Alpaka az Őrségben

Családja több generáció óta állattartással foglalkozik, megesett, hogy egyszerre több száz marha legelt az édesapa tizennyolc hektáros, erdővel tarkított földjén. Mikor Kata a párjával birtokot vett Szaknyéren, egyértelmű volt, hogy kérődzőket is beszerez, hiszen ezek között nőtt fel.

A hagyományos szarvasmarha azért nem jöhetett szóba, mert igen nagy területet igényel, habár kis termete miatt a skót-felföldi marha illett volna a farmra, ám nehezen bírja a meleget. Ezért jött az ötlet: a Dél-Amerikában őshonos alpakák miért ne költözhetnének az Őrségbe?

Kata három, különböző bikákkal befedeztetett tehenet vásárolt, így amikor a borjak születtek, három vérvonallal indult a csorda. Ma már tucatnyi alpaka legeli Szaknyér zöld füveit.

– Mivel nem számítanak egzotikus állatnak, semmiféle engedély nem szükséges a tartásukhoz, igaz, támogatás se jár utánuk – magyarázza Kata, míg végigsétálunk a háromhektáros birtokon. Erősen tűz a nap, velünk együtt az alpakák is árnyékot keresnek egy idő után.

Kata elmondja, hogy az állatok Magyarországra hozatalához csupán orvosi igazolás kellett, majd ezt követően a tehenek karanténba vonultak.

– A költségeket tekintve körülbelül ugyanannyiba kerül a tartásuk, mint a szarvasmarhának, de csakis olyasvalaki gondolkodjon az alpaka megvételében, akinek nagy terület áll a rendelkezésére. Arról nem is beszélve, hogy legalább kettő kell belőle, mert csordaállat. Emellett legyen megfelelő árnyék is az udvaron, mivel semmilyen kérődző, így az alpaka sem bírja az extrém meleget.

Bár régebben minden Őrségbe érkező meglátogathatta a szaknyéri farmot, a program annyira népszerűvé vált az utazók körében, olyan sokan megfordultak Katáék magánbirtokán, hogy a család úgy döntött: a csorda nyugalmának érdekében csak a saját panziójukból fogadják a vendégeket, akik délelőttönként ismerkedhetnek meg az állatokkal – magyarázza Kata.

A közhiedelemmel ellentétben az alpakákkal egészen másképpen kell bánni, mint, mondjuk, a kutyával vagy a macskával: a növényevők ugyanis korántsem igénylik úgy a szeretetet és a játékot, mint a többi házi kedvenc. Egyrészt a legtöbbje öntörvényű, másrészt az életvitelüknek megfelelően az a normális, ha éjjel-nappal a legelőn vannak.

– Persze, aki állattartó-gazdálkodó családba született, tökéletesen tisztában van e ténnyel. Édesapám bocijai is szelídek, szeretetre mél­tóak, simogatjuk őket, de csakis akkor, amikor akarják és odajönnek. A tízmázsás bika is odabújt már hozzám nemegyszer, mert tudja, hogy megvakargatom, megnézem, van-e benne kullancs, aztán hagyom, hogy odébbálljon.

Sajnos sokan vásárolnak úgy alpakát, hogy fogalmuk sincs, mibe vágnak bele. Nálunk három hektáron élnek, a tizenkét fős csorda leeszi a füvet rendesen. Inkább a saját fajtájukat szeretik, más állatokkal nem szerencsés együtt tartani.

S ha már az Őrség egyik legkisebb településén járunk, az alpakák mellett érdemes megnéznünk a Mária Terézia megkoronázásának tiszteletére ültetett, 3,6 méter törzsátmérőjű hársfát is a falu keleti végében.