Túl a Földön

Az volt a bűne, hogy amikor megérkezett, egy levelezőlapot írt rokonainak: a pápai repülőtérre vittek. És így lett részben hazaárulóvá, részben az „imprilista” hatalmak fizetett ügynökévé. Miatta tudta meg az ellenség, hogy Pápán katonai repülőtér van! – üvöltötte az eszelős ezredparancsnok.

No. most 1.: A pápai repülőteret a németek építették, vagyis minden terve azóta is náluk van. No. most 2.: A pápai busznak a Vasútállomás mellett Repülőtér nevű megállója is volt. No. most 3.: A vonat pedig szépen körbejárta a repülőteret, csak a hülye nem látta, hogy mi folyik ott. Mégis, titkos volt ennek a repülőtérnek a léte, ahol zömében a már akkor is elavult MiG–21-esek állomásoztak. És akkor képzeljük el, hogy mennyire féltették a rakétázás, az űrhajózás rejtélyeit persze nemcsak az oroszok, hanem örök vetélytársaik, az amerikaiak is.

Mindezt csak azért mesélem el, mert néhány hete, egészen pontosan október 4-én volt 61 éve, hogy a Szovjetunió felbocsátotta az emlékezetesen bip-bipező első szputnyikját. Fiatalabb olvasóink kedvéért, a hosszúhullámon sugárzott bip-bip jelek, no és az alacsony, akár jobb távcsövekkel is látható, Föld körül száguldó parányi műhold elsősorban marketingértékekkel bírt: az egész világnak – különösen az „imprilistáknak” – tudomásul kellett vennie, hogy attól a pillanattól kezdve a szovjet rakéták képesek a Föld bármely pontját elérni.

Amerikában valóságos Szputnyik-láz tört ki. A „vörös űrhajótól” rettegő tömeg szentül meg volt győződve arról, hogy a Szovjetunió hamarosan atombombát dob majd a védtelen amerikai városokra. Persze a csepűrágókkal „üzemelő” Broadway egész másként reagált, új slágerek születtek: Szputnyik-szerelem, Legyek én a Te műholdad és Vigyen a Holdba, drágám címmel...

Mostanra szerencsére véget ért ez az ostoba katonásdi: a világűr újabb kori meghódítása egyre inkább áttolódik a civilek kezébe. Olyannyira, hogy miközben például a hatalmas NASA jelenleg éppenséggel nem is tudna eljutni az űrállomásra, egy sor magántársaság már képes erre. Hát akkor lássuk: kik kínálnak manapság utazást a jövőbe?

A legtöbb hír, nem véletlenül, Elon Muskról, az amerikai milliárdosról szól, akinek vagyonát 22,6 milliárd dollárra becsülik, ami forintra átszámítva egy elég nehezen leírható számsort jelent. Az ő cége építette meg a világ jelenleg legerősebb rakétáját, a Falcon Heavyt, ráadásul megoldotta azt is, hogy a rakéta mindhárom rakétateste önállóan képes visszatérni a Földre, így újra felhasználhatók. Musk nem szeret vacakolni, nem érdekli például a Holdra szállás, ezzel a rakétával már 2022-ben egyenesen a Marsra kíván eljutni, vagyis az ő rakétája vinné a vörös bolygóra az első telepeseket. (Hírek szerint állítólag ő is menne…)

Mindenesetre az ugyancsak általa kifejlesztett Tesla elektromos autók egyike már az űrben kering: a Falcon Heavy első útján ugyanis magával vitte Musk saját meggypiros Tesla Roadsterét. A kocsi a világűr határán, vagyis száz kilométeres magasságban „gurult ki” az űrbe, a vezetőülésben egy olyan szkafanderbe öltöztetett, embernagyságú bábuval, mint amilyet majd a Marsra induló űrhajósok viselnek.

