Hegy(i)menet – Géza és a kollégák

Így aztán Gézát mindig különös boldogság, olyan libabőrös örömféle járta át, ha valami klassz dolgot hallott vagy olvasott felőlük, róluk. Például, hogy a Veszp­rém megyei rendőrök több településen ajándékot adtak a buszsofőröknek a közlekedési kultúra napján, mert a járvány ideje alatt is beleálltak rendesen a melóba.

Géza ugyan soha életében egyetlen kitüntetést sem kapott, de ez egyáltalán nem zavarta, viszont azon kiveszőben lévő emberfajtához tartozott, amelyik őszintén tud örülni a mások sikereinek. Még akkor is, ha tudta az illetőről, hogy egy kanyart sem tud rendesen bevenni, és ezekben az esetekben arra gondolt, hogy másban viszont biztosan nagyon ügyes.

Amikor meg a munkatársai valami egészen különlegeset hajtottak végre, majd szétvetette az öröm. Példának hozhatjuk fel ezen a ponton Gyurit. Gyuri egy álmos hajnalon egyszer csak megpillantott egy sebesült rókát az út szélén, és ahelyett, hogy továbbhajtott volna, mint tették azt oly sokan, kiállt a forgalomból, felvitte a fiatal jószágot a buszra, megszárította, majd az Állatmentő Sereg gondjaira bízta.

Gyuri egyszerre lett Öreg néne (az őzgidás) és a Kis Herceg (a másik rókás), de hogy nagyon jó ember, az bizonyos, és annak örült a legjobban, hogy az állatmentők Gyurinak nevezték el azt a rókát, amelyik így, ha majd felépül, és szabadon engedik, már Gyuriként jár-kel erdőn és mezőn, falvakban és még városok szélén is, mert az állatok egyre beljebb és beljebb húzódnak, és amikor az emberek hosszú időre az ottho­naikba kényszerülnek, a mosómedvék, a vaddisznók, az őzek, a rókák és a vombatok átveszik az ellenőrzést az utcák és a terek fölött, beköltöznek a bevásárlóközpontokba, sportcsarnokokba, esténként pedig a műszaki áruházak kirakatai előtt együtt nézik a hatalmas televíziókon egy letűnt világ dokumentumait.

Géza akkor is elismerően csettintett, amikor előkerültek Antal Gábor buszvezető fotográfiái, mert különösen közel érezte magához a kollégát, ami nem csoda, hiszen amellett, hogy buszvezetők voltak mind a ketten, még lélekvezetők is.

Géza is papnak készült egy időben, szenvedélyesen fényképezett (dokumentált, ahogy ő nevezte ezt a tevékenységét), odavolt az impresszionistákért, és felettébb érdekelte a csillagászat.

Ha egy este belesnénk Géza ablakán, nagy valószínűséggel azt látnánk, hogy egy távcső mögött ül, a válla fölött egy bagoly pislog, és éppen úton van a világmindenségben.