Kis magyar kultúra

Meg is néztem, hogy a sok-sok magyar tévécsatorna mivel készült az ünnepre. Harminc éve emlékezünk meg erről a napról, úgyhogy volt idő megszokni és felkészülni rá. Elvégre lehet akár régi, akár új filmeket, színházi előadások felvételét, versmondást, komoly- vagy könnyűzenei műsort, népművészeti, képzőművészeti, építészeti, táncművészeti bemutatót, operát, operettet, sanzont sugározni – a lehetőségek száma végtelen. A választék is végtelen…

A műsorújságot lapozva látom, hogy ez az este is ugyanúgy az amerikai filmek dömpingjével fog eltelni. Kivéve a közszolgálati tévé csatornáit, no, de nekik az a dolguk. A Duna Tévén minden idők egyik legjobb magyar filmjét vetítik, az Eldorádót. Igaz, jó későn, este 10 után, nehogy sokakat megzavarjon egy olyan mozi, amihez az átlagosnál kicsit több szürke agysejt szükséges. Valószínűleg meg is nézem, sokadszorra, mert mindig találok benne felfedeznivalót. Bereményi Gézának a rendszerváltáskor készült műve átütő erővel idézi fel gyerekkorát és nagyapja alakját. Akinek mindene volt az arany, a vagyon szerzése. Teleki téri kereskedőként ő maga igénytelenül élt, viszont sok pénzt gyűjtött össze, mert meggyőződése volt, hogy pénzzel mindent el lehet intézni. És valóban sikerült is neki, egyszer, kétszer, sokszor – de eljött a pont, amikor már nem lehetett. Gyerekkoromban a Teleki tértől nem messze laktunk, ismertem azt a világot, részben azokat az embereket: a film – a művészet hatalmánál fogva – még a valóságnál is hitelesebb lett!

Az M5-ön a János vitéz. Az M3 retrócsatornán egész este magyar művek mennek, két régi tévéjáték meg egy régi film. Ez utóbbi Erkel Ferenc életéről szól, így a Himnusz kapcsán két legyet is ütünk egy csapásra. Ez így rendben is van. De nézzük a többieket, először a két legnagyobb főműsorát. Az RTL Klub a szokásos két napi sorozatával jelentkezik. A Barátok közt és az Éjjel-nappal Budapest bár kétségtelenül magyar munkák – főleg az utóbbi –, de egyik sem válik éppenséggel dicsőségére kultúránknak. A tv2-n az esti film a Columbo-sorozat 1975-ös darabja. Nem tudom, mi ez a nagy visszatérése a gyűrött ballonkabátnak, de például az ATV-n is folyton ezt kapjuk, ma is. Amúgy, ha igazságos akarok lenni, ez a sorozat jóval színvonalasabb, mint a napjainkban készült krimik többsége. De azért ennyi már túlzás belőle. És a két nagy számos szatelit csatornáján is csupa amerikai film megy. Folytatva a sort: a Viasat3 az Amerikai mesterszakács gastrorealityvel és a Harrow című amerikai–ausztrál sorozattal tiszteli meg a napot. Az HBO is máskor tud magyar filmet, sorozatot adni, ma még véletlenül sem. A számtalan egyéb filmcsatornáról nem is beszélve, de ezek jó része nemzetközi, úgyhogy tőlük nem is elvárás.

Az összegzés tehát: mindössze néhány film és tévéjáték – és semmi az elején felsorolt műfajokból. Igencsak fáradt és közönyös kezek válogathattak. Bár erről eszembe jut, hogy amikor a pap kiprédikálja azokat, akik nem járnak templomba – azok hallgatják a dörgedelmet, akik éppen hogy ott vannak… Tehát, ők legalább valamit adnak.

Viszont egy szép élménnyel indult a napom. A szerencsés egybeesés folytán a magyar kultúra napja egyben Cseh Tamás születésnapja is. Aki a Himnusz befejezése után 120 évvel született. És legalább az ATV reggeli műsorában szó volt róla. És ez még mind semmi! Egy most előkerült régi felvételen ő énekelt: mint mindig, szívbe markolóan.