Árnyékemberek

„Hány és hány órákat beszéltem már ezekbe a szűk és sötét fülkékbe zárva, eldugva a terem mélyére. Árnyékember vagyok. Nem vagyok benne a jegyzőkönyvben, nem vagyok része a hivatalos programnak, de itt vagyok.

Politikusokat, üzletembereket, jogászokat tolmácsolok, titkok őrzője vagyok, országok, milliók múlnak rajtam, szigorú szabályok szerint élek, soha semmi nem zökkenthet ki” – mondja az egyik magyar szinkrontolmács, Tóth Barnabás Susotázs című kisfilmjében, amely tavaly felkerült az Oscar-díjra jelölt élőszereplős rövidfilmek tízes listájára.

A film bemutatása után sokak számára világossá vált, hogy a tolmácsszakma nem mindig olyan érdekes és kalandos, mint ahogy azt sokan képzelik – miközben sok tolmács valóban történelmi pillanatokat élhet meg és a maga módján akár befolyásolhatja is az eseményeket.

Hiszen egy nem megfele­lően tolmácsolt mondattal akár fordíthatna is a történelem kerekén, mint ahogyan majdnem megtörtént 1956-ban, Nyikita Hruscsovnak a moszkvai lengyel nagykövetségen elhangzott beszéde közben. A tolmács úgy fordította az elhangzottakat: „El fogjuk magukat temetni” – ekkor Izrael és tizenkét NATO-tagállam követe elhagyta a termet, mert nyílt fenyegetésként értelmezték a mondatot.

Később kiderült, hogy az eredeti szöveg így hangzott: „Túl fogjuk élni magukat.”

Napjainkban is vannak tolmácsok, akik népek és országok sorsát eldöntő politikai tárgyalások résztvevői, de a legtöbben békés konferenciákon és tárgyalásokon kamatoztatják tökéletes nyelvtudásukat, kitűnő memóriájukat és problémamegoldó képességüket.

− Hazánkban 1973 óra létezik tolmácsképzés. Egészen a ’90-es évekig csak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen lehetett hivatalosan tolmácsnak tanulni, bár más felsőoktatási intézmények egyes nyelvszakain is működtek tolmács- és fordítóképzők.

Ma 15 felsőoktatási intézmény kínál képzést, de Magyarországon csak másoddiplomaként lehet tolmács- vagy fordítói jogosultságot szerezni – mondja dr. Szabó Csilla egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Idegen Nyelvi Központ Tolmács- és Fordítóképző Központjának képzésvezetője.

– A ma­gas szintű nyelvtudás nem elegendő ahhoz, hogy valakiből jó tolmács legyen, még sok-sok úgynevezett „puha” készség szükséges, hogy elboldoguljon a nyelvi közvetítői piacon. Széles körű műveltséggel és tudással kell rendelkeznie, hogy a szinkrontolmácsolás során a másodpercek töredéke alatt meg­értse a fordítandó szöveg mélységét és a különböző összefüggéseket.

Rangon aluli munka

Az első írásos utalás a tolmácsolásra időszámításunk előtt 3000-ből származik: az ókori egyiptomiak ekkor már saját hieroglifát használtak a tolmács megnevezésére. A tolmácsolás az ókori Görögországban és a Római Birodalomban is fontos szerepet kapott: mindkét nép számára rangon alulinak számított, hogy megtanulják a meghódított területeken élők nyelvét. Éppen ezért a szolgák, a rabok és a vegyes származásúak feladata volt, hogy az előkelők számára tolmácsoljanak.

A stressztűrés is elengedhetetlen, valamint a megfelelő állóképesség: a bírósági tárgyaláson vagy a rendőrségi munka során akár több órán át kell szünet nélkül összpontosítani.

Szabó Csilla oktatói tevékenysége mellett 25 éve dolgozik szabadúszó fordítóként és tolmácsként, 1999-ben az Európai Parlamentben volt tolmácsgyakorlaton, amikor hazánk uniós csatlakozását készítették elő Brüsszelben.

– Akkor vált számomra világossá, hogy egy tolmács nem tud szakosodni. Az Európai Parlament vagy a Bizottság tolmácsszolgálatánál dolgozó kollégák sem válogathatják meg, hogy mikor melyik ülésen vesznek részt. Egy tolmácsnak minden témában naprakésznek kell lennie, de így is adódhatnak váratlan helyzetek.

Az európai parlamenti gyakorlat során történt, hogy egy alkalommal olyan bizottsági ülésre kellett beülnünk, ahol az állatok méltó körülmények közötti szállításáról volt szó, s az előadó (szerintünk) a vasúti fuvarozásról beszélt (railways). Mind a tíz tolmácsjelölt így hallotta, és csak a folytatásból derült ki, hogy a szürke bálnákról (grey whales) esett szó. Mit tesz néhány betű különbség és némi akcentus?

Bizonyos helyzetekre viszont fel lehet készülni: például ha az előadó viccmesélésbe kezd, és gyanítjuk, hogy a poén nem mindenki számára érthető, akkor vagy elmondunk kapásból egy viccet, vagy bevalljuk a hallgatóságnak, hogy most egy lefordíthatatlan vicc hangzott el, ezért kéretik nevetni. Erre a többség „veszi a lapot”, így nem marad el a hatás.

A tolmácsok nagyfokú bizalmi státuszt élveznek, minden helyzetben semlegesnek kell maradniuk. Mindegy, milyen politikai nézeteket vallanak, milyen embernek tartják, akinek tolmácsolnak, fenntartások nélkül kell végezniük a munkájukat, és természetesen titoktartási kötelezettség is terheli őket.

A susotázs a tolmácsolás legnehezebb műfaja, amikor tolmácstechnikai berendezések nélkül kell szinkrontolmácsolni. Az ügyfél mellett ülve a tolmács halkan fordítja a hallottakat, illetve a többiek számára hangosan közvetíti a partner hozzászólásait.

A koronavírus-járvány miatt több ezer tolmács is kilátástalan helyzetbe került, hiszen nincsenek konferenciák, üzleti és bírósági tárgyalások, diplomáciai találkozók, így sokan munka nélkül maradtak – számol be a nehézségekről dr. Szabó Csilla. Nagyon várják, hogy újra lendületet kapjon a nemzetközi élet, s ismét benne lehessenek a vérkeringésben.