Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
TÖBB MINT 500 ÉVES ÉPÜLETBEN, a Szeged-alsóvárosi Ferences Rendházban, boltívek alatt, méteres falak között nyílt meg tavaly a számítógépes távmunkásoknak, szabadúszóknak, kezdő vállalkozóknak munkahelyet, ismerkedési és tanulási lehetőséget nyújtó közösségi iroda. A nyitottság és a közösség köti össze a XXI. századi „digitális nomádokat” a nyitott gondolkodású, folyton megújuló szerzetesrenddel.
Kép: Szeged, 2019. február 05. Door offic, a Ferences kolostorban Szegeden. Fotó: Ujvári Sándor
Az ember csak kapkodja a fejét, miféle foglalkozások vannak. Koniorczyk Zita például marketingoktató, Google Digital workshopokat tart. Hogy az mit jelent? Kisvállalkozókat tanít arra, hogyan lehet az interneten vevőket vagy ügyfeleket találni. Hogyan kell a Google keresőrendszerben hirdetni, hogyan érdemes jelen lenni a különböző internetes platformokon.
A kliensei között vannak fiatalok, akik az online világot már ismerik, de még nem tudják arra használni, amire az induló vállalkozásuknak szüksége lenne. Vannak idősebbek is, akik 20-30 éve működnek az üzleti életben, és futnak az internetre költöző világ után, hogy továbbra is el tudják adni az árujukat vagy a munkájukat.
Az meg egyenesen fantasztikus, hogy Zita munkahelye nem egy sokemeletes irodaházban van, nem is otthon, a konyhaasztal sarkán dolgozik a laptopján, hanem egy több mint 500 éves épületben: a Szeged-alsóvárosi Ferences Rendház emeletén, boltívek alatt, méteres falak között végzi a munkáját egy közösségi irodában. Ezek a falak akkor épültek, amikor Kapisztrán János, a nándorfehérvári csata hőse Magyarországon prédikált a törökellenes összefogás érdekében. 1459-ben, három évvel a nándorfehérvári diadal után már biztosan állt a kolostor, a benne lakó ferences atyák később, a török hódoltság idején messze földön az egyetlen keresztény templomot működtették.
Ebben a sokat látott épületben nyílt meg tavaly szeptemberben a Door Coworking Office, magyarra fordítva, „Ajtó Közösségi Iroda”. Olyan szegedi fiatalemberek – Karmann Roland, Bencsik Károly és Szanati László – szövetkeztek az irodát létrehozó és működtető cégben, akik maguk is kreatív munkát végző értelmiségiek, ismerik ennek az életformának a problémáit és szükségleteit. Külön és együtt, zavartalanul, szükség esetén mégis inspiráló közösségben szeretnek az ilyen emberek dolgozni. Az alapítók maguk is élvezik a helyet, amelyet létrehoztak; dolgoznak, beszélgetnek, minőségi időt töltenek egymás és a náluk dolgozók társaságában.
A közösségi irodák divatja Kaliforniából indult, de az utóbbi évtizedben terjed mindenfelé a világon. Számos modern foglalkozásban nincsenek már a szó klasszikus értelmében vett állások: a szabadúszó megbízottak addig dolgoznak valakinek, amíg elvégzik az adott munkát. Ehhez nem kell egy adott helyen tartózkodni. Számítógép legyen és internet-hozzáférés – a többit a távmunkás megoldja. Nincs klasszikus értelemben vett munkaidő sem: akkor dolgoznak, amikor jólesik.
Az alsóvárosi közösségi irodába járnak például számítógépes programozók. Az ő megbízóik olykor a Föld túlsó oldalán élnek, egészen más időzónában. Ha nem kell időben alkalmazkodniuk, akkor a megrendelő igényeit kell tekintetbe venni. A szabadúszók és távmunkások világában éppen úgy nem egyenletes a terhelés, mint a mezőgazdaságban. A rendházi irodában karácsony előtt sokan dolgoztak – egy részük most, az év elején elutazott síelni.
Köztük van az a házaspár, aki kuponoldalakat szokott szerkeszteni. (Újságokban, internetes honlapokon megjelenő, kivágható, letölthető szelvény, amely meghatározott kedvezményekre jogosít.) Erre sem gondoltam eddig soha, hogy ki gyűjti össze, ki hogyan rakja egymás mellé a sokféle cég által különböző feltételekkel kínált bónuszokat. Talán még nem szerepel a foglalkozások jegyzékében, de lám, léteznek kuponszerkesztők, és ketten éppen itt dolgoznak a rendházban, amikor nem síelnek valahol a hegyekben.
Az internetes repülőjegy-foglalás is tipikus XXI. századi munka – ezzel is foglalkoznak a közösségi irodában. Egy szakfordító, aki orvosi szövegeket ültet át angolról magyarra, már nem is számít különlegesnek – de munkája jól illik a környezetbe.
Végigvezetnek az alacsony boltívekkel egymásba nyíló helyiségeken. A bejárati ajtó a konyhába nyílik. Balra hűtő, mosdó, mikrohullámú sütő. Középen hosszú étkezőasztal. Mindenki magának hoz ételt; mikor megéhezik, megmelegíti és megeszi. A konyha, mint mindenütt a világon, itt is közösségi tér: étkezés, kávézás közben lehet beszélgetni, ismerkedni.
