Kalandos út vezetett a komoly szakmai elismerésig

Történetük kalandosan kezdődött. A Borsod megyei Szentistvánból származó, robotokat szerelő mérnök Írországban megismerte az egri mikrobiológus lányt, aki Dublinban laborvezetőként dolgozott. Találkozgattak, egymásba szerettek, majd következett a házasság és a családalapítás. Megszületett az első gyermekük, s az életük megváltozott.

– Egy idő után ráébredtünk, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés. Csak egészen fiatalon éri meg kinn maradni, ha meghúzod magad egy kis lyukban. Kezdetben még havonta 800 euróért tudtunk bérelni egy négyszobás lakást, de a végén már csaknem a háromszorosát kellett érte fizetnünk. Hat hónap után elkezdtük felélni a megtakarításainkat.

Nem bántuk meg, hogy hazajöttünk – meséli Csohány Imre. Eger közelében építkeztek, ma már három gyermeket nevelnek.

– Ő a kávébébink – mutat a felesége, dr. Rátkai-Csohány Csilla a legkisebb kisfiúra, aki már Magyarországon született, s láthatóan ő is otthonosan mozog a kis családi üzemben.

Hamarosan mi is belepillantunk, hogyan működik a pörkölőjük, de Imre előbb beszól a közeli tűzoltósághoz: ne aggódjanak, csak ő kezdett megint „gyújtogatni”. Megesett ugyanis, hogy azért riasztottak a lánglovagokat, mert beizzította a masinát, s azt hitték, tűz ütött ki.

Tizenkétfajta kávéjuk van a világ minden tájáról, mindegyiknek más az ízvilága – mondja. Viccelődik, hogy a pörkölőgép erősen hajaz egy mosógépre, de annál azért bonyolultabb. Mérnöki precizitással magyarázza, hogyan működik a szerkezet, de lódítanék, ha azt állítanám, értem minden szavát.

Egy biztos: ez egy régebbi, a ’80-as évekből származó gép, amit még odakinn vásárolt. Úgy alakította át, hogy minden mérnöki tudását és egy évtized szakmai tapasztalatát is beleépítette. Írországban ugyanis előbb kávégépeket szerelt, majd az ottani második legnagyobb üzem mesterpörkölője volt, s e szakma révén bejárta ­Európát.

A hazai üzemet 2018-ban nyitották, főképpen exportra alapoztak, csakhogy a járvány miatt minden megváltozott, muszáj volt a magyar vevők felé fordulni.

Miközben a gép dolgozik, a mester gyakran ellenőrzi, vajon a szemek színe, illata elérte-e már a kívánt szintet attól függően, hogy a világos vagy a sötét pörkölés a cél. Magyarázza közben, hogy a kávénak van egy vékony héja, ez magyarul a pelyva, ami a pörköléskor leválik. A kávészemek ekkor úgy pattognak, mint a kukorica.

Mindjárt meg is kóstolhatjuk, ötlik fel bennem. Csakhogy kiderül, tévhit, hogy a frissen pörkölt kávé mennyei. Ilyenkor még a szemek íze és illata sem az igazi, legalább 24 órát kell várni, hogy távozzon a szén-dioxid, s az ital fogyasztható legyen. Az ideális az, ha legalább tíz napot áll a kávé a pörkölés után – tudom meg.

Az irodájuk falát úgynevezett kávédiplomák díszítik, megannyi képzés bizonyítványa. Újabban kurzusokat is tart itt Csohány Imre, hiszen egyre több vendéglő és kávézó alkalmaz baristát, igyekszik képezni a személyzetet. Az ízeket és zamatokat ugyanolyan gondossággal vizsgálják, mint a borkóstolók a legfinomabb nedűket.

Sőt, a kávébab termőhelyének jellegzetessége is éppúgy visszaköszön az elkészült italban, mint a terroir – az önálló karakterrel rendelkező vidék – jegyei a borban. A különböző kontinensek különböző ízvilágot eredményeznek.

Az az etióp kávé például, amivel a Great Taste Awards versenyen csillagot kapott cégük, a Coffee Líceum, kifejezetten gyümölcsös jegyeket mutat, erről magunk is meggyőződhettünk. Ezt ma már értékelik a hozzáértők, nem mindenki esküszik az erős, olaszos pörkölésű feketére.

A mesterpörkölő ugyanis úgy gondolja: ha keserű kávét kortyolunk, az nem azt jelenti, hogy jó erős az ital, hanem hogy rosszul készítették el.