A világlátás gyakorlata

Utazni nem muszáj, mégis hasznos. Általa nemcsak a világ ismerhető meg, hanem az is, hogyan viszonyulunk másokhoz, mit gondolunk róluk és mit magunkról. Az emberi kíváncsiság nagy hajtóerő, az utazási kedv pedig időről időre felerősödik.

Alighanem ezt ismerte fel Thomas Cook brit üzletember is ( képünkön), aki a vágyakat szervezett keretek közé szorította, és 1841-ben megalapította a világ egyik legrégebbi utazási irodáját. A sajtó legalábbis ezzel a címmel látta el a céget, miközben ahhoz hasonló már az ókorban is működött.

Jellemzően vallási (zarándoklat) és élettani (gyógyvizek látogatása) szokásokhoz köthetők az ilyen utak, amikor is néhányan összeverődnek, mert úti céljuk ugyanaz, s útközben meg is kell szállni valahol meg enni is illik. Egy jó szervező és helyismerettel rendelkező ember még a sivatagban is össze tudott rántani egy karavánra való közösséget, s az ókori olimpiák játékaira, valamint a gladiátorok viadalaira mindig akadt érdeklődő.

Így talált egymásra utazó és kereskedő, és csakis a lehetőségekhez igazított igények döntötték el, hogy az utakon milyen szolgáltatásokat lehet igénybe venni.

Etédi Alexa – az Utazom című honlapon megjelent – tanulmányából azt is tudni lehet, hogy anno már útikönyveket is írtak. Pausanias görög utazó például a II. századi Görögországról számos hasznos információval fűszerezve adott közre feljegyzéseket, habár „a stílusa néha kissé dagályos, megjegyzései a mítoszok ködébe vesznek, és egy-egy témát képes oldalakon keresztül taglalni”.

Nyílt üdvözlet Utazások során ma már – divatos szóval szelfiket, vagyis önmagunkról készített – hangulatképet küldünk az ismerősöknek, de nem is olyan régen még nagy divatja volt a képeslapoknak. Az elsőt az osztrák posta nyomatta 1869. október 1-jén Emanuel Herrmann ötlete alapján. A közgazdász ugyanis észrevette, hogy az utazók örömükben üdvözölnék az otthoniakat, és rövid leírást adnának útjukról. Ez az üdvözlőlapocska nyitotta meg az utat a képeslapok előtt.

Tény azonban, hogy a jelen utazási irodái közül – egészen 2019. szeptemberi csődjéig – a Thomas Cook állt példaként sok utaztató előtt. Igaz, a történeti leírások szerint Cook eredetileg a korabeli munkásosztályt akarta megmenteni a zülléstől, amikor arra vállalkozott, hogy 1841-ben egy alkoholmentes ünnepélyre egy schillingért Leicesterből Loughborough-ba túrát szervez, de az alig 15 kilométeres, étkezést is magába foglaló út olyannyira jól sikerült, hogy a tulajdonos meglátta benne a gazdasági lehetőséget, és utazási irodát nyitott.

Tizennégy év múlva már külföldi szervezett utat kínált az 1855-ös Párizsi Világkiállításra, amivel olyan tetszést aratott, hogy ezt követően már uralkodók, a királyi család tagjai, híres arisztokraták, neves polgárok, írók (Mark Twain, Rudyard Kipling, Oscar Wilde) váltak állandó ügyfelévé.

A Thomas Cook utazási iroda saját gőzhajókat járatott a Níluson, 1902-ben bevezette a telefonos értékesítést, és ez volt az első iroda a világon, amelyik már 1919-ben repülőgépes utakat kínált.

Érdekes, hogy bár sokan ma is olyan szállást keresnek, ahol egyedül vagy családi, baráti társaságban tölthetik a szabadságukat, hivatalos útjukat, már az ókorban is divat volt és a zarándokutakon ma is gyakorlat, hogy az utazók nem szobát, hanem csupán ágyat bérelnek.

Vagyis minden egyeben, így a fürdőn és a mosdón is idegenekkel osztoznak. Ezt a szállásfoglalási rendszert Richard Schirmann németországi tanár reformálta meg 1912-ben, amikor létrehozta az első Youth Hostelt, amit főként a kevés pénzű fiatalok vettek igénybe és tesznek így ma is.

Napjainkban senki nem tudja megmondani, hány utazási iroda dolgozik szerte a világon, de egyre több országban külön szabályozás, törvény írja elő alapításuk és működésük feltételeit.

Alkotások nyomán

Miután Jules Verne 1873-ban kiadta Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényét, sokan keltek útra, hogy hőlégballonnal, vasúton végigjárják a regény helyszíneit. Mások az Orient expressz romantikáját keresik (Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen) ma is. Rómát, Firenzét és Párizst pedig olykor Dan Brown regényeinek rajongói lepik el, titkok után kutatva.

Sokan hiszik, hogy ha egy iroda nagy, annál biztosabb alapokon állhat, de az is lehet, hogy a jövő azoké, amelyek találkozást ígérnek a Finnországban élő Télapóval, vagy lehetővé teszik, hogy Patagónia déli pontjáról elhajózzunk az Antarktiszra, és szerencsés időjárás esetén kilépjünk a fagyott kontinensre.

Mások pedig arra esküsznek, hogy már az is jó, ha egy utazási iroda elvisz minket a történelmi helyekre, maratont futni valamelyik nagyvárosba, egy koncertre vagy fókákat és bálnákat fotózni. Miközben ma már az is lehetséges – és akadnak utazási irodák, amelyek megszervezik –, hogy feljussunk a világűrbe, potom 20-30 millió forintért.

Megfelelő orvosi vizsgálat után, repülési alkalmasság és gépindulás esetén a repülőgép felvisz minket a magas légkörbe. Arra egyelőre senki nem számít, hogy turisták milliói lepnék el a világűrt, de a cél az esetükben is ugyanaz: az utazókat nem feltétlenül elegendő eljuttatni céljukhoz, illik haza is hozni őket.

Az első hazai

Magyarország legrégebbi utazási irodája az IBUSZ, Utazási Vállalat néven 1902. szeptember 29-én alapították. Kezdetben vonatjegyeket forgalmazott, majd utazási irodává vált, városnéző buszokat indított, aztán 1926 végén beolvadt az Általános Beszerzési és Szállítási Rt.-be. A neve ekkor lett Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Vállalat – vagyis IBUSZ Rt.