Beljebb a tágas folyosón vannak maguk az irodák. Mindegyikben puritán asztalok, székek, meghitt társalkodósarok. Mindenki hozza a saját laptopját – de nyomtató, wifi rendelkezésre áll. Lehet állva is dolgozni – aki így szeret, bizonyára meg is tudja indokolni, hogy az miért jó.
A londoni piros telefonfülkékre hasonlítanak azok a hangszigetelt kis szobák, ahová be lehet vonulni telefonálni, szkájpolni – így nem zavarják a többieket. Vannak 6-8 fős kis szobák, amelyeket cégek bérelhetnek ki – a helyiségek egykor a szerzetesek celláiként szolgáltak.
A folyosóról ajtó nyílik a templom karzatára. Ritkán szoktak benyitni rajta, de aki belép, azonnal a hatása alá kerül a templom tágas belső tereinek. Lépcső vezet a fönti kápolnába, ahol elcsendesülhet, meditálhat, akinek erre van szüksége. Ha szép az idő, öröm kisétálni a hatalmas „kvadrumba”, a kolostor négyszögletes udvarára.
Sejtjük, de azért megkérdezzük: miért jobb itt dolgozni, mint otthon? Koniorczyk Zita azt mondja, neki otthon mindig előrébb való, hogy kitakarítson, megfőzzön. Itt nincs, ami elvonja a figyelmét a munkáról. Olyan érzés, mint régen a könyvtárakban, ahol mindenki halkan járt, hogy ne zavarja a többieket. Motiválja az embert, ha látja, amint mások dolgoznak.
De akkor hogy fér össze ezzel a társalgás meg a közösségépítés? Otthon a takarítás vonja el az ember figyelmét, itt meg az, hogy mások beszélgetnek? Már az maga egy rituálé, feleli Zita, hogy az ember felkel reggel, csinosan felöltözik, mert a közösségi irodába sem lehet pizsamában beülni. Jó itt tárgyalni ügyfelekkel – egészen más hangulata van, mintha egy kávéházban alkudozna az ember. Mindent szabad, ami a többieket nem zavarja.
A közösségi iroda is iroda – de csak annyi időre kell fizetni a jegyért, amennyit ténylegesen itt tölt az ember. A rendszeresen idejárók megismerkednek, hasznos ismereteket kapnak egymástól. Ez olyan világ, ahol a legfrissebb tudás még nincs leírva, rendszerezve: a másik hasonlótól lehet megtudni, neki mi vált be. Előfordul, hogy a beszélgetésből közös munka lesz, vagy egymást tudják újabb megbízásokhoz segíteni a résztvevők.
Az alapítók azt szeretnék, hogy mint más, jól működő közösségi irodákban, itt is egymásra találjanak a kezdő vállalkozók. Szerveznek eseményeket, ahol például üzleti kultúrát lehet tanulni, tapasztalt üzletemberekkel megbeszélni a vállalkozásindítással kapcsolatos problémákat. Gondolkodnak közös reggeliről, csapatépítő pizzázásról. Az iroda akkor működik jól, ha sok emberrel lehet ott találkozni, és minden beszélgetés új ötleteket segíthet a világra.
A ferences kolostor különösen inspiráló környezetet jelent. Az eltérő színű ajtókon rajzok, szimbolikus ábrák, figurák – Mátyás testvérnek, a rendház vezetőjének alkotásai. Az ő látásmódja és a nagy múltú, szakrális épület, amelyből nyugodtság árad, sokat tesz hozzá a közösségi iroda hangulatához.
Az alsóvárosi ferences testvérek mindig is részt vettek a körülöttük lévő emberek életében. Fiatalkori élményem, hogy Havas Boldogasszony napján (augusztus 5-én) tartott búcsún palacsintát osztogattak a gyerekeknek a játék fegyvereikért cserébe. Maguk is színes és szerteágazó közösségi életet működtetnek. Sokan járnak például a szegénykonyhájukra.
A kolostorépületben amellett, hogy ott szerzetesek laknak, látogatóközpont, kollégium, kézműves műhely, zarándokszállás működik. A kert egy részében gyógynövényeket termelnek. A ferencesek által Szegeden és másutt készített termékeket ajándékboltban árusítják. A templomban miséznek. Sűrűn jönnek ügyfelek a plébániahivatalba, intézik, amit az élet hoz: keresztelést, esketést, temetést. Hitoktatás előtt és után vidám gyerekzsivaj tölti be a házat.
A közösségi iroda a látogatóközpont területének egy részére települt. A rendháznak is érdeke volt ugyanis, hogy megossza a hatalmas épület tekintélyes rezsiköltségeit. Az egymásra találásnak azonban nemcsak a pénzügyi érdek a magyarázata. A ferences rend és a közösségi iroda törekvései közel állnak egymáshoz. Mindkettő a városrész központja kíván lenni: az egyik lelki, a másik üzleti tanácsadóként. A modern világban sem csak kíméletlen verseny működhet, hanem egymást segítő közösségek is, ahogyan a rend történetében mindig is működtek. Ellenszolgáltatás nélkül segítek neked, mert tudom, hogy ha majd nekem lesz szükségem segítségre, én is segítséget várhatok tőled.
UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu