Víz a sivatag alatt

– A Föld történetében globális felmelegedések és lehűlések váltogatták egymást. Lehet, hogy most sem kellene aggódni: egyszer majd megfordul a trend, és visszajön a jó világ a jegesmedvékre. 

– A globális felmelegedést túlélni nem olyan egyszerű, mert a rövidebb hullámok 1500, a hosszabbak 4500 évig tartottak. A mostani pedig 11 600 éve kezdődött. Most a természetes változás és az emberi tevékenység hatása felerősíti egymást. A levegőben lévő szén-dioxid felszaporodása miatt olvadásnak indultak a gleccserek, a sarki jégsapka. Ez belátható időn belül megemeli a tengerek vízszintjét. A becslések szerint a hőtágulást is beleszámítva 70 méterrel emelkedik meg a tengerszint. 

– Előfordult már ilyen a Föld történetében? 

– Igen, de hárommillió évvel ezelőtt, a pliocén korban. Akkor nem volt jég sehol. De nem volt emberi társadalom sem, tengerpartra épített világvárosokkal. Vegyük példának Bangladest: lakosságát 140–160 millióra becsülik. Területének 30 százaléka mindössze 1 méterrel van a jelenlegi tengerszint fölött. Öt méternél nem magasabban 57 százalék. Ahogy emelkedik a tenger, egyre több lesz a vihardagály, elsodor, akit ér. Az ott élők tízmillió szám kezdenek behátrálni a szárazföld felé. Csakhogy a mellettük lévő India is túlnépesedett, más vallású, más kultúrájú társadalom. Ma is durva, hármas drótkerítésből, elektromos feszültség alatt álló határzár áll közöttük. 

– Mit okozna a tengerszint emelkedése Európában? 

– Anglia területének 7 százaléka víz alá kerülne. Hollandia mélyföldi részét elborítaná a víz, mert nincs olyan erős gátrendszer, amely a növekvő víztömeget vissza tudná tartani. A parti dűnéket stabilizáló fák gyökerét máris pusztítja a talajban emelkedő sós víz. Velence, Hága, Amszterdam víz alá kerülne. A víz által kiszorított népesség békés vagy erőszakos úton beáramlana a víztől nem fenyegetett területekre. A klímaváltozás e hatása ma még elképzelhetetlen mértékű népvándorlás változatos formáit indítaná el a Földön. 

– A jelenlegi migráció egyik oka is az éghajlatváltozás? 

– Még nincs olyan hely, amelyet a globális felmelegedés miatt katasztrófa sújtotta területnek lehetne tekinteni. A mai migrációt én szervezett menekülésnek tartom. A kibocsátó helyekről csak a népesség egy része indul útnak, a nagy családok összeadják a pénzt fiatal férfiak támogatására. Ők reménykedők, akik szeretnék megvetni a lábukat elsősorban Európában. Ha ellehetetlenül az élet a kibocsátó területeken, akkor viszont nagy tömegben, elkeseredett menekültek indulnak útnak. 

– Hol lehet ilyenre számítani?

– Klimatikus okokból először a Szahara környékén. A migrációnak nem kizárólag a klímaváltozás az okozója. Pillanatnyilag erősebb a politikai instabilitás hatása a Közel-Keleten. Kicsit tágabb nézetben: a Kaukázus, a Libanoni-hegység és a Felső-Öböl térsége által határolt háromszögben. Az a térség az emberi társadalom bölcsője. Birodalmak emelkedtek fel és hanyatlottak le. Ott született az írás, az emberiség egyik legnagyobb teljesítménye. A természeti és a társadalmi bizonytalanság is kényszerítette az ott élőket folyamatos innovációra, alkalmazkodásra. 

– A háborúk, polgárháborúk nyomán létrejött „bukott államok” területe a fő kibocsátó? 

– A Közel-Keleten súlyosbítja a helyzetet a nagyhatalmak vetélkedése: leginkább olajért, de katonai és geopolitikai befolyásért is. Gondoljunk Szíriára: tíz éve élhető, normális ország volt. Nem akartak onnan milliók elvándorolni. Gondoljunk Irakra: húsz éve, bármilyen visszataszító diktatúra működött is ott, mégsem kóboroltak koldusok százezrei az országban. Gondoljunk Líbiára: amíg a NATO katonai beavatkozása meg nem buktatta az ottani diktátort, nemcsak hogy nem volt migránskibocsátó ország, hanem feltartóztatta a szubszaharai menekülthullámot is. 

– Hogyan függ össze az állam szerepe és a klímaváltozás? 

