Nehéz idők Erdélyben

Erzsébet két hétig rettegve tért haza családjához a kórházból, miután két kolléganőjével a belgyógyászatról a koronavírusos betegeket gondozó járványkórházba helyezték át. Abban reménykedett, hogy erre mégsem kerül sor, de az egyre nagyobb nővér- és orvoshiány kész tények elé állította a kórházigazgatókat: az egészségügyi személyzet mozgásáról szóló új rendelkezések mindenkire egyformán érvényesek. Bármennyire is féltette a családjával egy háztartásban élő idős szüleit, hétfő reggel 12 órás ápolói műszakra kellett jelentkeznie beöltözésre, amit ő is csak a televízió híradóiban látott addig.

Amikor a súlyos stádiumban levő koronavírusos betegek ápolásának időszaka letelt, és visszatérhetett a megszokott állásába, rákérdeztem tapasztalataira. Erzsébet úgy fogalmazott: húszéves nővéri pályafutásának a legnehezebb időszakát élte át. Korábban is dolgozott intenzív osztályon, és látott sok szenvedő embert, de ennyire magatehetetlennek még soha nem érezte magát.

„A 12 órás műszak 24 órás váltással járt, de egész nap felnőttpelenkát hordani több réteg védőruhával a kórtermek melegében a legedzettebb személyzetnek sem könnyű feladat. A műszak alatt egyetlen szünetet engedélyeztek, a védőruhát minden reggel cseréltük” – meséli Erzsébet, a kolozsvári ismerősöm, aki Erdély koronavírussal legfertőzöttebb régiójában dolgozik egészségügyi asszisztensként. Megrázó tapasztalatai vannak a súlyos légzési tünetekkel küszködő emberekről, akik közül többen is elhunytak.

„Ebben a betegségben a legszörnyűbb, hogy az orvosok is tapogatóznak, mert biztosnak mondható kezelés híján a meglévő gyógyszerek nem mindenkire hatnak egyformán, és a kór bizonyos stádiumában egyeseknél ugyanazok a megrázó jelenetek játszódnak le, amit kínszenvedés és halál követ” – magyarázza Erzsébet, aki leginkább attól tartott, hogy a vírust hazaviszi, és a családját megbetegíti.

Elővigyázatosságának köszönhetően a férje által „rendmániának” nevezett állandó takarítás és fertőtlenítés meghozta a hatását, mert a család gond nélkül vészelte át az anya nehéz munkahelyi időszakát. Amint kikísér, megkönnyebbülten mondja, hogy a gyerekek ismét otthon vannak: az iskolában egyre több a beteg, így online folyik az oktatás. Ismerve a következményeket, annak drukkol, hogy a családja egyre kevesebb emberrel érintkezzen.

A neheze most kezdődik

Romániában az ezer lakosra jutó 1,5 koronavírusos megbetegedések száma jelenti azt a határt, amikor a megyei vészhelyzeti bizottságok különleges intézkedéseket hozhatnak a járvány terjedésének megfékezésére. A szakemberek elsősorban a román tengerpartra korlátozódott nyári turisztikai szezon utóhatásaival, a tanítás szeptember 14-i újraindításával, illetve a szeptember végi helyhatósági választások mozgósításával magyarázzák a napokban robbanásszerűen megnőtt fertőzési hullámot.

A napi 4000 esettel minden eddigi rekord megdőlt, a kórházak telítődnek. Egyre több településen csak a súlyosabb eseteket tudják egészségügyi intézményekben kezelni. A könnyebb lefolyású vagy tünetmentes betegek kéthetes házi karanténban várják, hogy otthonaikat elhagyhassák a megyei egészségügyi hivatalok szakembereinek jóváhagyásával.

Ahol a három ezreléket meghaladja a koronavírusos betegek száma, már nem szabad maszk hordása nélkül kimenni a lakásból.

A romániai vírusjárvány súlyosbodását befolyásolta az éppen kormányon levő Nemzeti Liberális Párt (PNL) labilis helyzete is, hiszen biztos parlamenti támogatás híján több járványügyi döntését az ellenzék felülbírálta vagy megtámadta az alkotmánybíróságon. Olyan exlex időszak is volt, amikor törvényi háttér nélkül a bizonyítottan koronavírusos betegeket sem kórházban, sem otthon nem lehetett tartani.

