Ne a vízért fizessünk!

A fa ma is sok otthonban szolgáltatja a meleget, s mert ára már a gázéval vetekszik, fontos tudnunk, hogy milyen a jó tűzifa.

A fa fűtőértéke kulcskérdés: minél szárazabb, annál több hőt ad. De a fordítottja is igaz: minél több benne a víz, úgy csökken a fűtőértéke. Mivel a frissen vágott fa víztartalma akár 40-50%-os is lehet, ha ilyet veszünk, nagy részben a vízért fizetünk. Szó, ami szó, e tekintetben akkor járunk el a legjobban, ha egy évvel előbb, vagy legalább még a nyáron beszerezzük a tüzelőt, és száraz, szellős helyen tároljuk az idény kezdetéig. Így reményünk lehet, hogy a víztartalma az ideális 10-20%-ra csökken.

Ha csak később, már az ősszel vesszük meg, érdemes mielőbb felhasogatni, és egymásra rakva szellős, száraz helyen tárolni. A nyers tűzifából tanácsos egy-két napra valót folyamatosan a kályha tetejére vagy a közelébe rakva szárítani, és úgy tüzelni vele. A tűzifát a nedvességtartalma miatt is ajánlott térfogatra (és nem mázsára) vásárolni.

Az egyes fafajok fűtőértéke között nincs túlságosan nagy különbség: általában igaz, hogy egy köbméter földgáz fűtőértéke három kiló (száraz) tűzifáéval egyenértékű. A legtöbb meleget a csertölgy adja, ez azért is ideális, mert jól hasad és sokáig tartja a parazsat. A sorban a gyertyán, majd a bükk következik, ez utóbbi azonban nehezebben szárad és igen sok hamu marad utána. Fűtőérték tekintetében az akác az utolsó, erénye, hogy nedvesen is jól ég és jól hasad. A  nyárfák és a fenyők legfeljebb csak szükségből használhatók, mert hamar elégnek, fűtőértékük igen csekély. A fenyőt gyantatartalma miatt sem ajánlják az erdészek.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE