Elég volt a felmondáshoz

Miután a cégnél tulajdonosváltás történt, az új vezetők ezt nem nézték jó szemmel. Egyikük végül írt egy e-mailt az összes értékesítőnek, hogy innentől kezdve nincs otthoni munka, az ügyfelekkel folytatott találkozókat pedig előzőleg és utólag is dokumentálni kell – kivel, hol, mit tárgyaltak, mi lett az eredménye. Egyébként a munkaidő reggel nyolctól délután fél ötig tart, addig mindenki legyen bent az irodában. Az értékesítő ezután egy kicsit erőt vett magán, de azért időről időre elcsent magának fél-fél órákat a munkaidő végéből, egy májusi napon pedig egy órakor távozott. Ekkor a munkáltató azonnal lépett, rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát, mire ő pert indított a felmondás jogellenességének megállapításáért.

Az értékesítő úgy érvelt, hogy nem valósított meg lényeges kötelezettségszegést azzal, hogy egyetlenegyszer korábban elment, hiszen minden aznapi feladatát ellátta, így hiányzik a rendkívüli felmondás jogi feltétele, a lényeges kötelezettség súlyos megszegése.

A munkáltató azt mondta, hogy a munkavállaló korábban is számtalan esetben távozott a munkaidő lejárta előtt, a hivatkozott májusi eset csak az utolsó csepp volt a pohárban. Amikor azonban felhívták, hogy bizonyítsa ezt az állítást, kiderült, hogy sem a vállalat jelenléti ívével, sem tanúvallomásokkal nem képes ilyen mulasztást bizonyítani – a felmondás indokolásában említett egyetlen májusi napot leszámítva. Volt olyan tanú, aki azt mondta, hogy a felperes időnként engedély nélkül korábban távozott, de nem sikerült konkretizálni, hogy melyik nap és mennyivel korábban ment haza.

A bíróságnak azt kellett eldöntenie, bizonyítottnak tekinthető-e, hogy a felperes rendszeresen engedély nélkül távozott a munkahelyéről. Ha pedig nem, akkor az egyetlen nap, amikor bizonyítottan engedély nélkül és korábban ment el, elég-e a súlyos kötelezettségszegés megállapításához? A bíróság a tanúvallomások és különösen az új vezetőség által az otthoni munkavégzést megtiltó e-mail értelmezésével bizonyítottnak látta, hogy az értékesítő munkavégzésével már korábban is voltak problémák. Azt is megállapította, hogy az adott májusi napon a munkavállaló nyíltan megszegte a munkáltatói utasítást, amikor a munkavégzés kijelölt helyéről órákkal korábban távozott. Ezzel súlyos kötelezettségszegést valósított meg, így az elbocsátása jogszerű volt.