A járványügyi szempontból súlyosabb helyzetben levő más európai országokkal összehasonlítva és ilyen belpolitikai előzmények után a szakemberek egy része mégis elfogadhatónak tartja a romániai helyzetet. Úgy tűnik, a neheze azonban csak most kezdődik, amikor egyre több településen foganatosítanak szigorításokat. Legutóbb a székelyföldi Csíkszeredában és 12 további településen a szórakoztatóipari egységek, a bárok és a kocsmák azonnali bezárását rendelték el.

Hasonló intézkedéseket vezettek be a román főváros, Bukarest történelmi belvárosában, illetve az ország tucatnyi más településén. A vészhelyzeti bizottságok egyre gyakoribb döntése, hogy a vendéglők belső termeit zárják be, és csak a teraszokon lehet italt és ételt felszolgálni. Ugyanakkor sorra küldik haza távoktatásra a tanintézetek diákjait.

Hetek óta a rendőrség és a csendőrség egyre határozottabban bírságolja a cégeket és magánszemélyeket, akik nem tartják be a hatósági előírásokat, elsősorban a maszkviselési kötelezettséget. Amit sokan azért nem vesznek komolyan, mert a tavaszi országos karantén idején kirótt bírságok jelentős részét a belpolitikai veszekedések oldalvizein törölték el az egymásnak feszülő állami intézmények.

Visszás laboreredmények

Aki átélte a tünetmentes vagy a gyenge tünetekkel lefolyó vírusfertőzést, annak is keserű tapasztalatai vannak. Riportalanyunk, Endre Szilágyságban élő szüleinél vészelte át a két hetet, miután ízlelőszervei cserbenhagyták. Ha egyéb tünetei nem is voltak, ettől mégis megrémült. Mivel háziorvosa munkahelyéhez közel, Marosvásárhelyen dolgozott, ő azt tanácsolta, a helyi mentőszolgálatot hívja.

A reggel riasztott mentősök végül estére jutottak ki a szilágysági faluba: a hívást fogadó diszpécser megnyugtatta a fiatalembert, hogy ha egyéb tünete nincs, nyugodtan várjon, mert nem győzik a teszteket. A péntek este felvett váladékmintákból hétfő reggelre ígértek eredményt, de mire az illetékes laboratóriumot sikerült telefonon elérni, késő délután lett. Akkor jött az örömhír, hogy a teszt negatív, Endrének tehát kutyabaja nincs. Apja kupica pálinkával próbálta megünnepelni az eseményt, de emberünk mégsem tudott örülni, mert életében először fordult elő, hogy a jófajta pálinka ízét sem érezte.

Mire másnap utazni készült a két megyével odébb fekvő munkahelyére, kiderült, a labor tévedett, és a sok teszteredmény miatt a nevét rossz rubrikába vezették be. Endre valójában koronavírusos. De újra megnyugtatták, ha különösebb baja nincs, otthon várja ki a kéthetes karantént, a kórházban úgysem lenne hely. Pár napon belül szerencsére újra érezte az ízeket, és ettől megnyugodott. Amikor lejárt a 14 nap bezártság, telefonon kért engedélyt a szakhatóságtól, hogy szülei lakását elhagyja, akik nem kapták el a fertőzést.

Az engedély megvolt, csak éppen újabb koronavírustesztet nem készítettek az állami kórházban. Az orvos azt tanácsolta, pénzért se készíttessen, mert ha történetesen mégis pozitív még, már nem fertőző. Ezt az érvelést viszont munkaadója nem fogadta el, így mintegy húszezer forintnyi lejébe került az újabb teszt, hogy saját költségén bizonyítsa, ő már nem beteg.

