Fontos a test és lélek egységes kezelése

– Az Eőry családban két lány – Ajándék és Emese – is édesapjuk nyomdokaiba léptek, és a gyógyító hivatást választották. Mennyire volt meghatározó a családi indíttatás?

– Mi úgyszólván belenőttünk ebbe a tudományba. Édesapánk életében nem különült el a munka a hétköznapoktól, és nekünk is ez volt a természetes. Nem csak népszerűsítő előadásokat tartott „háziasszony-akupresszúra” néven azzal a céllal, hogy fontos pontok megtanításával segítse az emberek egészségtudatosságának kialakítását, hanem minket is megtanított arra, hogy mely pontokat kezeljük, ha valami bajunk van.

– Mennyire elfogadott ma a hagyományos kínai orvoslás az orvostársadalom és a betegek körében?

– Mostanában óriásit léptünk előre ezen a téren. Az Egészségügyi Világszervezet által megjelentetett, Betegségek Nemzetközi Osztályozása új kiadásában 2022. január 1-jétől a hagyományos kínai orvoslás diagnosztikai és terápiás rendszere is benne lesz Tradicionális medicina címmel.

Ez annak a bizonyos BNO-nak a nemzetközi változata, amivel Magyarországon is kódolják a betegségeket, ebből lehet tudni, hogy hányan szenvednek egy adott kórban, hol kezelték őket stb. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) nem fogadta kitörő örömmel e lépést, mint ahogy világszerte számos orvosi akadémia elutasítja.

Az MTA egyébként időről időre megjelentet tudományos állásfoglalásokat a komplementer medicináról – ezek általában nem pozitív hangvételűek –, 2010-ben azonban az egyik értekezés kibővült a neurológiai szakmai kollégium irányelvével, amelyben a migrénes fájdalom megelőzésére és a tenziós típusú fejfájás enyhítésére az akupunktúrát javasolják. Az áttörés tehát nálunk is elindult, ha kicsit később is, mint a világ más részein.

– Az édesapja nem győzte hangsúlyozni, hogy minden nyugati orvos mellé érdemes lenne egy természetgyógyászt, életmód-terapeutát is rendelni, s hogy az igazi gyógymódot a beteggel való együttműködés jelenti. Mikor jutunk el idáig?

– Fontos lenne kiaknázni a lehetőséget, hogy vannak olyan gyógyítók, akik más utakon is képesek segíteni, mint a szakorvosok. Ha nem egyetlen orvosnak kell megoldani a betege valamennyi problémáját, hanem bizalommal támaszkodhat más szakemberekre is, akkor sokkal eredményesebb lehet a gyógyító munka.

Ez az integratív medicina lényege: az orvos, aki ismeri az alternatív gyógymódokat, együttműködik a természetgyógyá­szokkal. Persze csak azokkal, akik jól képzettek és a szakmájukat magas szinten gyakorolják.

– Kérdés, hogy az orvosok mennyire ismerik a természetgyógyá­szat adta lehetőségeket...

– Ez év január elseje óta működik a Semmelweis Egyetemen az Integratív medicina tanszéki csoport, amelynek én vagyok a vezetője. Arra törekszünk, hogy bemutassuk a hallgatóknak a természetes készítmények, a mozgás, illetve az elménk gyógyító képességét és az úgynevezett holisztikus gyógyító rendszereket, mint amilyen például a hagyományos kínai orvoslás.

A tantárgy szabadon választható, és komoly érdeklődés mutatkozik iránta. Bízunk benne, hogy a közeljövőben kötelező tárggyá válhat, hiszen fontos lenne, hogy minden orvostanhallgató megismerje ezeknek a módszereknek az alap­jait, és saját maga is megtapasztalhassa jótékony hatásait.

– Vajon mi lehet az oka sok vezető pozícióban lévő szakember ellenérzésének?

– Talán az, hogy nem ismerik eléggé ezeket a módszereket, illetve, hogy ezek a tradicionális orvosképzéstől eltérő megközelítésen alapulnak, ezért nehéz elfogadni a természetes gyógymódokat. A betegek gyakran tájékozottabbak e téren, mint az orvosaik, és sokszor inkább nem beszélnek arról, hogy természetgyógyászhoz is járnak, mert tisztában vannak azzal, hogy mi lenne a reakció.

Elmagyarázó Meridián: energiacsatornák hálózata, mely belső szerveinket köti össze a testfelszínnel, és amelyben az életenergia áramlik a távol-keleti orvosi felfogás szerint. „Amit a tű nem gyógyít, gyógyítja a moxa” – tartják a kínaiak. A moxaterápia a bőr melegítése révén éri el az érintett energiapálya zavarainak megszüntetését. A hagyományos kínai gyógyá­szat elvein alapuló 3-1-2 meridián­torna energetizáló, gyógyító és betegségmegelőző hatású gyakorlatsorozat. A 20 perces mozgássor mozdulatai egyszerűek, könnyen megtanulhatók, otthon is könnyen elvégezhetők.

