezt szeretném elkerülni, ez hajt a küzdelmemben.

– És ha nem sikerül? 

– A feleségem visszaköltözik Amerikába a gyerekeinkhez. De nem szeretnénk, hogy öregségére ismét el kelljen hagynia az országot, mint a szoci időkben. Első lépésként elhatározta hát, hogy összegyűjti a környező településen élőket, azokat, akiknek szintén repedezik a házuk fala. 

– Az elmúlt év szeptemberében felhívást fogalmaztam, javasolva, hogy aki hasonló cipőben jár, az jelentkezzen.

A Fogjunk össze! című felhívását végül 3500 példányban nyomtattatta ki, egy arra vállalkozó pedig fizetség ellenében néhány környező faluban széthordta. Bár Sztankó Béla szerint legalább húsz falu érintett, végül ötöt teríttetett. Ennyire futotta a pénzéből.

– Igyekszem mindenkit figyelmeztetni, hogy ne vegye át az alamizsnául ajánlott egy-kétszázezer forintot, azzal úgysem megy semmire, hanem jelentse be a kárát, mert akkor a cég köteles igazságügyi szakértőt fogadni, annak a díját fizetni, s a megállapított összeget átutalni. 

– És milyen eredménye volt a felhívásnak? 

– Tudod, akinek ötven-hatvanezer forint a havi jövedelme, az nehezen tud ellenállni százezer forintnak. Még ha ezzel több milliótól esik is el, és nem marad utána más, csak egy romhalmaz.

Házrepedésnézőbe indulunk Mezőkeresztesen, közben Sztankó Béla történeteket mesél. Lidi néniét például, akit a háromszobás családi háza falának repedezéséért 19 ezer forinttal kárpótolták. Amikor Béla javasolta, hogy forduljon ismét a céghez, megtette. Kijött egy férfi, elszörnyülködött, megkérdezte, hogy ki járt nála korábban, majd fejcsóválások közepette 117 ezer forintot ajánlott a kár rendezése gyanánt.

– Elfogadta a néni? 

– El. Amikor kérdeztem, hogy miért tette, hiszen többmilliós a kára, csak ennyit mondott: olyan aranyos volt a fiatalember…

És persze azonnal megkezdődött Sztankó Béla karaktergyilkolása: volt, akitől azt hallotta vissza, hogy azért a nagy aktivitása, mert személyesen kereste fel a lakásán a cég egyik vezetőjét, ígérve, hogy több millióért abbahagyja a szervezkedést. Ebből persze egy szó sem igaz. Viszont fordult mindenféle hatalmassághoz, akitől segítséget remélt a károsultak számára. Mindenhonnan lepattant.

Közben megérkezünk az egyik házhoz, amelynek szinte szétvált a fala. Gazdája ugyan nem szeretné, hogy a neve is szerepeljen az újságban, azt viszont készséggel kijelenti, hogy részben a saját hibájából néz ki így az épület – elmulasztotta a víz elvezetését a ház falától –, részben a bánya miatt. 

– A talaj tartófeszültsége a vízháztartás függvénye – adja a szakszerű magyarázatot, miért is okozhat a víz szivattyúzása repedéseket a házakon, majd lefordítja mindezt magyarra is: – Ha a vizet kiszivattyúzzák, akkor a helyére levegő kerül, annak pedig nincs tartása, ellentétben a vízzel.

Elhiszem neki, mivel aktív korában kőművesként kereste a kenyerét. Szomszédja, Forgács Jánosné a Bornemissza utca 9-ből viszont készséggel adja a nevét, sőt be is enged bennünket a házába, hogy saját szemünkkel győződhessünk meg a káráról: a 2000-ben épített házán keletkezett repedésekről, konyhájában a padló többcentis süllyedéséről.

Csak Mezőkeresztesről összesen hatvanhatan jelezték Sztankó Bélának, hogy repedezik a házuk fala. Többen pántokkal fogatták össze, nem kevés pénzért.

Egy másik utcába térünk be, Nagy István lakásába. 

