Tanulni, fejlődni, rendezni – New Yorkban

Teljesen egyedül ugrott az ismeretlenbe. Endre Dóra már gyermekként elköteleződött a színház mellett, majd az egyetemen a média–kommunikáció szak és az angol nyelv elmélyítése még inkább más kultúrák és országok megismerése felé sodorta. Egy ideig Firenzében tanult filmezést, majd New Yorkba költözött, hogy ott szerezzen film- és színházi konzervatóriumi diplomát.

Miért pont a Nagy Alma? „Megtetszett, hogy művészileg mennyire színes a város, hogy minden sarkon találok valami rendkívül inspirálót, valami egészen különlegeset. Rengeteget jártam színházba, múzeumba, kulturális eseményekre, és rájöttem, hogy ezek a hatások mennyire segítenek a filmekkel kapcsolatos gondolkodásban.

New York megkívánja, hogy rendkívül jó problémamegoldó és stresszkezelő képességed legyen, emellett fontos az alkalmazkodási készség. Őrületes az élettempó, a munkapiaci verseny, az előrejutási inger mindenki oldaláról. Állandó félsz, valahol mélyen, hogy ez a város egy kicsit túl nagy falat... Mégis, elfogadom a tényt, hogy nem egyszerű itt az élet, mint ahogyan másutt sem. Ezt én választottam, határozott céllal: tanulni és fejlődni jöttem.”

Az alföldi lány tanulmányai ideje alatt igazából véletlenszerűen keveredett egy Off-Broadway-da­rab közelébe. Kis reménnyel jelentkezett rendezőasszisztensnek, meglepetésére felvették, ám villámgyorsan kinőtte ezt a „kabátot”: egy hónappal később – a próbák, a szöveg értelmezése, a színészek instruálása alapján – a producer felajánlotta, hogy (saját maga helyett) Dóra rendezze a darabot.

A New York-i tisztán látás érdekében

Broadwaynek az 500 férőhely feletti színházakat nevezik, az Off-Broadway pedig a 100 és 499 közötti kapacitású színházak gyűjtőneve; tehát a megkülönböztetés nem minőségi, hanem pusztán a teátrum befogadóképességén alapul. Ezenkívül az Off-Broadway kísérletezőbb és sokrétűbb, mint „nagytestvére”, ugyanakkor a kicsiknél komolyabb anyagi nehézségekbe ütközik a produkciók szín­revitele, reklámozása.

Három év alatt elérte New Yorkban, hogy bár színházilag szabadúszó, a filmipart tekintve egy produkciós stúdiónál teljes állásban rendezőként dolgozik, stabil fizetéssel. Tavasszal egy musicalt rendezett, amelyet két helyszínre terveztek (HACPAC Performing Arts Center és West End Theatre), ám néhány előadást a koronavírus miatt elhalasztottak – úgyhogy most tűkön ülnek, várják a jó híreket és a zöld jelzést, mikor kezdhetik a felújító próbákat, mikor tarthatják meg az elmaradt előadásokat.

Viszont Endre Dóra a várakozás időszaka alatt sem állt le az alkotómunkával, néhány héttel ezelőtt debütált a legújabb rendezése, a Grudges, amit Joe Queenan, a Wall Street Journal munkatársa és T. J. Elliott színész, író, producer jegyez. A színdarab a manapság népszerű Zoom internetes platformon volt elérhető, de amint lehet, a producerek hagyományos módon is szeretnék színpadra állítani.

„A Grudges egy szociális és politikai ellentéteken alapuló szituációt boncolgat. Szombat esti vacsorára gyülekezik a család, ahol minden konfliktus – a társadalmon belüli ellentétek nemi, vallási, faji vagy hovatartozási alapon, presztízskülönbségek, múltbeli sérelmek, véleményformáló média – igen gyorsan a felszínre tör. Az alaphelyzet: a család liberális fele egy kis kiadót üzemeltet, amelyet a csőd széléről a republikánus és igen befolyásos idősebb testvér új könyvének kiadása menthetne meg…

Éles csipkelődéssel kezdődik a darab, majd több incidens is történik. Az előadásban nincs klasszikus feloldás, sőt a kisöcs felesége, aki az egész vacsorát és békítő hadjáratot szervezi, végül maga is reményvesztetté válik. Mindegyik fél a maga igazát tartja helyesnek és félresöpri a másik oldal mindennemű véleményét, ez pedig természetesen nem eredményez valamiféle egészséges kompromisszumot és együttműködést. Ehelyett azokat is maga alá temeti, akik korábban még bizakodóak voltak.”