Rejtélyes történelem – Ki ölte meg Telekit?

„Kedves Incze, Temetésem nem csak legeslegegyszerűbben, de teljes titokban reggel 7 órakor történjék. Azon a papon kívül csak maga vegyen részt. (…) Ha valaki kíváncsi, h. mindez miért, megmondhatja, h. nagyon és mind jobban utáltam az embereket. Síromra sem most, sem később emléket ne tegyenek, még névtáblát sem.”

Teleki Pál itt idézett búcsúsorai csupán két évvel ezelőtt kerültek nyilvánosságra. A néhai miniszterelnök személyi titkárának, Incze Péternek hagyatékában találtak meg ugyanis több levelet, amelyeket az egykori titkár családja 2019-ben adott át Budapest Főváros Levéltárának.

Emellett az ötvenes évek óta ismerjük Teleki két másik búcsúlevelét, amelyeket Horthy Miklós kormányzónak írt élete utolsó napján, ebből a hosszabbik ekképpen szól: „Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

A halálhoz vezető út

Az 1941. április 3-ra virradó éjjelen éjfél után még voltak, akik látták Teleki Pált az akkor Miniszterelnökségnek helyet adó Sándor-palotában – reggel azonban már holtan találták inasai.

Teleki Pál ekkor már másodízben volt Magyarország miniszterelnöke. Alighogy elfoglalta pozícióját a kormány élén 1939 tavaszán, kitört a világháború. Helyzete kétségtelenül nehéz volt, és igyekezett belőle a legjobbat kihozni. A háborúban feltétlenül meg akarta őrizni hazánk fegyveres semlegességét, ugyanakkor megkötötte a háromhatalmi egyezményt Németországgal és Olaszországgal, és az sem mellékes, hogy a Felvidék és Erdély egyes területei német segítséggel tértek vissza az anyaországhoz.

A semlegesség jegyében 1940 decemberében örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával, csakhogy alig néhány hónappal később Hitler Magyarországon keresztül kívánta lerohanni déli szomszédunkat. Teleki nem akarta felrúgni a jugoszlávokkal kötött szerződést, ráadásul Nagy-Britannia egyértelművé tette, hogy hadat üzen nekünk, ha részt veszünk a németek akciójában.

Ugyanakkor Hitler újabb területek visszacsatolását ígérte segítség esetén, ahogyan azzal is tisztában volt Teleki, hogy a németek bennünket is lerohanhatnak, ha nem leszünk együttműködőek.

Ilyen körülmények között Teleki először ellenezte az akciót, majd belement, bár nehezményezte, hogy Horthy kevesebb feltételt támaszt a németekkel szemben a hadművelet során, mint ahogyan ő javasolta.

Mégiscsak merénylet?!

Tehát a miniszterelnök hozzájárult Jugoszlávia lerohanásához, ám rettegett ennek következményeitől, és az éj leple alatt meghalt. Noha a történészszakma által elfogadott nézet szerint öngyilkosságot követett el, a halálesettel kapcsolatosan érdemes számba venni néhány megválaszolt és eddig megválaszolatlan kérdést.

Az öngyilkossággal szemben legtöbben a németeket szokták a merénylettel meggyanúsítani. Mindezidáig semmilyen olyan anyag nem került elő, ami a nácik ez irányú terveit bizonyítaná. Azt sem állította senki soha, hogy személyesen látott volna németeket bemenni a Sándor-palotába azon az éjjelen, effajta információi mindenkinek csak hallomásból voltak.

Szintén az öngyilkosság ellenében szokták felhozni a katolikus egyház azon törvényét, amely szerint nem részesülhetnek egyházi temetésben azok, akik önnön kezükkel vetnek véget az életüknek. Csakhogy a korabeli egyház egyáltalán nem vitatta az önkezűséget, hanem arra a megállapításra jutott: Teleki átmeneti elmezavarban vetett véget saját életének, ezért egyházi temetésben részesítették.

Emellett még azt is meg szokták kérdőjelezni, hogy búcsúleveleit valóban ő írta-e. Az igazságügyi írásszakértők szerint ez egészen bizonyos.

Újabb információk hiányában megkérdőjelezhetetlenek a merénylet fenti cáfolatai. Ugyanakkor arra a mai napig nem tudjuk a választ, miképpen lehetséges, hogy senki sem hallotta a pisztoly eldördülését. Esetleg a Sándor-palota vastag falai vagy a miniszterelnöki lakosztály eldugottsága szolgálhat magyarázatul.

A kutatók azt feltételezik, hogy Teleki a kormányzón és a titkárán kívül betegeskedő feleségének is írt búcsúlevelet, de ennek még senki sem lelte nyomát. Ennél is különösebb, hogy a mai napig nincsenek meg a halálesettel kapcsolatos hivatalos iratok, például a halottszemle jegyzőkönyve és a boncjegyzőkönyv. Az orvosok részéről csak egy néhány soros sajtónyilatkozat került a kutatók birtokába.

Egyszer már megpróbálta

Teleki öngyilkosságát nemcsak politikustársai, de családtagjai sem vonták soha kétségbe. Emellett még további számos tény szól az öngyilkosság mellett.

Ablonczy Balázs történész kutatásaiból tudjuk, hogy az egykori miniszterelnököt rengeteg nehézség gyötörte már a húszas évek eleje óta. Egyszer már tett öngyilkossági kísérletet, és kétszer kapott idegösszeomlást.

Rossz kedélyállapotát az is fokozta, hogy elveszítette egyik veséjét, és rendszeresen katéterezni kellett. 1941 tavaszán súlyos beteg lett édesanyja és felesége is, utóbbi a Városmajor utcai János-szanatóriumban feküdt, amikor Teleki meghalt. Továbbá a jugoszlávkérdésen kívül jó néhány politikai probléma aggasztotta.

Mindezt összeadva valóban arra kell jutnunk, hogy mostani tudásunk szerint Teleki Pál öngyilkos lett. A miniszterelnököt felőrölte, hogy nemzete kényszerpályára került, tisztán látta, hogy semlegességünket képtelenség megőrizni Euró­pa közepén, a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió szorításában.

Ugyan Jugoszlávia lerohanása mégsem járt az angolok hadüzenetével, ráadásul visszatért a Délvidék egy része és a Muraköz, alig néhány hónappal később Magyarország hadviselő fél lett…

Horthy és Churchill tollából

- „Hogy Teleki mit várt maga számára a németektől, azt már 1940 márciusában megmondotta Cianónak: »Tud-e bridzsezni?« – kérdezte tőle. »Miért?« – »Hogy legyen mivel eltöltenünk időnket, ha majd Dachauban találkozunk.« Kétségtelen, hogy Teleki, midőn 1941. április 3-án, éjfél körül golyót röpített agyába, ezzel a tragikus cselekedetével a velünk szemben alkalmazott erőszak elleni tiltakozásunkat akarta megrázó módon kifejezésre juttatni. Ezt megerősíti a hozzám mint barátjához intézett búcsúlevele is.” (Részlet Horthy Miklós Emlékirataim című művéből) - „A tárgyalóasztalnál majd szabadon kell hagynunk egy széket Teleki Pál gróf számára. És ez az üres szék figyelmeztesse a jelenlévőket arra, hogy a magyar nemzetnek olyan miniszterelnöke volt, aki feláldozta magát az igazságért, amelyért mi is harcoltunk.” (Winston Churchill angol miniszterelnök nyilatkozata Teleki halála után)