A férfi ugyancsak fel van háborodva, hiszen csak néhány éve lakik a házában, s azóta különösen csúnya repedés éktelenkedik a plafonja alatt. Pedig, jelenti ki, az alapból nem hiányzik a matéria, ő már csak tudja…

Az igazán nagy bajban a szomszéd falu, Csincse van. Ligniten fekszik, egy ideig az a hír járta, hogy a bányászat érdekében az egész falut arrébb telepítik.

Ebből ugyan nem lett semmi, ám a bánya közelségét nagyon is megérzik.

– Szinte nincs a faluban olyan ház, aminek ne repedne a fala. Persze az enyém is – mutatja az egyik lakos, Fazekas László. – De talán még ennél is nagyobb baj, hogy két-három kilométeres körzetben elapadtak a kutak.

A bánya évente ötezer forinttal kárpótolta a csincsei kúttulajdonosokat.

– Ennek a sokszorosa, amivel növekedett a vízdíjunk. Tudja, hogy van ez, mifelénk mindenki műveli a kertjét, hogy kijöjjünk valahogy a pénzünkből, persze, hogy locsolunk.

Lakossági fórumon aztán tavaly arra biztatták a polgármestert, hogy ne fogadják el a cégtől az összességében 800 ezer forintot, hanem a kárukat valóban pótoló összeget harcoljanak ki.

Azóta egyetlen fillért sem kapnak. 

A Mátrai Erőműtől érdeklődésemre később érdemben annyit válaszoltak a csincseiek kárának megtérítéséről, hogy a kutak vízszintjére a csapadék mennyiségének van elsődleges hatása.

A bükkábrányi bányába némi telefonálgatást követően tudunk bejutni. Az ötven négyzetkilométernyi területnek maga a szénfejtés csak töredékét foglalja el, de így is impozáns méretű. A házakban okozott kárról azonban a bennünket kalauzolók nem jogosultak nyilatkozni, ahhoz Derekas Barnabás stratégiai igazgatóval kell fordulnom. Végül egy benzinkútnál találkozunk, ott tud időt szakítani rám.

– A mezőkeresztesi házak falának repedésére nem igazán van hatása a bánya mostani tevékenysége – lep meg a kijelentésével. – A vizet a mélyrétegekből szivattyúzzuk, a vízzáró réteg alól. A talajvízszintre a bányának csak a bánya szélétől pár száz méter távolságra lehet hatása.

– Márpedig a házak falainak tekintélyes része repedezett…

– Nézze, a környék talaját jellemző agyagos rétegek sok csapadék esetén dagadnak, egyébként összehúzódnak, tehát állandó mozgásban vannak. Persze, hogy ez megviseli az épületeket, különösen, ha nem megfelelő az alapozásuk. Ha körbenéz az országban, számos olyan hely van, ahol nincs bányászati tevékenység, de az agyagos felső rétegek, illetve az elöregedés miatt repedeznek az épületek. 

– Ha nem az önök tevékenysége okozza a repedéseket, akkor viszont miért fizetnek egyáltalán? 

– Mert teljességgel kizárni sem lehet a házfalak repedése és a tevékenységünk közötti összefüggést. 

– Ha viszont nem lehet kizárni, akkor miért csak jelképes összeggel járulnak hozzá a helyreállítás költségéhez, miért nem fizetik ki a teljes javítási összeget? 

– Ahogy említettem, sok egyéb, a bányászattal össze nem függő hatás eredményeként keletkezhetnek a repedések. A kártalanítás pedig megállapodás alapján történik. A bejelentéseket egyedileg vizsgáljuk meg. Nyilvánvaló, hogy nem minden bejelentés von maga után kártalanítást.

Most már csupán arra vagyok kíváncsi, hogy hány településen és mekkora összeget fizettek ki kártérítésre. Erre a kérdésemre azonban nem kaptam választ.

A Mátrai Erőmű Zrt. Valaska József vezérigazgató közelmúltbeli sajtónyilatkozata szerint amúgy nyereségesen működik. Ebben az évben reálisnak látja a milliárdos profitot, később pedig az évenkénti tízmilliárdost.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI