Számlaírásból imádság

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– A negyvenedik, amikor a feleségem átvert azzal, hogy egyik kedvenc filmrendezőm, Kocsis Ági exkluzív premierjére me­gyünk. Alig esett le, hogy ahhoz kicsit sok a barát és a rokon, úgyhogy ez egy meglepetésbuli!

2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Csináltam sok apróbb marhaságot, megbántottam embereket, amit igyekszem jóvátenni. Viszont olyan nagy böhöm el­szalasztottságérzetem, hogy jaj, miért nem másztam meg a Csomolungmát bőrtangában, miért nem szambáztam egy űrsikló fedélzetén Maradonával vagy miért nem ittam pezsgőt Diana hercegnő mamuszából, ilyenem nincs. Inkább hálát érzek, hisz rengeteg mindent kaptam az életemtől.

3. Mit szeret önmagában?

– Régebben beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok. Ja, nem. Gyerekkoromban azokat a hősöket szerettem, akik tudtak torokszorítóan hűségesek és szikrázóan szellemesek lenni. Amikor tudok valami jót alkotni, improvizálni, létrehozni, azt szeretem.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Szeretek szöszmötölni, de az ilyen munkák néha az agyamra másznak. Egyik kolléganőm merő kedvességből adott egy kis kosarat, hogy szedjek magunknak hársfavirágot. Szeretek teázni, de az az idegesítő babramunka, hogy tépdessek ötmillió semmi kis vackot a még mindig ugyanolyan könnyű kosárba… váááá!

5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Leo Messivel egy fontos meccs napján, mert nagyon szeretek focizni. Vagy mivel tizenöt évig dzsúdóztam, a döbbenetes Szoicsi Hasimotóval, mondjuk, egy vébédöntőn.

6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Hálás vagyok, amiért sokat utazhattam, szinte minden kontinensen. Úgyhogy nagyon erős vágy nincs bennem, főként, hogy mostanában értelmesebb visszafogni magunkat e téren. De persze meghallgatnám szívesen a strasbourgi katedrális déli harangorkánját vagy ennék egy sült krumplit Brüsszelben, a főtér háta mögött, a Tőzsde oldalában. Ez otthonos dolog lenne, vagy a tengerben fürödni… Na, jó, elég legyen!

7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Átfúrtam egy villanyvezetéket a régi házunkban, és nem haltam bele. Az utánunk jövő lakó hüledezve átadta a kábeldarabot, a feleségem meg bekeretezte, itt van az asztalom felett.

8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Talán az adminisztrálásra, de már fejlődtem benne. Mikor számlát írok, mindig áldást szoktam kívánni annak az életére, akinek a nevére kiállítom. Így már inkább imádság, az meg remek időtöltés.

9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– A kelleténél több könyvet vettem, most már szinte kerülöm a könyvesboltokat, mint alkoholista a kocsmát. Ki kéne szelektálni őket; a feleségem, jogosan, azt kérte, hogy akkor hozzak haza könyvet, ha viszek is ki.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– Az egyházit a Magyar Katolikus Egyháznak, a másikat idén egy hajléktalanokat segítő remek alapítványnak, a Csak egyetnek.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Murakami Harukitól, Orhan Pamuktól vagy Arto Paasilinnától. Kilóra talán a középső nyert, de mindegyiküktől olvastam vagy nyolc-tíz regényt. Ha gyerekkorom is számít, akkor Verne Gyula vagy Walter Scott viszi a pálmát magasan.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Most a nagy, kék, agyatlan semmi, mert az újratelepített gépen nem találom a háttérképcserét. Amúgy a családunkról készült legteljesebb csoportkép volt, mind a tizennégyünkkel, vejekkel, mennyel, unokákkal.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Maradnék a halaknál, megunhatatlanok. A Sydneyi Ócenáriumban töltöttem vagy két órát. Na, tipikus, egy állat helyett választottam vagy ötvenfélét.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– János evangéliumából ezt: „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.”

Lackfi János 1971-ben született Budapesten. Költő, író, műfordító, tanár, fotós. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet Tanszéken doktorált. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 17 évig tanított, 1999 óta a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat szerkesztője. Gérecz Attila-, József Attila-, Janikovszky Éva- és Prima Primissima-díjat is kapott. Humoros identitásesszé-kötete, a 2012-es Milyenek a magyarok? huszonötezer példányban fogyott el, folytatása, a Milyenek MÉG a magyarok? tízezer példánynál tart. Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítását Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában láthattuk. Zsámbékon él, hat gyermek édesapja, 56 kötete jelent meg eddig.