Ahol üvegrózsák nyílnak

– Ha a pohár vagy a dísztárgy nem sikerül, levélnehezék vagy ajtótámaszték még lehet belőle. Olyan ez nálunk, mint asztalosnál a fogpiszkáló – viccelődik Bunda István üvegfúvó mester a parádsasvári kis üveghutában. Ez a patinás szakma biztos kezet és kreativitást, no meg gyorsaságot is kíván. Az olvasztókemence üzemi hőmérséklete 1150 Celsiusfok, és ha nem szakszerűen formálják, hűtik és feszültségmentesítik a felhevített üveget, akkor a becses tárgy pillanatok alatt szétpattan, tönkremegy. Magam is kézbe kapom a fúvópipát. Lassan, leheletfinoman fújok bele, ahogy tanácsolják. Az izzó gömb, amit bankának hívnak, egyre nagyobbra fúvódik a cső végén, ám akár a szappanbuborék, szét is pukkan, és celofánszerű darabkákra esik szét. A rutinos szakiknak szó szerint ég a kezük alatt a munka, a tenyerük olyan, akár egy digitális hőmérő, érzik, mennyire forró az üveg, ami csak 900 fok fölött formázható. Hozzányúlni semmihez sem szabad, mert az komoly égési sérüléseket okozhat, itt még a hűtőkemence is – ahol másnapig pihen a kész pohár vagy dísztárgy – több száz fokon hevül.

– Nem sokon múlt, hogy nem lettem üvegfúvó! Tizenöt évesen ugyanis, amikor hideg vízbe tettem a forró fúvócsövet az izzó üveggel a végén, kicsapott a gőz, és összeégette az arcomat – idézi fel a bodonyi mester a tanulóéveit. Kisegítő volt egy darabig a Parádi Üveggyárban, aztán amikor meglátta, menynyi pénzt visznek haza ennek az elit szakmának a mesterei, hirtelen felbátorodott. A fénykorban nagyvonalú megrendeléseket kapott a patinás cég: egy külföldi luxushajóra például „egyszer használatos” kristálypoharakat kértek tőlük, amelyeket a rendezvény után a terítővel együtt dobtak a kukába.

– Kincs a kezükben ma is ez a kiveszőben levő szakma – így dicséri az üvegfúvókat dr. Rénes Marcell, az üvegmanufaktúra alapítója, aki már csak az édesapja iránti tiszteletből is igyekezett tovább vinni a parádsasvári üveggyártás hagyományait. Az édesapa, Rénes György ugyanis itt volt üvegtervező iparművész, de az üvegfúvó szakképzőt is elvégezte, így ha akarták, se tudták megvezetni a fiúk, mert ha kellett, beállt közéjük. Ezt a kis hutát az udvarukban (ahol most izzik a kemence, és épp sötétben világító rózsává vagy kecses hattyúvá formálódik a fém-oxiddal színezett üveg) még ő építette, hogy majd művészkedjen benne, de a sors úgy hozta, hogy végül a fia valósította meg a tervét.

E vidékre, a birtokára II. Rákóczi Ferenc fejedelem telepítette ezt a mesterséget, a régi gyárépületen látható évszám szerint 1708- ban. Kínált itt mindent a Mátra, ami a huták működéséhez szükséges: bányászták a kvarchomokot, az erdőkben akadt fa a fűtéshez, és a hegyi patakok révén víz is volt elegendő. Parád és Parádsasvár (utóbbi eredeti neve Újhuta volt) eleve az üveggyártás köré épült. Munkásokat a Felvidékről hoztak ide, számos családnév ma is emlékeztet erre. A gyakorlott mesterek teljesítménybérben, a normát túlszárnyalva készítették a csillogó kristálypoharakat – akadt például, aki csak a szárhúzásra, más a talprakásra szakosodott –, és hozzáértésüket szép fizetéssel honorálta az utolsó időkig nyereséges cég.

Hazánk egyik legrégebbi alapítású manufaktúrája mégsem élhette meg a 300 évet: 2005-ben többszöri újraélesztési kísérlet után bezárták. Mióta „összetörtek” a parádi kristályról szőtt álmok, a hajdan megbecsült üvegfúvók, üvegcsiszolók, üvegfestők csak kisebb vállalkozásokban művelhetik a mesterséget. Másfél évtizede e szakmák képzése is megszűnt hazánkban. Sokként érte a családokat, amikor a felszámoláskor szélnek eresztették a cizellált ólomkristály csodákhoz szokott mestereket, akik állhattak be kőműves mellé vagy kereshették máshol a megélhetést.

– Az utolsó három ember közt voltam, akiket elküldtek. Másnap már kezdtem a salgótarjáni gyárban, de két évre rá azt is bezárták. Nem volt más választásom, megtanultam falat rakni, burkolni. Megszoktam, de ehhez azért jobban értek – emlékszik vissza Gavalecz Mihály üvegfúvó mester. A kézzel készült termékeiről híres parádi cégnél olyan jól keresett, hogy azt se bánta, ha az ólomkristály miatt a vére ólomszintje magasabb lett a kelleténél. Többesztendős kényszerszünet után hat éve talált újra szakmába vágó munkát a családias manufaktúrában, ahol nincs két egyforma termék.

Az itt formált üvegpoharakból kortyoltak a nemrégiben bemutatott, hazánkban forgatott Robin Hood-film szereplői is: a felkérés úgy szólt, a tárgyak úgy fessenek, mintha a középkorból származnának. A megrendeléseik izgalmas kihívást jelentenek, készítenek például régies hatású üvegablakokat a marosvásárhelyi vártemplom számára, tudom meg Kósa Erikától, az Üvegmanufaktúra Kft. ügyvezetőjétől, aki a bemutatókra érkező csoportokat is kalauzolja. Sokan rácsodálkoznak a szemük előtt formálódó kristálytárgyakra, melyekhez ma már ólommentes anyagot használnak. Ha felérik a csövet, akár a kisdiákok is próbát tehetnek az üvegfúvással. Hol máshol fújhatnának ezerfokos lufit?!

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI