Hogyan hat ránk a napi munka?

Nyilván azért, hangozna a válasz, mert pénzt kap érte; mert a munkáért cserébe hazavitt bevételt, jövedelmet be lehet váltani lakhatásra, élelmiszerre, tanulásra, nyaralásra, biztosításra, bármire. De az is lehet, hogy valaki csak azért dolgozik, mert azt is kell, másnak pedig szerethető a munka, amit végez – akkor is, ha a hatása rossz.

Nincs jó válasz arra, ki miért tesz olyat, ami neki nem jó, mert ez egyrészt egyénfüggő, másrészt mindenkinek máshol van az ingerküszöbe, vagyis míg egyesek hamar megroppannak fizikai teher vagy lelki nyomás alatt, mások háta és lelke erős, sokféleképpen terhelhető.

Ettől függetlenül időről időre mégiscsak összeírják, hogy az adott korban, térben és időben melyek a legstresszesebb munkahelyek. Ennek megértéséhez érdemes tisztázni, mi is a stressz.

Az általános megközelítések szerint elsősorban a szervezet válaszreakciója, ami ideig-óráig képes stimulálni a szervezetet, segíteni a munkáját, de a jó idővel rosszra is fordulhat, s ami korábban ösztönzőleg hatott a sejtekre, a hormonháztartásra, a munkakedvre, az mindent a visszájára fordíthat, elronthat, lerombolhat. Ettől aztán az ember nem éppen jó kedvvel indul a munkába, és nem szívesen tölti idejét másokkal.

A jókedv átfordulhat szorongássá; a munkahely elvesztésének félelme áthatja a mindennapokat; a létbizonytalanságtól való rettegés pedig folyamatos feszültséget teremt, és a tartós idegesség egy idő után már nem csak annak lesz terhére, aki szenved tőle.

A bien.hu internetes oldal október elején közzétett egy listát a legstresszesebb munkahelyekről, de alighanem már a portál is – például az íráskényszer miatt – a legstresszesebb munkahelyek közé tartozhat, mivel a cikkből csak az hiányzik, amitől hiteles lenne, nevezetesen a forrás.

Így ezt a listát, amely szerint a rendőr-tűzoltómentő diszpécser; az orvosi és klinikai labortechnikus; a bányászati gépkezelő; az altatóorvos; a vezető felügyelő; a büntetés-végrehajtási őr; a mentőorvos, -ápoló és -tiszt sor előtt a büntetés-végrehajtási tiszt volna a legstresszesebb, nem tekinthetjük érvényesnek, hiszen az sem tudható, mitől stresszesek az ott dolgozók.

Szerencsére vannak hiteles felmérések is, mint például a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézeté, még 2014-ből, amely a stressztényezőkre kereste a választ. Eszerint 63 százalékot kapott a gyors munkatempó, ezt 47-tel követi a mennyiségi elvárás, és igen sokat kapott (41-et) az igazságosság és tisztelet alacsony mértéke.

A válaszadók 40 százaléka a szekálástól szenved, ha pedig mindezt munkakörökre bontjuk, akkor a szállodaiparban, az egészségügyben és a szociális ellátás területén jelezték a legtöbben, hogy a főnök, a munkatárs szekálja őket. Az oktatásban, az egészségügyben és a szociális területen dolgozók emellett (67-69 százalék) főleg az érzelmi megterhelésre panaszkodtak.

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének hivatalos diagnosztikai kézikönyvébe is bekerült az idén tavasszal a munkahelyi kiégés (angolul: burnout). Tünetegyüttesei közé tartozik a fáradtság és fizikai kimerülés; a munkával kapcsolatos negatív érzés, a mentális eltávolodás; a lecsökkent hatékonyság.

Két évvel ezelőtt a CareerCast. com – kitérve például a határidőkre, az életveszélyre és a piaci verseny erősségére – összeállított egy listát, ami szerint (hátulról előre haladva) a világon a tíz legstresszesebb munkahely ez volt: televíziós tudósító, taxisofőr, PR-igazgató, cégvezető, riporter, rendezvényszervező, rendőr, pilóta, tűzoltó, katona.

Érdekesség, hogy ugyanez a társaság egy évre rá, 2018-ban is elvégezte a felmérését, s abból az derül ki, hogy bár a lista változott, a szereplők szinte ugyanazok. A sort ezúttal is a katonák vezetik 72,47 ponttal (a stressz-skála 100-ig mér), és nemcsak a harctéri feszültség miatt, hanem a hazatérést követően jelentkező lelki utóhatások okán, ami miatt akár az öngyilkosságra való hajlam is növekedhet.

Levezetés

A profession.hu idei kimutatása szerint tíz munkavállalóból három váltott már munkahelyet azért, mert az előző túlzottan stresszes volt. Ez jellemzően a 40–49 év közötti, alkalmi munkákat végzők körében tapasztalható. A munkavállalók 39 százaléka kibeszéli magából a konfliktust; 28 százalékuk kávézik; 20 százalékuk dohányzik. Csak minden ötödik dolgozó sportol rendszeresen, hogy levezesse a stresszt.

A második helyen a tűzoltók állnak (72,43), akik szinte folyamatos ügyeletben dolgoznak, munkájuk során életveszélyben vannak, halottakat, sebesülteket vágnak ki autókból, hoznak ki életveszélyes zónákból, és jelentős alváshiánnyal küzdenek.

A harmadik helyre az utasszállító pilóták kerültek (61). Az ok: a folyamatos repülés és a tudat, hogy minden felszállással a gépekre, a technológiára bízzák életüket, s hogy több száz ember élete múlik azon, hogy munkájukat jól végzik-e vagy sem. Emellett a megnövekedett terrorveszély is emeli a stresszfaktor szintjét.

A negyedik helyre a rendőrök kerültek (51,9), hiszen egész életüket bűnözők üldözésével, a biztonság fenntartásával töltik (Párizsban az ősszel tüntettek is a rendőrök a megnövekedett biztonsági feladatok terhei miatt; csak az idén több mint ötven rendőr lett öngyilkos).

Az ötödik helyen áll a rendezvényszervező (51,15) a megrendelői elvárások miatt; a hatodikon maradtak az újságírók, riporterek (49,9) a folyamatos pörgés és munkáltatói kiszolgáltatottság miatt; és szinte ugyanezek miatt hetedikek a televíziós tudósítók (49,8).

Őket követik a PR-szóvivők (49,44), főleg a válságkezelés levezénylésének elvárásai miatt kerültek a tízes listába. Majd a vállalatigazgatók jönnek (48,71), akiknek egyszerre kell megfelelni tulajdonosoknak, munkatársaknak és ügyfeleknek.

A sort a taxisofőrök zárják (48,11), mert foglalkozásuk mára szerte a világon az egyik legveszélyesebb munka lett.