Üzenet a festményben

Miért fest vajon magáról valaki számtalan arcképet? Mi indítja arra a művészt – így az önarcképhalmozó Albrecht Dürert vagy Vincent van Goghot is –, hogy önmagát újra és újra megmutassa? Mit keres, mit akar látni vagy láttatni? „Kutatja mások titkait, de végül mindig önmagához jut vissza” – írta róla találóan Marcel Brion neves francia művészettörténész-író.

E cikk apropóját Rembrandt (1606–1669) egy fiatalkori önarcképének nemrégi árverési rekordja adta. Az 1632-es, csupán 15×20 cm-es festményen a 26 éves művész látható. A kép elképzelhetetlenül magas összegért, 14,5 millió fontért, azaz 5,5 milliárd forintért kelt el. Döbbenetes ár egy aprócska, gyorsan elkészített, finom remekműért.

A könnyed és gyors vonásokkal festett, szignóval ellátott félalakos képről egy fiatal férfi néz ránk. Arca bal fele árnyékban van, de arckifejezése magabiztos, ruhája elegáns, mintha most lépett volna ki egy divatüzletből. Az egyik feltételezés szerint a festő mintegy névjegykártyaként készítette el a képet, hiszen ekkoriban fontos volt számára jómódú vevőkörének bővítése, a megélhetés biztosítása.

De lehetséges akár az is, hogy – ahogyan a mesékben a királyfi szíve választottját keresve képet kér és küld – Rembrandt esetleg későbbi feleségének, Saakje van Uylenburghnak, ismertebb nevén Saskiának (1612–1642) szánta ezt a kicsiny portrét, akit két évvel a kép készülte után vett el. Saskia ugyanis a festő üzlettársa, Hendrick van Uylenburgh unokahúga volt – így a mű mintegy szerelmes „ajánlólevélként” is funkcionálhatott.

Rembrandt, aki egyike a legtöbbet kutatott, korunkban is legnépszerűbb alkotóknak, igen gyakran élt ezzel az önmagát kíméletlenül leleplező, érzékeny, pszichologizáló módszerrel. Még egy elegáns öltözetű önportréját ismeri a szakma az 1632-es évből, de összesen mintegy száz ilyen témájú munkájáról tudunk – ha a metszeteket is beleszámítjuk.

Hány arca volt vajon? Pillanatokat őrzött meg róla a vászon, s személyisége jellegzetes vonásait, de mindenekelőtt kíváncsiságát és igazságkeresését, mély realizmusát. Számos, önmagát ábrázoló képén figyel bennünket, néha mosolyog, majd ahogy idősödik, válik minden portréja egyre filozofikusabbá, elmélyültebbé, komolyabbá. Azt akarja elénk tárni, amit a tükörben lát, s amit közben belül is érez: a teljes igazságot. Ahogy telt az idő, a fiatal és hetyke művész irdatlan messzeségbe tűnt az önmagával megbékélő, megértő, bölcs öregembertől.

Rembrandt alakja, művészete nemcsak az elmúlt évszázadokban, de napjainkban is változatlanul népszerű. 1968 és 2011 között komoly holland kutatás foglalkozott – The Rembrandt Research Project néven – egész életművével. Végül egy hatkötetes kiadványban összegezték és rendszerezték az eredményeket, amelyek nyomán számos alkotás szerzőségét pontosították: az életműben immár sokkal kevesebb a kizárólag neki tulajdonítható munka, s átfogóbb képet kaptunk a számos tanítvány tevékenységéről is.

Jól mutatja a holland mester örökségének hatását, hogy időről időre hírt kapunk róla a világból. 2019-ben kezdődött meg az 1642-ben festett Éjjeli őrjárat nagyszabású restaurálása a Rijksmuseumban, és bár a vírus miatt eltolódtak a munkák 2021-re, hamar kiderült számos különlegesség a képről. Például az, hogy a festő nappali fényben ábrázolta az amszterdami polgárőrség (Frans Banninck Cocq kapitány milíciája) képviselőit, s csak a megsötétedő lakkréteg hatása miatt kezdték el Éjjeli őrjárat címmel említeni.

Nemrég pedig Oxfordban mutatták be egy újonnan felfedezett, ko­rai, bibliai témájú művét, az Engedjétek hozzám a kisdedeket! címűt, melyen megfestette ifjúkori önmagát. Az Ashmolean Múzeum augusztus 10-én nyitott, Ifjú Rembrandt című tárlatán bemutatja, hogyan vált ismert és népszerű festővé Amszterdamban a fiatal leideni alkotó tíz esztendő leforgása alatt, 1624 és 1634 között.

Mi sem maradunk ki e gazdag életmű szépségeiből. Idehaza a Szépművészeti Múzeum rendelkezik kivételesen gazdag Rembrandt-gyűjteménnyel: az alkotó és tanítványai rajzaiból több mint 40 lap található meg nálunk, valamint a mester rézkarcaiból csaknem az összes. Hat éve a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című nagyszabású kiállításon láthattunk húsz festményt is tőle, legutóbb pedig idén január 5-ig lehetett megtekinteni a Rembrandt és tanítványai című kamara­kiállításon a mester és köre metszeteit, rajzait, grafikáit a Szépművészetiben.