Valódi pihenés, avagy a lustálkodás dicsérete

A sikerkalauzok általában azt szedik pontokba, mit kell tennie annak, aki szeretne felmászni a munkahelyi ranglétrán. Az állandóan aktív, fegyelmezett munkanapok azonban kiégéssel fenyegetnek. A felfokozott tempónak és a teljesítménykényszernek tehát már látszik a fonákja, ezért sok szakember arra buzdít, hogy tanuljunk meg lazítani, s új fogalom is született: a pozitív lustaság.

Ha mindannyian lusták lennénk, újra paradicsomi állapotok uralkodnának, mindenki ráérősen élné az életét, s nem lihegné túl a dolgokat – állítja a német Thomas Hohenzee. Eredetileg jogász, de könyvet írt a lustaság dicséretéről, és stressz kezelésre oktatja a kollégáit. Nem arra buzdít persze, hogy egész nap tétlenül heverésszünk, hanem hogy mindenki a maga tempójában élje az életét és valósítsa meg a terveit. Úgy érvel: mindenkinek jót tesz, ha – akárcsak a számítógépén – magán is megnyomja néha a reset billentyűt, hogy törölje a rossz szokásokat, beidegződéseket.

A szabadság napjai, hetei ehhez jó pillanatokat kínálnak. A hírességek között is akadnak, akik a sikereiket learatva az ingerszegény tétlenségre szavaztak. A kortársak szerint a némafilmek csillaga, Greta Garbo huszonévesen is olyan volt, mint egy lusta és bágyadt iskoláslány. Elvonultan élt Hollywoodban, nem járt társaságba, legszívesebben a tengerparti szállodájában pihent, s hallgatta a hullámok morajlását. Ha pedig elutazott valahová, két repülőjegyet vett, nehogy

mellé telepedjen és zavarja egy ismeretlen.

Meglepő, de a haza bölcse, a tevékeny Deák Ferenc is küzdött e tulajdonságával. Levelében így ír: „Ilyen szenvedély nálam az, amelyet úri társaságban kényelmességnek neveznek, de a keresztény anyaszentegyház a hét főbűn közé sorolja, amelynek valóságos, magyar neve restség. E szenvedélyem félszázad óta dacol mindennel, a magam akaratával, a mások neheztelésével. Sokat küzdöttem ellene sikertelenül, most már felhagytam a küzdéssel, és békében megleszünk egymással.”

Egy amerikai felmérés szerint az intelligens emberek többet üldögélnek, heverésznek, nem annyira aktívak. Meglehet, hogy amikor a magas IQ-val rendelkezők nem tettek-vettek lázasan, éppen egy komoly probléma megoldásán töprengtek. Legendák szólnak arról a költőről, aki egy táblát tett az ajtajára, mikor elment szunyókálni: Ne zavarj, dolgozom! – a verseit ugyanis az álmában látott képekből írta.

Kazuaki Tanahashi japán művész tréfásan úgy fogalmaz, hogy néha nem is olyan könnyű rávenni magunkat a lustálkodásra, de ezt is vállalnia kell valakinek. Azt vallja: „A szorgalmas embereknek köszönhetjük az ipart. A lustáknak pedig a kultúrát.”