Kutyaposta – Házikedvenceink ellenségei

Sajnos nincs megoldás a kutyák elleni támadások esetében. Sokféle módszerrel próbálkoznak négylábú barátaink ellenfelei, az ügyek felgöngyölítése azonban nem történik meg. Vajon miért?

Ország-világSzücs Gábor2020. 02. 17. hétfő2020. 02. 17.
Kutyaposta – Házikedvenceink ellenségei

A lányom mostanában a XIII. kerület újlipótvárosi részébe költözött az e rovatban már többször megénekelt, Zoé nevezetű mentett kiskutyalányával együtt. Zoé miatt belépett az ott üzemelő kutyás internetes fórumba, így naponta kapja a helybéli kutyás információkat. Amelyek újabban egyre fenyegetőbbek.

Kezdődött a horror azzal, hogy tűvel átszúrt virslidarabokat szórtak szét az egyik parkban, és életmentő műtéttel lehetett csak megmenteni az egyik környékbeli kiskutyát. Legyünk konkrétak: ez a Wein Jánosról, a Fővárosi Vízművek első igazgatójáról elnevezett, Victor Hugo utcai közparkban történt. A kiszórt virsliket megtaláló, s az akkor ott kutyáikat sétáltatók rendőrt hívtak, akik fel is vették a jegyzőkönyvet.

A kutyagyilkos(ok) természetesen nem állt(ak) le. Patkánymérget találtak a Mercedes-szalon környékén, fagyállóval átitatott eledelt a Lehel téren, majd újra tűs virslit a Hélia szálló környékén. A legborzasztóbb eset az egyik kutyafuttatónál történt, ebbe is dobtak be tűs virslit.

Ez pedig szinte kivédhetetlen helyzet, hiszen a kutyafuttatóban a gazda leveszi a pórázt a kutyájáról, és engedi szabadon kószálni, rohangálni, játszani társaival, s nem kell figyelnie minden lépését, hogy éppen mit szed fel, mibe nyal bele.

Mert a kutyafuttató egyfajta biz­tonság, egyfajta menedék. Volt. Eddig. S mindez állandósult: a legutolsó ilyesfajta hír február 2-án, vasárnap érkezett.

Arról viszont nem jött hír, hogy a rendőrséget egyáltalán érdekli-e a tettes kézrekerítése. A lányom pél­dául hónapok óta még csak választ sem kapott a feljelentésére. A semmittevés azért is érthetetlen, hiszen ez a kerület igen jól felszerelt utcai kamerákkal, kizárt, hogy nyom nélkül távozhat a tettes a bűncselekmény helyszínéről.

És legyünk ismét konkrétak: él arrafelé egy idős asszonyszörnyeteg, egészen pontosan a Gogol utcában, akinek nevét is tudjuk, fényképét is ismerjük, s ahogy mondják, nagy titkot nem is csinál abból, hogy ő az egyik kutyagyilkos. Mi több, nevét, fényképét a rendőrök is ismerik, és mégsem történik semmi.

Lehet persze, hogy kiderült: a nő elmebeteg – erről is van hír –, és ezért nem büntethető, de akkor mégis, mi a megoldás? Akkor nyugodtan gyilkolhat tovább? Hány kutyatetemig?

Nincs ez jól. Én magam, olvasva az újságokat, a hírcsatornákat, ugyancsak naponta kapok híreket az ország szinte minden megyéjéből, hol mérgeztek meg kutyát, macskát.

Tudom, kevés a rendőr, s nincs idejük napokon át nézegetni a kamerafelvételeket, keresve a gyilkost, de ott vannak a polgárőrök, a közterület-felügyelők és a kutyás szervezetek, akik minden bizonnyal segítenének ezeket a szörnyetegeket megtalálni.

Ezek is érdekelhetnek