A titokzatos magyar elixír története

Az ital megszületésének dátumát tehát 1790-re teszik, de még eltelt néhány évtized, míg Zwack József 1847-ben „eczet s szeszitalok gyártmányára és árusítására engedelmet adatni” kért, és csak 1883 májusában vették lajstromba az Unicum néven forgalmazott keserű likőrt.

Egy régi plakát szerint gyomorerősítő likőr, amely jótékonyan hat a gyomorra – kezdetben az üvegen egy piros kereszt jelképezte gyógyhatású mivoltát, ám később a Vöröskereszt sérelmezte a piros keresztet, ezért a család aranyra változtatta.

Az elmúlt években országszerte elterjedtek és rendkívül népszerűek a tematikus városi túrák. A fővárosban a Sétaműhely csapata havonta egyszer, szombaton busszal és gyalog ered az Unicum és a Zwack dinasztia történetének nyomába; hozzájuk csatlakoztam.

Az időutazás a várbeli Úri utca 45. alatt kezdődött, amely Zwack János otthonául szolgált 1927 és 1948 között. A ház ura a likőrgyár-tulajdonos család harmadik generációját képviselte, és itt nevelte Péter fiát. Több híres-neves ember lakott a szomszédságukban, pél­dául az ékszerész Cartier család vagy gróf Széchenyi Zsigmond, akinek háza tele volt az afrikai vadászatai alkalmán összegyűjtött trófeákkal.

Innen csak egy (nagyobb) ugrás a Gellérthegy, ahol a Minerva utcában élt Zwack János húga, Mária, alias Mici néni. Aki egyebek mellett arról nevezetes, hogy Ady Endre is szerelmes lett belé! Az úgy történt, hogy először nagyon fiatalon ment férjhez (ezután még kétszer mondott igent), és 18 éves koráig kétszer szült. A két terhesség meggyengítette egészségét, ezért az orvosok egy Graz melletti szanatóriumba küldték.

Mici itt találkozott a költővel, akit szintén itt gyógykezeltek. Ady beleszeretett a fiatalasszonyba, és egy egész kötetnyi verset írt múzsájának, akit My­lit­tának becézett.

Amikor a II. világháború vége felé a zsidóüldözés egyre nagyobb méreteket öltött, a Zwack család számára Mici néni otthona, egészen pontosan a pincéje jelentette a mentsvárat, itt rejtőztek el.

Nagy szerencséjükre Mici néni háza közvetlenül a svéd nagykövetség mellett állt, így amikor megjelentek a nyilasok, a szomszédból gyors segítséget, egyszersmind svéd védelmet tudtak kérni. Raoul Wallenberg megszámlálhatatlanul sok ezer zsidó embernek állíttatott ki Schutz­passt (védlevelet), de svéd útlevelet csak harmincnak, abból hármat barátainak: Zwack Jánosnak, feleségének és Péter fiuknak.

Útközben a Soroksári úti gyár-múzeum-látogatóközpont felé kiderül: a család szerencsésen túlélte a világháborút, a legendás üzem viszont éppen csak. A bombázások gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé. Az itt tárolt mintegy egymillió liter gyomorkeserűt a Vörös Hadsereg katonái az utolsó cseppig megitták, a hordókból meg a felrobbantottak helyett pontonhidakat építettek a Dunán.

Szerencsére a gyár gépei a pincében átvészelték a pusztítást, úgyhogy János újraépíttette a gyárat, és 1947-ben újraindította a termelést.

Hogy aztán 1948-ban, a kommunista hatalomátvételt követően elvegyék és államosítsák a család Úri utcai otthonát és az Unicum-gyárát is (a kilencvenes évek elején mindezekért összesen 755 ezer forintnyi kárpótlási jegyet kaptak).

Egy razzia során a rendőrség valutavétség ürügyével elvitte a gyárigazgatót, s bár kiengedték, azt „megsúgták” neki: ideje menniük... Apa és fia kétfelé indult el: János egy orosz katonai járművön menekült, belső zsebében az eredeti recepttel, Péter pedig Trieszt felé. New Yorkban találkoztak újra.

Közben a szocialista Magyarország vezetői nagy üzletet láttak az Unicumban, ezért gyártani kezdték – egy hamis recept szerint, amit a Zwack család egyik itthon maradt tagja megtévesztésképpen önként átadott nekik. Amerikában János beperelte a gyártó céget és azon keresztül a magyar államot, a pert meg is nyerte.

Az italt Unicum néven nem lehetett külföldre vinni, és nem használhatta a magyar likőrgyár a Zwack nevet sem. Az egykori vezetőket ez nem rettentette vissza teljesen: az országhatárokon belül továbbra is lehetett kapni az Unicumnak nevezett hamis italt, külföldre viszont Bitter néven vitték.

Idővel Zwack Péter visszaköltözött Európába, és gyermekei, Izabella és Sándor már egy Firenze melletti házban nőttek fel. Olaszországban kezdték újra a keserűlikőr gyártását, aztán a nyolcvanas évek végén a honvágy hazahozta a családot. A li­­kőrgyár visszavásárlását követően kezdődött meg az Unicum történetének újabb fejezete, ma már a gyerekek viszik tovább az örökséget.

Az eredeti recept a mai napig titkos, sosem került ki a család ­birtokából, és az eltelt 230 év ­alatt alapvetően nem változott. A gyógy­növényekből készült likőrök egyébként nem ismeretlenek más nemzetek italai között sem, azonban az Unicumnak az a különlegessége, hogy a gyógynövényeket kétféle eljárással dolgozzák fel.

Egyrészt áztatják, másrészt lepárlással dolgozzák fel, majd ezeket összekeverik és fél évet tölgyfa hordókban érlelik az italt. Fontos, hogy gyártáskor a külföldről érkező titkos gyógynövénymixet, az Unicum szívét csak és kizárólag Izabella és Sándor édesanyja, Anne Marshall teheti hozzá a főzethez.

Merthogy – miként az elhunyt Zwack Péter gyakran mondogatta – a múlt a jövőre kötelez.