Erdélyben sokan vannak Endréhez hasonló helyzetben, mert számos cégvezető számára nem egyértelmű, mikortól nem vírushordozó az alkalmazott. Ahogyan egyik vállalkozó ismerősöm mondta, jobb félni, mint megijedni, mert több munkatárs megbetegedése esetén azonnal bezárhatja műhelyét. Személygépkocsikat otthonról, távirányítással ugyanis nem lehet javítani.

Elkényelmesedő egyházi hívek

A többségi románság kiemelt vallási bázisaként működő görögkeleti (ortodox) egyház szerepét sokan megkérdőjelezték a jár­ványmegelőzési erőfeszítések során. Miközben a római katolikus egyháznak le kellett mondania a más esztendőkben százezres tömegeket megmozgató csíksomlyói búcsúról – illetve a többi történelmi magyar egyház sem szervezhetett kiemelt rendezvényeket –, az ortodox egyháznak mindezt elnézték.

Példa erre az augusztusi, Szamosújvár melletti füzesmikolai búcsú görögkeleti és gö­rög­katolikus szertartással, amely a tiltások ellenére idén is tömeg -rendezvényként fogadta a híveket. Mindeközben egyre több ortodox és görögkatolikus pap fertőződik meg a vírussal, hiszen a zsúfolt román egyházi eseményeken az előírt távolságtartást nehéz vagy lehetetlen betartani.

Nincsenek könnyű helyzetben a történelmi magyar egyházak sem. Az 52 éves Kovács Gergely gyulafehérvári római katolikus érsek szeptemberben koronavírus-fertőzéssel került kórházba magas lázzal, de tíznapi kezelés után visszatérhetett lakosztályába. Az elmúlt hetekben több római katolikus, református és unitárius lelkész megbetegedéséről is érkeztek hírek. A lelkészek, akikkel elbeszélgettem, inkább attól tartanak, hogy nagyobb veszély az emberek elhidegülése az egyháztól.

Egy kalotaszegi református lelkipásztor érdeklődésemre úgy fogalmazott, a tavaszi országos karantén idején bevezetett több hónapnyi online prédikáció nem tett jót az egyháznak. „Több hívem ma is elvárná, hogy interneten is hirdessem az igét, ne csak a templomban. Azt kényelmesebb otthonról követni. Ezt nem tartom jó ötletnek! Nagyon fontos, hogy az emberek eljöjjenek az Isten házába. A padokban nem ülnek egymás mellett, mindenki maszkot visel, van fertőtlenítőszer, adottak tehát a feltételek ahhoz, hogy ha kisebb létszámban is, de együtt lehessünk” – fogalmazott a lelkipásztor.

Az elmúlt néhány hétből amúgy több példa is akad, amikor színvonalas magyar közösségi rendezvényeket sikerült tető alá hozni a szigorú egészségügyi szabályok betartásával. Legutóbb Aradon, a tizenhárom vértanú tábornok kivégzésének 171. évfordulóján Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök a minorita templomban tartott szentmisét a padokat megfelelő távolságtartással megtöltő gyülekezet számára.

Gazdasági lejtmenet

Mint a világ legtöbb országában, Romániában sem a járványtól félnek legjobban az emberek, hanem annak gazdasági következményeitől. A román nemzetgazdaság példátlanul gyors zsugorodása masszív munkanélküliségi hullámot vetít előre. Ma már nemcsak a szolgáltatásokban dolgozók állása került veszélybe, hanem egyre több cégvezető gondolkodik karcsúsításban és túlélésben, hogy jóvátehetetlen veszteségek nélkül tudja átvészelni a ránk köszönő sovány esztendőket.

A román kormány mintegy 700 ezer forintnyi összegnek megfelelő, vissza nem térítendő lejtámogatással próbál a járvány által leginkább sújtott vállalatoknak segíteni. Ami az elkönyvelt veszteségekhez képest aprópénz, de néhány számla és egyéb azonnali költség kifizetésében a kis cégeknek segítséget jelenthet.

Arra mindenesetre Erdélyben is mindenki kíváncsi, meddig tarthat a járványidőszak. Amikor egy marosvásárhelyi magyar szakorvostól ezt megkérdeztem, csak annyit mondott: „Erre orvos nem tud válaszolni. Legfeljebb a politikusok.”