A következő űrhódító, a 68 éves angol milliárdos, Sir Richard Branson viszonylag régi motorosnak számít. Az általa tulajdonolt Virgin-cégcsoport a világ ötven országában van jelen, és több mint ötvenezer alkalmazottja van. Egyik vállalata a Virgin Galactic légitársaság; segítségével Branson 1984-ben rugaszkodott el a Földtől. Nem kíván eljutni sem a Marsra, sem a Holdra, hanem fizetőképes űrturistákat akar „megűrhajóztatni”. Vagyis Branson masinái, a SpaceShipOne (vagyis az Űrhajó1) és a később kifejlesztett SpaceShipTwo (Űrhajó2) kizárólag űrturistákat szállít majd. A  SpaceShipOne képes elérni az űrhatárt, vagyis a 100-110 kilométeres magasságot, de nincs elegendő sebessége a tartós keringéshez. A kabinjában a pilótákat is beleértve hatan férnek el. Az indítási magasságot egy sugárhajtású hordozó repülőgép, a White Knight (Fehér Lovag) hasa alá rögzítve éri el, s innen emelkedik tovább, az űrbe. A hordozó repülőgép és az űrrepülőgép is újra üzembe állítható. A SpaceShipOne visszatéréskor nem használ ejtőernyőt, a részben elfordítható szárnyai fékezik le.

Branson űrrepülőgépe volt az első a világon, amely magáncégként emberi űrrepüléshez engedélyt kapott. A tesztrepülések 2003-ban kezdődtek, és 2004-ben már elérték a kívánt, 112 kilométeres magasságot. A napokban, december közepén ismét sikeres tesztrepülést hajtottak végre. A jövő utasai 200 ezer dollárt fizetnek. A befizetett előlegek alapján az utasokat három kategóriára osztották. Az első száz utast „alapítónak” nevezik. Ők már a teljes árat befizették, a helyek elkeltek. A további 900 utas neve „úttörő”, náluk az előleg mértéke 100 és 175 ezer dollár között változik. Az első 1000 utas után jelentkezőket „hajózónak” nevezik, előlegük 20 ezer dollár.

Ami a jóval nagyobb SpaceShipTwo-t illeti, egy tragikus baleset késlelteti az indulást. 2014. október 31-én a Mojave-sivatag feletti kísérleti repülés során rendellenesség lépett fel, amit végzetes robbanás követett, és a gép lezuhant. Az egyik pilóta meghalt, a másik súlyosan megsebesült.

A harmadik űrmániás a két előző területe között kíván ügyködni, vagyis elhagyja a Földet, de messze elmarad a Marstól. Ő az amerikai Jeff Bezos. Na, ha Muskot gazdagnak hittük, akkor mit szóljunk Bezos ötször akkora: 112 milliárd dolláros vagyonához? Talán csak annyit: pillanatnyilag ő a világ leggazdagabb embere.

Gyerekkora óta az űrkutatás nagy rajongója, különösképpen kedveli a Star Trek világát. Ugyebár annyit talán mindenki tud erről a kultikus univerzumról – ami 723 részes filmsorozat, mozifilm, regény és videójáték –, hogy a főszereplők a Föderáció űrflottájában teljesítenek szolgálatot, és céljuk új életformák, új civilizációk felkutatása.

Hova jutna a világ – kérdezhetné Jeff Bezos –, ha még a flúgos milliárdosok is beletörődnének az emberiség kipusztulásába? Merthogy ő jelentkezett elsőként azzal az ötlettel, hogy új égitesten, jelesül a Holdon kell megvetnie az embernek a lábát: „Vissza kell térnünk a Holdra, de ezúttal ott is maradunk” – mondta.

Az 54 éves vállalkozó mindezt teljesen komolyan gondolja, aminek évente egymilliárd dollárral ad nyomatékot. Ebből finanszírozza űrtechnológiai kutatásait, a bolygóközi utazásra alkalmas óriásrakéták, űrhajók és leszállóegységek fejlesztését. Először csak a kisebb űrugrásokra alkalmas űrhajó kifejlesztésével kezd (ez volna a 2020-ra ígért New Shepard), a következő mérföldkövet egy nagyobb rakéta, a New Glenn jelentené, amely már Föld körüli pályára tudná juttatni az űrhajót.

Jövőképében több millió, a környező égitesteken – köztük aszteroidák barlangjaiban – élő és dolgozó telepes szerepel, akik az anyabolygó megkímélésével végzik a „piszkos” munkát. Véleménye szerint a Föld nem a legjobb hely a nehézipar számára. Elsőként következne a Hold, amely közel van, a sarkvidékein felfedezett vízjégből ivóvizet, oxigént és – a rakéták meghajtásához – hidrogént nyerhetnek.

A végső üzenete így szól: „El kell hagynunk ezt a bolygót, és el is fogjuk hagyni. A következő generációknak nem lesz esélyük túlélni a Földön, hacsak nem terjeszkedünk a Naprendszer távolabbi részei felé.”

Hát, rajta nem fog múlni, az biztos.

FOTÓ: SPACEX