A végzet nem kíméli őket

Eme híres ír katolikus család históriája idősebb ­Joseph Patrick Kennedy (1888–1969) Bostonba emigrálásával kezdődött. Üzleti érzékét kamatoztatva küzdötte fel magát egyre magasabbra, amiben Rose Elizabeth Fitzgerald (1890–1995) segítette.

1914-ben kötöttek házasságot, kilenc gyermekük (öt lány és négy fiú) született. Az édesapa politikai pályafutása csúcsaként a Fehér Ház ura szeretett volna lenni, de karrierje 1940-ben a londoni nagyköveti posztnál befejeződött: az amerikai semlegesség híveként kijelentette, hogy „Ang­liá­ban vége a demokráciának, a vi­­lágháborút nem a demokrácia nevében vívják”, amiért hazahívták.

A dinasztiaalapító ezután művelt és karizmatikus Joseph (Joe) fiában reménykedhetett, aki a légierő tisztjeként harcolt. 1944-ben a bombázógépe bevetés közben felrobbant a La Manche csatorna felett.

Mégis, korábbról a gyerekek közül az első áldozatnak Rosemary számít, aki mentális problémákkal, súlyos hangulat-ingadozással küzdött, ezért 1941-ben – 23 évesen – az akkoriban gyakran alkalmazott lobotómiát (a homloklebeny kérgének elvágása az agytól) hajtottak végre rajta. Ezután életét pszichiátriai intézetekben töltötte, 2005-ben hunyt el.

Kathleen – a család kitagadott fekete báránya – 1948-ban repülőgép-szerencsétlenség áldozatává vált Franciaország felett.

John Fitzgerald Kennedy (JFK) 1941-től századosként szolgált a haditengerészetnél. Hősiességéért megkapta az egyik legértékesebb katonai kitüntetést, a Bíbor Szívet: ő az egyetlen amerikai elnök, aki ebben az elismerésben részesült. 1943-ban egy japán támadásban súlyos hátsérülést szenvedett (haláláig fájdalmakkal küzdött). 1947-től elnökké választásáig (1960) szenátorként politizált.

Karrierje építésében felismerte a média kivételes szerepét, ami végül is a választási vetélytársával, Nixonnal megrendezett televíziós vitában csúcsosodott ki; sokak szerint akkor nyerte meg az elnökválasztási párbajt.

A jóképű, remek megjelenésű, barátságos, de határozott John – háta mögött gyönyörű, okos, elragadó feleségével, az 1929-ben született Jacqueline Lee Bouvier Kennedyvel – kis különbséggel lett a mai napig az egyetlen római katolikus és a legfiatalabb (43 évesen) megválasztott amerikai elnök.

1961. január 20-án foglalta el hivatalát. Beiktatási beszédében hangzott el szállóigévé vált mondata: „Ne azt kérdezd, mit tud tenni érted a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.”

1963. november 22-én a következő évi elnökválasztás előkészületei során Dallasba utazott. A repülőtérről a városközpontba haladó elnöki limuzinra a városi könyvraktár előtt lövéseket adtak le: az elnök halálosan, John Connally, Texas állam kormányzója könnyebben megsebesült.

A Kennedy holttestét Washingtonba szállító elnöki repülőgépen Lyndon B. Johnson alelnök – a véres ruhájú Jacqueline Kennedy mellett állva – tette le a hivatali esküt. Hazaérve azonnal bizottságot nevezett ki a merénylet tényeinek, illetve a feltételezett tettes, Lee Harvey Oswald bűnösségének – illetve két nappal későbbi meggyilkolása körülményeinek – megállapítására.

Ken­nedy elnököt november 25-én az Arlington Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az elhunyt elnök öccse, Robert Francis Kennedy, a 11 gyermekes családapa 1964-ig az Egyesült Államok igazságügy-minisztere és legfőbb ügyésze, majd lemondása után haláláig New York állam szenátora volt. Nagy népszerűségre tett szert, nem véletlen, hogy 1968-as elnökválasztási kampánya során a tömeg számtalan alkalommal kitörő szeretettel köszöntötte.

Június 4-én Los Angelesben, a Demokrata Párt kaliforniai előválasztásán győzött, az Ambassador Hotelben boldogan üdvözölte híveit és munkatársait. Mindenki szeretett volna kezet fogni vele még akkor is, amikor a hotel konyharészlegén át igyekezett elhagyni az épületet.

Ekkor lövések dörrentek, az ünnepelt halálosan megsebesülve a földre zuhant. A merénylőt, a 24 éves palesztin Sirhan Sirhant azonnal elfogták. A bíróság halálra ítélte, amit 1972-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre változtattak.

A legkisebb testvér, Edward Moore Kennedy – 1962-től haláláig, 2009-ig Massachusetts állam szenátora – szintén esélyesnek számított az elnöki posztra, de ebbéli sikerében egy autóbaleset megakadályozta.

1969 nyarán gépkocsijával egy partiról hazafelé tartva – Robert bátyja volt kampánymunkása, a 28 éves Mary Jo Kopechne társaságában – a Boston közelében fekvő Chappaquiddick-szigeten egy korlát nélküli hídról a vízbe zuhant. Elmondása szerint mindent megpróbált, hogy megmentse a lányt, de nem sikerült.

Kiúszott, elhagyta a helyszínt, és csak másnap fordult a hatóságokhoz. Bár Edwardot csupán cserbenhagyásért marasztalták el, a tragédia emléke élete végéig elkísérte, így szülőföldje képviseleténél többre nem számíthatott.

Robert Kennedy David fia – aki 13 évesen a televízióban élő adásban látta apja meggyilkolását – 1984-ben egy Palm Beach-i hotelszobában kábítószer-túladagolásban halt meg. Öccse, a 39 éves Michael 1997-ben Coloradóban síbalesetben vesztette életét.

1999-ben a 39 éves ifj. John F. Kennedy – akinek nagy esélyt adtak, hogy néhai édesapja nyomdokaiba lépve az USA elnöke legyen – tapasztalatlan pilótaként vezette kisrepülőjét. Éjszaka, rossz látási körülmények között navigációs hibát vétett, és a gép az Atlanti-óceánba zuhant. A fedélzeten utazó feleségével és sógornőjével együtt a vízbe veszett.

Tavaly Robert Kennedy mindössze 22 éves unokája, Saoirse Kennedy kábítószer-túladagolásban halt meg.

És most április 9-én a família újabb tagjait érte szerencsétlenség: egy balesetben Robert 41 éves unokáját, Maeve Kennedy Townsend McKeant és 8 esztendős dédunokáját, Gideon McKeant ragadta el a halál.

Egy öbölből a nyílt tengerbe repült labdáért eveztek ki a kenujukkal, amit egy szélroham felborított. Anya és kisfia holttestét napokkal később találták meg.

Hogy átok ül a családon, azt először Edward egy televíziós nyilatkozatban említette: a balesete éjszakáján azon gondolkodott, valóban létezik-e valamilyen szörnyű átok, amely minden Kennedy fölött ott lebeg…