– Manapság az orvosnak egy-egy betegre alig jut néhány perce. Nemhogy efféle beszélgetésre nincs ideje, de sokszor arra sem, hogy feltárja a kórtörténetében, mondjuk, a stresszfaktort.

– Valóban, ezeket a nem specifikus tényezőket, mint a stressz­fak­to­rokat vagy a beteget érő egyéb környezeti hatásokat, többnyire nem vizsgálja az orvos, holott bizonyítottan szerepük van például a bizonytalan eredetű krónikus fájdalmak kialakulásában.

Komoly stresszfaktor például most a koronavírus, hiszen nem tudjuk, meddig tart a járvány, milyen hatásai lesznek ránk nézve. Fontos tehát, hogy a testet és a lelket egységes egészként kezeljük, s nem feltétlenül az számít, hogy mennyi időt tölt el az orvos a betegével, hanem hogy az az idő minőségi legyen.

– Vannak-e olyan állapotok vagy betegségtípusok, melyeken a hagyományos kínai orvoslás nem tud segíteni?

– Ha valakinek műtéti beavatkozásra van szüksége, azt akupunktúrával nem lehet kiváltani. A hagyományos kínai orvoslás elsősorban a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, mondván: ha az ember akkor kezd el kutat ásni, amikor megszomjazott, máris vesztett.

Ha megvárjuk, hogy súlyosbodjon a betegség, azon nehezebb lesz segíteni bármilyen gyógymóddal. Ennek dacára sok daganatos beteget kezelünk. Ilyenkor nem feltétlenül az a cél, hogy eltűnjön a daganat, hanem hogy jó minőségű életet élhessen vele a beteg. Most például van egy páciensem, akinél a kemoterápia súlyos bőrelváltozásokat okoz, s ez megkeseríti az életét.

Néhány kezeléssel lehet se­gíteni a panaszán. Mások nagyon legyengülnek, nincs étvágyuk, nem éreznek ízeket. Ezeket a tüneteket is remekül lehet akupunktúrával ­enyhíteni. A tűszúrásos módszerrel a szervezetben olyan finomhan­golást végezhetünk, ami elérhe­tetlen gyógyszerekkel, ráadásul ezek számos mellékha­tást okoznak, amiket csak továbbiak adásával lehet kiküszöbölni.

– Találunk-e hasonlóságot a hagyományos kínai gyógymódok és a magyar népgyógyászat között?

– A köpölyözés, a piócás terápia a hagyományos kínai orvoslásnak és a magyar népi gyógyászatnak is része. Egyes feltételezések szerint az akupunktúra hazánkban is jóval nagyobb múltra tekint vissza, mint gondolnánk. Ennek legszebb példája a szarvasi tűtartó.

Egy avar kori sírban találtak egy tűkészletet, aminek rovásírásos felirata arról árulkodik, hogy a tűszúrást már abban az időben is használták gyógyításra.

– Ebben a járványveszélyes ­időszakban tud-e segíteni az akupunktúra a megelőzésben, vagy akár a Covid-betegek utókezelé­sében?

– Kínában mára szinte teljesen lecsengett a járvány, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy ott nem csak a nyugati orvoslást használják. Már márciusban kiadtak például egy irányelvet arra nézve, hogy miként lehet akupunktúrával megelőzni a fertőzést és segíteni a gyógyulást.

Covid-re­ha­bilitációs akupunktúrás klinikákat is létrehoztak a betegségből felgyógyultak számára, mert már tudható, hogy a kór tönkreteszi az ember belső szerveit, elsőként a tüdejét. S az is benne van az irányelvben, mit tehetünk mi magunk a fertőzés elkerülése érdekében.

– Például mit?

– Speciális akupunktúrás pontokat melegíthetünk például moxával – ez is egy speciális kínai technika –, vagy bőrirritáló anyagokat, például fokhagymapasztát kenhetünk e pontokra, hogy aktiváljuk azokat. A 3-1-2 meridiántorna akupunktúrás pontjai igen jelentősek a megelőzésben, de a járványtól függetlenül is hasznos egészségmegőrző, öngyógyító mozgásforma ez, mely országszerte sok helyen elérhető.

A hagyományos kínai gyógyászat a Covid-betegség utókezelésében is szerepet játszik, a segítségével helyreállíthatjuk belső szerveink egészségét, felerősíthetjük meggyengült immunrendszerünket, energiaszintünket. Mindezekre kiváló megoldást nyújt az akupunktúra.