Patakparti várépítők

Pedig együtt lehet élni a visszatelepített és hozzánk vándorló állatokkal, ahogy ezt európai példák is igazolják, tudtuk meg Gruber Tamástól, a WWF természetvédelmi szervezet munkatársától.

Már az sem véletlen, hogy az ember elsősorban a hideg idő beköszöntével találkozik a hódok „várépítésével”, ugyanis az emlősök a vegetációs időszakban inkább lágyszárú növényekkel táplálkoznak, amelyekből a szűkösebb időszakra raktároznak is a víz alatt. Amikor kifogynak a tartalékból, nem kímélik a fák kérgét sem. Sőt, akár a fákat is kidöntik, aminek fő oka az, hogy a gát mögött másfél-két méter mélységűre duzzasztott vizet rejtekhelynek tekintve érzik magukat biztonságban.

A jelenséget érzékelve sokan tartanak árvíztől – amúgy nem alaptalanul. A megoldás azonban Gruber Tamás szerint semmiképpen nem a fából épült torlaszok elbontása, annál is kevésbé, mivel a hódok azt minden bizonnyal újra fogják építeni. Sokkal inkább érdemes megfelelő magasságban csőből átereszt készíteni a gáton, árhullám esetén az elvezeti a fölösleges vizet.

S bár nem biztos, hogy jó úton jár az ember, ha minden természeti jelenségnek a forintban is kifejezhető hasznát vizslatja, de ha mégis így tesz, vegye számításba a vízvisszatartás jótékony hatását, ennek érdekében mi magunk is gyakran torlaszoljuk el a víz útját.

Kétségtelen, hogy a part menti fák kidöntéséből szintén származhat gazdasági kár, azonban ebben az esetben sokszor maga a hód végzi el az ember helyett a partrendezést, aminek például a Veszprém megyei Porván kifejezetten örültek néhány évvel ezelőtt. Ha pedig egy fa gazdaságilag értékes, megfontolandó a körbekerítése, egyébként pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy a patakok mentén lévő 10-20 méteres sávot az ember hasznosítás helyett ne adja-e vissza a hódoknak – javasolta Gruber Tamás.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE