Édességekbe álmodott történelemtől az ikonikus tárgyakig

A kislánya első születésnapjára készített torta sorsfordító lépésnek bizonyult, amivel Steierlein-Reichert Míra nem mindennapi karrierje kezdetét vette. Egyedülálló anyaként, párkapcsolati krízise idején döntött úgy, hogy megvalósítja álmát, és kitanulja a formatorta-készítés csínját-bínját.

A fiatal cukrász tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a világ legjobbjai közé küzdötte fel magát, méghozzá igen rövid idő alatt. Ahogy mondja, gyermekkora óta alkotó pályára készült, a rajzolás, festészet, fa­zekasság, szobrászat mellett mindenféle kézműves dologba igyekezett belekós­tolni.

– Művészeti szakközépiskolában érettségiztem, díszítőfestő lettem, de sosem éreztem igazán magaménak ezt a szakmát. Később felvételiztem az Ipar- és Képzőművészeti Egyetemre, ahová ugyan nem kerültem be, de ma már ezt nem bánom. Élhető, mégis kreatív munkát keresve kozmetikusnak tanultam az érettségi után, végül a vendéglátásban helyezkedtem el pultosként, mondjuk úgy, jobb híján.

A veszprémi Kokó cukrászda többszörös díjnyertes formatorta-készítőjének azonban hiányzott, hogy alkothasson. Örök útkeresőnek tartja magát, aki egészen 2015-ig, az első, katicát ábrázoló torta megalkotásáig soha nem érezte, hogy a helyén lenne. Ám az a torta annyira jól sikerült, hogy hamarosan beiratkozott egy cukrásziskolába, és tehetségének, kitartásának, elképesztő fantáziájának köszönhetően szinte azonnal elkezdett versenyekre is járni.

Az egyik korai megméretésen, a SütniCake tortadizájnon harmadik lett, a Palotási Tortafesztiválról már két éremmel érkezett haza. Ott helyben meghívták egy édesfesztiválra, ahol a Szent Koronát formázta meg palacsintából. A Pataki János Emlékversenyen abszolút győztesnek kiáltották ki, aranykupát is kapott, 2018-ban pedig a milánói Cake Designer versenyre kvalifikált, ahol a hétvezéres csodával nevezett.

– A kislányom katicás tortáját azóta megannyi másik követte. Bevallom, különleges szerepet töltenek be ezek a születésnapok az életemben, büszke vagyok rá, hogy a gyermekem minden kívánságát teljesíthetem, legalább a torták terén. Ma már legtöbbször rendelésre dolgozom, ahol a legfőbb szempont a vendég elképzelése.

A formatorták elkészítéséhez Míra nem használ sablont, segédeszközt, képről dolgozik. Több óráig is tarthat egy bonyolultabb kérés teljesítése, várakozni főként a hűtés és a szárítás miatt kell. Ahogy mondja, a cukrászdában megtanulta beosztani az idejét, így szinkronban akár 7-8 teljesen különböző tortát legyárt egy nap alatt.

A milánói világversenyre tervezett Honfoglalás – vérszerződés turulmadárral című munkája egészen más, mint a hétköznapi alkotásai. Egy ilyen nagy volumenű torta kivitelezéséhez rengeteg kutatómunka és előkészület kell, mire egyáltalán bele lehet kezdeni.

– Megszámlálhatatlan munkaórát fektettem bele, több hónapon keresztül dolgoztam rajta, s bár kezdetben csalódott voltam, hogy „csak” a 6. helyig jutottam a világranglétrán, ma már úgy érzem, hogy minden erőfeszítésem százszorosan megtérült. Sokat tanultam, fejlődtem, számos pozitív visszajelzést kaptam mind a helyszínen, mind pedig itthon, Magyarországon.

Bár a cukrászat inkább férfiszakma, Míra soha nem érezte a megkülönböztetést, igaz, hazánkban a díszítőcukrászat terén a nők vannak uralmon. Nem tagadja, mint minden versenyszellemű alko­tóközösségben, itt is jelen van a féltékenység.

– Sajnos az a tapasztalatom, hogy a formatortások elhatárolódnak a hagyományos cukrászattól, ami önmagában nem lenne probléma, de ma Magyarországon hatalmas fejetlenség és széthúzás uralkodik e téren. Mivel nincs összetartás, nincs közös fejlődés sem. Mi nem osztjuk meg egymás közt a receptjeinket, pedig fontos lenne, hogy a gőgösség megszűnjön a szakmánkban, hiszen a tudás érték, ami mindenkié kellene, hogy legyen.

A második gyermekét váró anyuka jövőbeli terveinek megvalósítása most picit háttérbe szorult, de teljesen nem hagyja abba a tortázást.

– Ez nemcsak munka, hanem hobbi, kikapcsolódás is egyben. Szerkesztettem egy saját weboldalt, amire folyamatosan töltök fel videókat, a tortakészítésről fázisfotókat, illetve megosztom az eddig szerzett tapasztalataimat az alkotásaimról, a versenyekről, szakmai dolgokról.

Később szeretnék oktatni, a tudásomat átadni másoknak, s jó lenne minden eddig kihagyott rangos versenyen megméretni magam. Mindenképpen részt szeretnék venni a következő kulináris olimpián is. Remélem, még sok szép dolgot tartogat számomra ez a csodálatos ­szakma.