Fémben szunnyadó formákat alakít

Dolgozószobája igazi kincseket rejt, az asztalon régi kalapácsok, megmunkálásra váró ezüst ékszerek, megannyi félkész alkotás, terv. Bár a 34 éves iparművész eredetileg grafikusnak készült, az élet mégis a fémművesség felé terelte.

– Kiemelkedni a síkból és három dimenzióban alkotni, nekem ezt jelenti a fémművesség – mondja Vargha Petra. – Így utólag visszatekintve már hálás vagyok, hogy nem vettek fel a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, mert a rajzolásnál sokkal több kifejezési lehetőséget nyújt számomra az anyaggal való munkálkodás.

A Szentendrén élő fiatal művész érettségi után a pesti Práter utcai aranyművesképzésen tanulta meg a mesterség alapjait, de egy idő után úgy érezte, túl kötött neki ez a világ, így átjelentkezett Szentendrére, ahol épp egy ötvös okj-s képzés indult. Itt a gyakorlat mellett fontos szerepet kapott a tervezés és az alkotás mögötti gondolatiság, az ember és az általa megálmodott ékszer találkozása, kapcsolódása.

Petra tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elsőre felvették a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ötvös szakára, ahová rendkívül nehéz bekerülni. Formatervező szakon kezdett, de a második évtől már a fémműves szakirányon folytatta tanulmányait. A legkiválóbb mesterek keze alá került, Péter Vladimir és Bánfalvi András fémműves, ékszertervező iparművészek egy teljesen új szemlélettel ismertették meg.

Az egyetemi évek alatt használati tárgyak, díjak, emlékművek, kisplasztikák tervezésével és ezek gyakorlati megvalósításával is foglalkoztak, amelyek mind beépültek alkotói gondolkodásmódjába.

Az első mérföldkő, és amire máig büszke, a hattyút megelevenítő gyűrű, amelyet még az egyetemi évek előtt készített el. Ezzel már kilépett a hagyományos ékszer kategó­riájából. Valahol ez indította el különleges, a természetet egyedien ábrázoló ékszereinek pályafutását.

– Azt hiszem, aki látja a munkáimat, azonnal tudja, mi inspirál: a természet kimeríthetetlen forrás számomra. Szerintem a legtökéletesebb alkotó maga a természet vagy a Világmindenség, ki minek nevezi. A legapróbb részletektől a legnagyobbig minden ki van találva, az egész egy tökéletes rendszert alkot. Ezért meg sem próbálom leutánozni, inkább hagyom, hogy hasson rám, és beindítson egy gondolatot, érzést, majd a vágyat az alkotáshoz.

Az én munkámhoz kell az átszellemülés, hogy kicsit elengedjem a tudatos részemet. Szeretek elidőzni a növényeket, virágokat, állatokat nézegetve. Ahogy elkezdem figyelni az egészet, egyre több finom részletet veszek észre. A formák sokszínűsége, kapcsolódása, a felületek játéka, a vastagságok váltakozása teszik színessé, egyedivé a természetet. Ezek mind-mind hatnak rám tudat alatt.

Alkalmazott művészként leginkább egyedi megrendelésre dolgozik, bár most a két kicsi gyermeke mellett szűkös az ideje. Már a kezdetektől fogva igen alapos, nagy hangsúlyt fektet az információgyűjtésre: mik a vevő konkrét elképzelései, az elképzelésének melyek a kulcsszavai, milyen gondolatot, érzést szeretne megjeleníteni a megálmodott ékszer segítségével? Ezután kezdődhet csak a tervezés. Először rajzokat, vázlatokat készít, majd amint valamelyik elnyeri a megrendelő tetszését, jöhet a tényleges munka az anyagban.

– Mivel gyakran plasztikus, szobrászi megfogalmazású ékszerek készülnek, méhviaszból mintázom vagy keményviaszból faragom meg őket. Ezután mennek az öntödébe, majd viaszveszejtéses technikával kerülnek kiöntésre az adott nemesfémből. Ezután jövök ismét én, a durva nyers öntvényből el kell jutni a kész ékszerig.

Úgy tudnám ezt leírni, mint ahogy a csiszolatlan gyémántból lesz a csiszolt, szikrázó kő. Rengeteg a munka vele, a formák finomhangolása, fűrészelés, reszelés, csiszolás, polírozás, tisztítás. Az alkotás fizikailag is fárasztó, hisz megterhelő a szemnek, a hátnak, nem beszélve az ujjaim bőrfelületéről. Nem is gondolja az ember, hogy milyen piszkos munka előzi meg a csillogó ékszerek megszületését. Ahogy a fém egyre fényesebb lesz, úgy lesz a kezem egyre feketébb.

Nagyon szereti az ezüstöt, jó vele dolgozni, és az ára is elérhető. Főként 925-ös sterling ezüstből dolgozik, de emellett egyre többet foglalkozik 14 és 18 karátos arany ékszerek készítésével is. A házassági ékszerek, jegygyűrűk is többnyire ebből készülnek, mert maga az anyag sokkal keményebb, nemesebb tulajdonságokkal rendelkezik, mint az ezüst, ráadásul értékálló, nem kopik, nem karcolódik annyira és nem oxidálódik.

Az iparművésznek nagyon sok ötlet van még a fejében, amelyek megvalósításra várnak. Petrart néven Facebook-oldalt is vezet, ahol az újabb ékszerek, mint a készülőben lévő sárkány gyűrű, teknős karkötő vagy épp róka gyűrű-karkötő kollekció is megtekinthető lesz.

Ahogy a 3 éves és a 6 hónapos kislányai nagyobbak lesznek, szeretne kicsit céltudatosabban foglalkozni a munkával, tematikus, akár az évszakokkal vagy élőhellyel összefüggő ékszercsaládokat tervezni, megvalósítani. Legnagyobb álma, hogy Szentendre óvárosában egy kis műhelyt rendezzen be.

– Alapvetően jellemző ékszereimre a letisztultság, a plasztikus megfogalmazás, a dinamikus, de finom vonalak és a játékosság. Szeretem megmozgatni a fémben állataimat, a rájuk jellemző mozdulatokkal megeleveníteni őket. Így születnek meg a csuklót vagy ujjakat átölelő „ékszer élőlények”, amelyekben gazdáik örök, hűséges társra lelhetnek.