– A Közel-Keleten máris katasztrofálisan kevés az ivóvíz. A vízelosztásnak az állam lenne a szervezője. Állami kutakat fúrnak, üzemeltetnek, mindenkinek biztosítanak hozzáférést. Ha ez megszűnik, víz után loholó milliókkal lesz teli az ország, miközben erőszakos csoportok ráteszik a kezüket a vízbázisokra. A szaharai sivatag gyorsan terjeszkedik. Líbia területén, a sivatag mélyén azonban nagy mennyiségű fosszilis víz halmozódott fel még a jégkorszakban, geológiai rétegekben. Ez szigorú elosztási rend mellett hosszú időre biztosítani tudná az igényeket – ha volna, aki megszervezné és fenntartaná. 

– A közbiztonság hiánya szintén fontos ösztönzője a migrációnak.

– Az államok nélkülözhetetlen funkciója, hogy megvédjék az embereket. Nemcsak az életüket, hanem a megélhetési lehetőségeiket, egészségüket, öregkori biztonságukat. Ha nincs állam, akkor újra városállamok alakulnak ki, amelyek védik a saját területüket, de köztük tömegek kóborolnak, mint a népvándorlás idején. Nagy probléma a túlnépesedés. Ma 7,5 milliárd ember él a Földön, és ez a szám rohamosan nő. Afrika a legtöbb szempontból magára hagyott és elhanyagolt kontinens, de míg régen nyolc gyermekből kettő élte meg a felnőttkort, addig ma – a nyugati gyógyszeripar érdekérvényesítése révén – visszaszorult a gyermekhalandóság. A gyorsan növő népességnek lakóhelyén nincsenek meg az életfeltételei. A születésszámot korlátozni csak olyan drasztikus és diktatórikus eszközökkel lehetne, ahogyan Kína tette. Erre másutt sem szándék, sem erő nincsen. 

– Előrejelzésekben olvasni, hogy 12 milliárd körül tetőzhet a globális népesség, és ennyi embernek még megoldható az élelmezése. 

– Nem tartom ezt reálisnak. Van ugyanis egy csapda: ahhoz, hogy termelékeny legyen a mezőgazdasági termelés, gépesíteni kell. Ha gépesítenek, az ott élő emberek nagy része fölöslegessé válik. Bemenekülnek a nagyvárosokba, ahol jó részük a nyomornegyedekben tengődik. Az, hogy utánuk szállítsák az élelmiszertöbbletet, olyan költség és logisztikai feladat, amit nem tudnak és talán nem is akarnak megoldani, akik megtehetnék. 

– Ezt hogy érti? 

– Nem szerves társadalmak jönnek létre, hanem a népesség szétszakad egy szűk, gazdag, zárt vezető rétegre, amely elveszíti kapcsolatát a társadalom többi részét képező arctalan tömeggel. Aki az utóbbiba születik, annak nem lesz felemelkedési lehetősége, a vezető rétegnek pedig nem lesz kontrollja. Hiányoznak ma az olyan vezetők, mint Mahátma Gandhi volt Indiában, aki politikusként maga is azoknak az elveknek a szellemében élt, amelyeket hirdetett. 

– Mit tehet ebben a helyzetben Európa? 

– Európa megosztott. A politikai baloldal erodálódó szavazóbázisának utánpótlását várja a migrációtól. Egyes tőkéscsoportok olcsó munkaerőimportban reménykednek. Jómagam azokkal értek egyet, akik szerint olyan tömegű és kulturális hátterű bevándorlótól, akik Európába tartanak, nem lehet elvárni az integrációt. Nem is az iszlám a legnagyobb kockázat, hiszen az egy világvallás, egy rendszer, hanem a törzsi-társadalmi háttér és gondolkodásmód, munkakultúra vagy annak hiánya, amelyet a migránsok nagy része hoz magával. A globális migráció kontinenseket érint, és kontinensként kellene reagálni rá. Európa azonban nem képes kontinensként reagálni, mert jelenlegi vezetői európai érdekként a saját nemzetállamaik pillanatnyi érdekét helyezik előtérbe. 

– Mit tehet Magyarország? 

– A legkézenfekvőbb példa az ivóvízvagyonunkkal való gazdálkodás. A Közel-Keleten 1600 forint egy liter ivóvíz, amelyből mi 4-5 litert elpazarolunk minden egyes WC-használatkor. Ki kellene alakítani a szürkevíz-hálózatokat, vízforgatási rendszereket, hogy tiszta ivóvizet csak arra használjunk, amire muszáj. Legnagyobb vízbázisunk Győr környékén egy 200 köbkilométeres tározó, amelyet a bősi víztározóból leszivárgó szennyeződés fenyeget. Minden, ami a talpunk alatt van, az a miénk. Meg kell őrizni az édesvizet, mert néhány évtizeden belül drágább lesz az aranynál.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE