Talán a legismertebb hazánkfia a neten

Nevére rákeresve 6 millió 160 ezer találat ugrik fel, blogbejegyzéseit, valamint angol, orosz és magyar nyelvű Facebook-oldalát több százezren követik és keresett sztár az Instagramon is. Tavaly a világ egyik legismertebb képmegosztó szolgáltatása, az Imgur a felhasználóival szavaztatta meg, hogy szerintük ki az évtized mémje.

Kétezer jelölés érkezett, amit egy tízes listára szűkítettek, s az ötvenötezernyi voks húsz százalékát a mi Haroldunk zsebelte be. Nem volt fényűző díjkiosztó gála, aranyszobrocskát vagy oklevelet sem küldtek neki, lényegében egy újságírótól értesült a különleges elismerésről.

De hogyan is kezdődött? Arató András villamosmérnökként dolgozott, legnagyobb sikereit a világítástechnika terén érte el. Amikor nyugdíjba ment, öt évig még egy magáncég műszaki igazgatója volt. Ahogy végleg befejezte a pályáját, kialakított magának egy kényelmesebb napirendet, amibe az úszás éppúgy belefért, mint a szakmai konferen­ciákon való részvétel.

Egyik nyáron a török tengerparton vakációzott, s az ott készült fényképeiből feltöltött néhányat az akkori közösségi oldalra, az iwiw-re. Ezeket látva egy fotóriporter azonmód felvette vele a kapcsolatot, pont ilyen karaktert keresett a következő munkájához.

A kiszemelt „modell” pedig igent mondott, és aláírta a szerződést, amely az úgynevezett stockfotók felhasználásáról szólt, vagyis ezeket az illusztrációnak használható felvételeket az egyik nagy nemzetközi képszolgálat adatbázisából meg lehet rendelni a legkülönbözőbb tartalmú újságcikkekhez. Andrást sokféle szerepkörben megörökítették, orvost, kertészt, szakácsot, professzort, üzletembert, golfjátékost maszkíroztak belőle.

– Kíváncsi voltam, hol jelentek meg a képeim, úgyhogy a világhálón rákerestem magamra. Nem kifogásoltam a látottakat, de legközelebb sokkoló élményben volt részem – meséli Arató András. – Az internet népe elkezdett velem poénkodni.

Megszülettek az első mémek, a rólam készült fotók gúnyolódó, ironikus paródiái, melyeket a legszívesebben kitöröltem volna. Akadtak köztük jópofák is, de azokkal sem tudtam mit kezdeni. Elneveztek Hide The Pain Haroldnak (Rejtsd el a fájdalmat, Harold), merthogy úgy látták, a mosolyom mögött felsejlik egyfajta rejtett szomorúság. Amikor aztán valaki kinyomozta, hogy élő személy vagyok, megszűntek a sértő mé­mek.

Azt gondoltam, majd csak alábbhagy az őrület, de hatalmasat tévedtem, megállíthatatlanul terjedt tovább. Legalább öt évembe került, mire elfogadtam. Ma már élvezem, igyekszem a pozitív oldalát nézni. Ha azt vesszük, Mr. Bean, azaz Rowan Atkinson is jellegzetes arcberendezésének köszönheti a hírnevét, nem mellesleg neki is van villamosmérnöki diplomája.

Magyarország egyetlen fájdalmas mosolyú univerzális mémje hetvenévesen lett világsztár, ekkor indult számára egy új karrier lehetősége. Arató András azóta felkapott hírességgé nőtte ki magát, cikkeket írtak róla, televíziós műsorokban szerepelt, közönségtalálkozókat szerveztek neki, sőt vendégelőadónak hívták a kijevi TED-konferenciára.

Igazából akkor békélt meg a sorsával, amikor beléptek az életébe a reklámfilmek, azokért ugyanis fizetnek. Tavaly októberben Chilében jártában fagylalt, Kolumbiában pedig sör népszerű­sítésére szerződtették, és ha már éppen arrafelé tartózkodott, helyébe ment a mexikói légitársaság, hogy nekik is adja az arcát.

Magyarországon is foglalkoztatják: főszereplője lett például a világ legismertebb szénsavas üdítőitala reklámjának, amihez életre szóló élményei kötődnek, ugyanis a felvételek során búvárként merülhetett a víz alá, és kipróbálhatta a szélcsatornában való szabadesést, egyikhez sem kért dublőrt.

A mémsztár feltűnik az Országos Rendőr-főkapitányság vicces-komoly kisfilmjében is, ahol a 112-es segélyhívó számra beérkező évi hárommillió fals hívásra irányítja rá a figyelmet, úgy, mintha ő is az operátorok egyike lenne.

– Bizonyára nem tudja rólam, hogy kollégák vagyunk! Ugyanis kezdő mérnök koromban tudományos érdekességekről írtam néhány cikket a Szabad Földbe – árulta el Arató András, majd arra terelődik a szó, miként viseli az internetes népszerűséget.

– Már megszoktam, hogy lépten-nyomon felismernek. Budapesten nem szeretek autóval közlekedni, a villamoson és a buszon pedig odajönnek hozzám, néha még autogramot is szoktak kérni. Legtöbben azonban közös fotót akarnak velem. Szívesen megteszem, mert látom, hogy ilyenkor boldogok az emberek.

Tavaly őt hívta meglepetésvendégnek egy szibériai vállalkozó, hatalmas ovációval fogadták, alig tudott kiszabadulni a szelfizők gyűrűjéből. Chilében és Kolumbiában még ennél is veszélyesebb helyzetbe sodródott, ugyanis az utcán úgy megrohamozták a rajongói, hogy testőröket kellett mellé szerződtetni.

– Nem tudom, mi jöhet még. Tapasztalatom szerint folyamatosan felfelé ívelő szakaszban van a népszerűségem, mintha csak részvény lennék a tőzsdén és jól kereskednének velem a brókerek. Sok megkeresésem van, tele a naptáram.

Március közepén Mexikóba megyek, a fiatalok nyáron várnak egy zenei fesztiválra is, de a legtöbb felkérésemről még nem beszélhetek. Csak annyit árulok el, hogy lesznek meglepetések!