Vonzották a hibák

Már életében az egyik legkeresettebb művésznek számított, munkái szokatlanul magas áron keltek el. A Habsburgok is felismerték és értékelték a flamand festő képi világának eredetiségét, és arra törekedtek, hogy megszerezzenek néhányat a munkáiból. Ennek köszönhetően napjainkban a Bécsi Szépművészeti Múzeumé a világ legnagyobb Bruegel-festmény-gyűjteménye (12 táb laképpel), fennmaradt képeinek egyharmadát őrzik itt. Most – számos múzeummal, gyűjteménnyel és alapítvánnyal összefogva – ezt egészítették ki egy másik harmaddal, így lett látható három hónapon keresztül minden idők legkomolyabb Bruegel-kiállítása. A legtöbb törékeny fatáblát eddig még sohasem kölcsönözték ki kiállításokra.

Napjainkra alig valamivel több mint negyven festmény és hatvan grafika maradt fenn a mester munkái közül. Volt ennél több is, de Bruegel halálos ágyán megsemmisítette a legkompromittálóbb műveit, hogy távozása után családját nehogy felelősségre vonják felforgató tevékenysége miatt. Merthogy Bruegel nemigen állt be az egyház által elvárt művészi sorba, alkotásai forradalmasították a flamand tájkép- és a zsánerfestészetet. Témái változatosak, a hagyományos bibliai jelenetektől és Krisztus példabeszédeitől a mitológiai ábrázolásokig terjednek, társadalmi szatírák és vallásos allegóriák Hieronymus Bosch stílusában (rajongott a művészetéért). Mégis, legfőképpen a szatirikus hangvételű és erkölcsi célzatú paraszti életképek művészeként ismert, innen ered a Paraszt Bruegel ragadványneve is. A paraszti élet hétköznapi jeleneteit festette meg elképesztő részletességgel, kivételes atmoszférájú képeket hagyott hátra az utókornak életről, halálról, játékról, ünnepekről és leginkább a középkortól búcsúzó flamand tájak varázslatosságáról. Bizarr gúnyrajzai közkedveltté tették a köznép körében is.

Kritikusan szemlélte környezetét, nem csupán másolta a látványt. Ereje abban rejlik, hogy nem a szépséget, kellemet és bájt tartotta megörökítésre méltónak, hanem a hibákat és az emberi gyarlóságot. Már-már orvos módjára szemlélte és aprólékosan ábrázolta az embereket; érzékenysége és egyéni látásmódja együttérzővé teszi közönségét a betegekkel, őrültekkel és szegény sorsúakkal.

Életéről keveset tudni: valószínűleg Breda városában született 1525 és 1530 között, és Brüsszelben halt meg 1569-ben. Antwerpenben tanult, az 1550-es évek közepén nagy utazást tett Itáliában, Róma mellett Szicíliába is eljutott. Hazatérve groteszk rajzsorozatba kezdett, ebből az időből származik A hét főbűn-sorozat. Brüsszelbe költözvén bontakozott ki az a sajátos bruegeli világ, amelynek jellegzetességei a népes csoportok ábrázolása, a bibliai jelenetek sajátos feldolgozása és a tiszta színek használata.

Sok halhatatlan képe mellett mást is hagyott örökül az emberiségre: nyolc elsöprő tehetségű festőt adott a világnak. Férfi utódai ugyanis majdnem olyan tehetségesnek bizonyultak a művészetekben, mint ő, fiai, unokái és dédunokái mind letettek a németalföldi festészet képzeletbeli asztalára egy tekintélyes darabot. Különböző leírásokból úgy tudni, hogy hölgy leszármazottai sem szenvedtek hiányt tehetségben, de mivel akkoriban nem támogatták a festőnők képzését, nekik esélyük sem lehetett az évszázadokon átívelő sikerre.

FOTÓ: JOE KLAMAR, AFP, KHM